0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 372 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2791-52-4
Témakör: Filozófia

Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 1920 Ft

KOSÁRBA
A lét hangoltsága
Tanulmányok a tudás sokféleségéről

Szemfájdító sokszínűség

Kultúra és Kritika
2011-07-25

„Miféle kötetet tart a kezében az olvasó?” – teszik föl a kérdést a szerkesztők az előszóban, de rögtön megjegyzik azt is, hogy erre ők maguk sem képesek egyértelmű választ adni. Ezek után nem túl meglepő, ha az olvasó meglehetősen bizonytalanul forgatja a könyvet kezében – esetleg az a homályos érzés motoszkál benne, hogy valami érdekesre bukkant, de ha megfeszítik, akkor sem tudná megmondani, hogy mire. Úgy tűnik, hogy Gábor György és Vajda Mihály a sokszínűség kedvéért lemondott arról, hogy valamilyen koncepciót adjon a kötetnek. Van abban valami báj, mikor a polcon békésen egymáshoz simul egy tudománytörténeti könyv, egy Kant és egy kommunikációelméleti szakkönyv, de ez a békés összeborulás egy köteten belül már különösnek tűnik. 

Annál különösebbnek tűnik ez a tarkaság, ha egymás után háromszor, csak amúgy véletlenszerűen fölütjük a könyvet. Az első találatban Sziklai mesél a Lukács-hagyaték gondozásáról és a szocialista gátakról, amelyek hozzáférhetetlenné tették a hagyaték néhány „papírdarabkáját”; a másodikban Szántó Veronika Harvey keringéselmélete és a korabeli politikai gondolkodás közti párhuzamokat vizsgálja, az utolsóban pedig Golden Dániel ír az elektronikus olvasás mintázatairól. A maga helyén mindhárom tanulmány megállhatja a helyét – de számomra úgy tűnik, hogy még a „tudás” igen tág témáján belül sem lehet megnyugtatóan összebékíteni őket. Ha ehhez még hozzávesszük Székely László tanulmányát Pascalról és a földönkívüli élet létének valószínűtlenségéről, a célként kitűzött sokszínűség már meglehetősen kaotikusnak tűnik.

Erre válaszul mondhatnánk azt is, hogy már a szerkesztők is „felhatalmazták” az olvasót arra, hogy kedvére válogathasson a tanulmányok között, mivel „a filozófia nem kőkemény tudomány”, és „megengedi, hogy mindenki a maga személyiségének megfelelően viszonyuljon hozzá”. Fogadjuk el, hogy a gyűjteményben szereplő huszonöt tanulmány között akad majd olyan is, amivel nem értünk egyet – ezt gond nélkül megtehetjük, alig hinném, hogy él egyáltalán olyan filozófus, aki hajlandó lenne maradéktalanul egyetérteni egy másikkal (hát még huszonöt másikkal). Ennek kapcsán merül föl a kötet másik problémája: nem csupán a különböző filozófiai iskolákon szeretne túllépni, hanem magán a tudományterületen is – képtelen vagyok felfogni, hogy mit keres egy Rómáról és Jeruzsálemről szóló történeti-vallástörténeti tanulmány egy (vélhetően) filozofikus igényű kötetben. Optimális esetben a filozófus nem szakbarbár (a tudomány meglehetősen tág keretei nem is nagyon kedveznének az efféle megközelítésnek), de az egymást ütő színek még a „sokszínűség” zászlaja alatt sem férnek meg jól egymással. Pragmatikusabb szempontból a probléma a következőképpen néz ki: miért vegyek meg egy háromezer forintos könyvet, ha még csak a fele sem érdekel?

Ez az összeszedetlenség több szempontból is sajnálatos: úgy látom, hogy épp a lényeg, vagyis magának a tudásnak a sokfélesége válik tőle nehezen megközelíthetővé. Maga az elképzelés mindenképpen figyelemre méltó: magát a világot valóban sokféleképpen közelíthetjük meg, a gondolkodás számos ösvényen és rejtekúton át közelíthet egy-egy tárgyhoz, de ez a felismerés ennyi különböző téma között a háttérbe szorul. A kötet négy fő témája kicsit segít tájékozódnunk ebben a sokféleségben, de már a szűkebb témák is túl tágnak tűnnek ahhoz, hogy megnyugtatóan eligazodhassunk bennük.

Az első (történet- és vallásfilozófiai) blokk tűnik a leginkább egységesnek, innen Gyáni Gábor tanulmányát különösen érdekesnek és alaposnak találtam. A második résszel viszont már megkezdődik az egység felbomlása: a metafizika, a fenomenológia, a nyelv- és a politikafilozófia nézőpontjai mindenképpen némiképp különbözőek lesznek, ha pedig ehhez hozzávesszük a blokkban szereplő hét tanulmány különböző témáit is, akkor itt már inkább sokféle tudásról kell beszélnünk, mint a tudás sokféleségéről. A harmadik rész Lukács égisze alatt íródott: a nyolc tanulmány közül három szorosan, kettő pedig távolabbról kötődik Lukács György személyéhez; ez az eddig érintett témák szórását tekintve legalábbis meglepőnek tűnik, de itt legalább a filozófus személye és kora révén ténylegesen több különböző nézőpontot ismerünk meg egy adott témában. A kötet utolsó nagy egysége a tudomány- és kommunikációfilozófia, és talán ez az a rész, amely a legtöbb újdonsággal szolgálhat az olvasó számára: a virtualitás és a „virtuális kor” közösségei (a kötetben: Kondor Zsuzsanna és Szécsi Gábor tanulmányai) valóban érdekes filozófiai, episztemológiai és kommunikációelméleti problémákat vetnek föl.

Paradox módon a kötet legnagyobb hibája és legnagyobb erénye pontosan ugyanaz: a változatosság. A szerkesztők javaslata – amely szerint az olvasónak szabadon kell tallóznia a tanulmányok között – nem csupán megszívlelendő, hanem elengedhetetlen is a befogadáshoz: alig tudok elképzelni olyasvalakit, akit legalább érintőlegesen érdekelne az összes felsorakoztatott téma, ha pedig – a szerkesztők tanácsa ellenére – egy fenomenológus vagy történetfilozófus szemével olvassuk a kötetet, óhatatlanul csak egy-egy százegynéhány oldalas rész keltheti föl az érdeklődésünket.

Nincs más hátra: A lét hangoltságára rá kell hangolódnunk, és el kell fogadnunk, hogy egy lazán rendszerezett rendszertelenséggel kell bánnunk, ha a kezünkbe vesszük – végső soron ennek is megvan a maga bája. Az bizonyosnak tűnik, hogy ha valaki a kezébe veszi a könyvet, nem fogja bólogatva végigolvasni – valószínű, hogy néhány tanulmányt ki is fog hagyni, másokat többször is újra fog olvasni, néha nem érti, hogy hová is csöppent, néha pedig fájóan tájékozatlannak érzi magát.

Dippold Ádám

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK