Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Fenyves Miklós
Megjelenés: 2004
Oldalszám: 260 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-9548-14-5
Témakör: Nyelvtudomány, Szociológia

Elfogyott

A nyelvek társadalma
A globális nyelvrendszer

A nyelvek társadalma

Élet és Irodalom
48. évfolyam 25. szám

A holland társadalomtudós a potenciálisan megnövekedett soknyelvűség és az ezzel párhuzamos európai nyelvi globalizáció közegében nagyon aktuális kérdéseket állít könyve középpontjába. A könyv egyik érdekes mondanivalója az, hogy szemben azzal a hiedelemmel, ami a nagy nemzeti nyelvek ideálját állítja előtérbe, az emberiség egy jó része kétnyelvű a mai világban is. A kétnyelvűség vagy a többnyelvűség az ember természetes állapota, mely az írásbeliségtől függetlenül is megvan, nem csak valamilyen mai, modern dolog.
Swaan alapkérdése az, hogy mitől válnak egyes nyelvek regionális vagy akár globális közvetítővé ezekben a többnyelvű helyzetekben, hogyan lehet néha összhangban, néha pedig diszfázisban politikai, gazdasági és nyelvi hatalom ebben a folyamatban. Gondoljunk például a finnekre és az írekre a mai Európában; van-e értéke a globális kommunikációs világban a társadalmi és egyéni soknyelvűségnek? Bár a könyv széles olvasóközönségre számít, érvelése feszes, néhol matematikai modelleket is becsempész. A gondolatmenet éppen feszessége révén érdekes és vitára késztető.
Swaan alapvetően gazdasági logikával közelít a nyelvi rendszerekhez. Ez nem teljesen új gondolat, a kommunikáció és a csere, a jelek és a pénz összehasonlítása régi szemiotikai téma. Swaan újdonsága az, hogy az egész nyelvi rendszert, magát a kódot sorolja a "javak" közé, s a nyelvek tekintélyének változását a nemzetközi kommunikációban - a birodalmi nyelvektől az angol mai eluralkodásáig - egyszerű gazdasági modellnek tekinti. Azonban a nyelv a javaknak igen sajátos osztálya: részben az elsajátításra fordított idő, a tanulási erőfeszítés révén, ami a terjedést lassító tényező, részben azért, mert a szabad javak közé tartozik, senki nem tudja megakadályozni, hogy megtanuljunk latinul, németül stb. Ezek a különleges vonások teszik indokolttá, hogy a nyelvi rendszer mint kód értékét sajátos statisztikával adja meg Swaan. Egy lehetséges újonnan elsajátítandó nyelv közlési értékét a potenciális anyanyelvi beszélők száma mellett a lehetséges kétnyelvűek számát is növeli. Ennek képletéből a mai világban mintegy következik az angol globális közvetítő nyelvvé válása - feltéve, hogy a kétnyelvűsödési folyamatot valami az elején "meglökte".
Ez a gazdasági modell az ellenerőket is ismeri. Swaan részletesen bemutatja, hogy a különböző lokális nyelvdominanciák és eltűnések időbeli dinamikájában fellép a saját tőke, a kulturális, a kódra vonatkozó tőke elvesztésétől való félelem is, mely fontos ellenerőket hoz létre. Gondoljunk csak a XIX. század óta velünk élő nyelvhalálvíziók pozitív szerepére a magyar nyelv fennmaradásában.
Swaan számára mindez nem száraz gazdasági modell. Számunkra egzotikus nyelvi helyzetek - például az indiai vagy a dél-afrikai - elemzése mellett különösen érzékletesen tárgyalja az angol terjedését az európai bürokráciában. A szociológus az átfogó nyelvi minták változataira igen érzékeny. Ugyanakkor nem mindig ismeri pontosan azoknak a lágy mozzanatoknak a részleteit, amelyek saját modellje beállításait eredményezik. A modellbe beilleszthető például az, miért nem tanulták meg a magyarok évtizedek alatt sem a "birodalmi oroszt", ez a beillesztés azonban már azt igényli, hogy a nyelvtanulásnak a kódértéke mellett más tényezőit is tekintetbe vegyük, azt, amelyet jelképes vagy azonosulási mozgatónak neveznek a pszichológusok (akartunk olyanokká válni, mint az oroszok, akár a nyelven keresztül is?). Hasonló módon, bár Swaan inkább gúnyolódik azokon, akik a politikai többnyelvűség hívei, a politikát és a bürokráciát félretéve, a közép-európai emberek egy jó része számára a több nyelv - nem csak az anyanyelv és a globális közvetítő - ismerete afféle önálló érték, az egyéni gazdagság és diverzitás záloga. S mi persze mindig abban reménykedünk, hogy ez nem csupán szenteltvíz és luxus.

Pléh Csaba

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK