0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2004
Oldalszám: 284 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-9548-55-8
Témakör: Nyelvtudomány
Sorozat: Test és lélek

Ára: 2900 Ft (Elfogyott)

A metafora
Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe

A metafora tudománya

JEL
KÉP 2006 1. szám

Kövecses Zoltán itthon is elismert nyelvész, ám egyike a kevés magyar szakembernek, aki a világban is ismert és számon tartott, mert területének, a kognitív nyelvészetnek úttörő művelője, az irányzatot megalapító George Lakoff tanítványa és hosszú időn át közvetlen munkatársa. Az utóbbi évtizedben Kövecsesnek számos könyve jelent meg angolul, ezt a kötetet is először angol nyelven adták ki az Oxford University Press gondozásában, 2002-ben.

A kötet az első korszerű és szisztematikus bevezetés a kognitív metaforaelméletbe a mi nyelvünkön, de hasonló vállalkozás más nyelveken is kevés van, ugyanis a tudományterület viszonylag új, és a rá vonatkozó irodalom még elsősorban a feltárással, az ismeretek rendezésével foglalkozik. Kövecses könyve igen világosan megfogalmazott és jól tagolt, tankönyvszerű, minden fejezet végén kitűnő összefoglalással, feladatgyűjteménnyel és a további tájékozódáshoz nyújtott irodalmi eligazítással.

Lakoff, majd később munkatársa, Mark Johnson figyelt fel arra, hogy a nyelvhasználatban a bonyolultabb jelentésekre implikáltan átvitt jelentéstartalom egyszerűbb, szemléletesebb jelenségekről nem csupán irodalmi eszköz, hanem a mindennapi kommunikáció és a gondolkodás szerves része. Az implikációt a jelenségre figyelő elme fél tudja oldani és kifejteni képes, így a nyelvi fordulatok érdekes belső összefüggéseket mutatnak, pl. a könyv példái szerint a gondolatok a rájuk vonatkozó eszmélődésben olyanok, mint az ételek (nehéz megemészteni valamilyen szöveget, sokat kell rágódni problémákon, szellemi táplálék, falja a könyveket stb.) vagy az elme törékeny tárgy (összetört a hír hallatán, darabokra hullott szét, óvatosan kell bánni vele édesanyja halála óta stb.), illetve a pozitív dolgok a metaforákban felfelé, előre, jobbra, míg a negatívok lefelé, balra, hátra irányulnak stb.

Kövecses bemutatásában a bonyolultabb jelentési céltartomány értelmezésére vonatkozik az egyszerűbb forrástartomány, és elemzése azokat a szabályokat igyekszik leírni, amelyek nyomán a metaforák keletkeznek és működnek. A legtöbb metafora fogalmi, de lehetséges más természetű, pl. képi metafora is. A forrást általában testi vagy mozgási élmények, szemléletes tárgyi dolgok, illetve műveletek adják, míg a céltartományok az élet komplex, összetett, rendszerint elvont dolgai, amelyeknek a metaforák többnyire a hasonlóság révén lényeges sajátosságait, tulajdonságait fejezik ki.

A szerző szerkezeti, ontológiai és orientációs metaforákat különít el, külön elemzi az irodalmi metaforákat (korábban a metaforát elsősorban az irodalmi kifejezésmód alakjában vizsgálták és értelmezték). Nagyon érdekes fejezet a kötetben, amely a metaforák tapasztalati alapjait fejti ki, a hasonlóság vagy a jellemző tulajdonság képzését és kiemelését. A forrásjelentés és a céltartományra vitt – általában képet implikáló – jelentés megfelelése mindig részleges, ezért is van, hogy egy-egy céltartományra gyakran sokféle forrásterületről vonatkoznak különféle jelentéseket, vagyis hasonlósági, ill. szerkezeti vonásokat tulajdonító metaforák.

Néhány metafora hatóköre nagyon széles, máskor egész rendszerek következtethetők ki a metaforák közötti jelentési rokonságviszonyokból, pl. a létezés nagy lánca elnevezés rendszer az élővilág szembetűnő sajátosságait viszi át összetett dolgokra, külön rendszer, család a technikai, ill. mechanikai összefüggésrendszerek összefüggésanyaga, míg állandó jelentésforrás a mindennapi tapasztalás, az a képzetanyag, amely a test, a mozgás, az érzékelés a cselekvés világából adódik.

Izgalmas fejezet mutatja ki a kötetben a metonímiákban rejlő metaforákat, hiszen az alternatív megnevezés lényegében metaforikus mechanizmusokon át idézi fel a kívánt jelentést. Hasonlóan érdekes bemutatás igazolja a fogalmi metaforák univerzalitását, vagyis azt a körülményt, hogy minden nyelvben megtalálható a metaforizáció, ha vannak kulturális és területi különbségek is. A legkülönbözőbb nyelvekben kimutathatók például az azonosságok a boldogság és más érzelmek (például a düh) jellegzetes metaforizációiban. Általában metaforák rejlenek az idiomatikus kifejezésekben, ez pl. a metaforaelemzés egyik haszna, hogy a metaforikus tartalom megértetése révén a nyelvtanításban az idiómák helyes használatára könnyebb megtanítania nyelvtanulókat.

A metaforákról és a metonímiákról egy érdekes fejezet azt mutatja ki, hogyan érthető meg. nyelvészet számára a poliszémia és a grammatikai szerkezetalakulás, ill. hogyan közelíthető meg a történeti szemantika. A metaforák tanulmányozása arra mutat, hogy a jelentések rendszerében bonyolult összefüggés-hálózat működik, egyfajta köztes tér, amelyre a metaforizáció és a megértés mechanizmusai támaszkodnak. Ez a jelentésintegráció problémaköre.

Kövecses könyve kitűnő bevezetés e problémakörbe, amelyet ma különböző tudományágakban visznek tovább és alkalmaznak. Pl. a szerző is ír arról, hogy a metaforának három szintje van: szupraindividuális, egyéni és egyén alatti, az első a nyelvi konvenciók és a kultúra világa, a második az egyén kognitív műveleteire vonatkozik, míg az egyén alatti azt jelenti, hogy az érzelmi és idegrendszeri működések összekapcsolódása fogalmakkal, metaforákkal külön elemzési tartomány (pl. a neurolingvisztika, pszicholingvisztika területén).

A problémakörben rejlő távlatok igen nagyok. Az alkalmazásban, pl. az interperszonális kommunikációban a metaforaelemzés rejtett viszonystruktúrákat tárhat fel, a filozófiában, ill. a pszichológiai és a társadalomtudományi elméletalkotásban a metaforaelemzés kitágítja a konstruktivista (konstrukcionista) elemzés távlatait, hozzájárul az elméletkritikákhoz. A megközelítés ismeretelméleti jelentőségét az irányzatot megalapító két tudós, a nyelvész Lakoff és a filozófus Johnson Philosophy in the Flesh című, 1999-ben megjelent kötetében fejtette ki, amelyre Kövecses is gyakran hivatkozik.

A metaforák célzott kommunikációs használata mozgósító erejű, befolyásoló hatású lehet, ezt nem csak a marketingben és a politikai kommunikációban alkalmazzák, hanem a pszichoterápiában is. [1, 2]

A téma megragadja az olvasó fantáziáját, magam részben a kontextus és kontextualizáció pragmatikai vetületei felé vittem tovább magamban, majd eltűnődtem, hogy milyen hasznos kapcsolatok lehetnek a metaforák, metaforizáció és olyan kurrens témák között, mint a ma divatos „érzelmek szociológiája” vagy a Foucault-féle fogalmi szubjektifikáció, nyelvi uralom és világképformálás stb. Nagyon érdekes lehet a könyvben csak megpendített történeti szemantika, pl. a könyv is említi a görög és a latin nyelv metaforacsaládjait, ezekben a test és annak a külvilági viszonylatai adják a jelentési forrástartományt, érdekes lenne követni, hogy ezek mennyire játszottak szerepet az európai kultúrkörben más elvont fogalmak metaforáinak generálásában. Érdekes lehet a civilizációs fejlődés hatása a forrástartományokra, hiszen pl. a technikai vívmányok kínálják a transzferálható analógiás összefüggéseket vagy működési mintákat (mint ezt a Typotex kiadásában nemrég megjelent érdekes, holland szerzőtől származó pszichológiatörténeti munka is mutatja, [3] amely azt követi, hogy a memória tudományos elképzelései hogyan épültek rá egy-egy metaforára, amelyet mint analógiát a technikai fejlődés kínált, a leképezés, megjegyzés, rögzítés, előhívás stb. mozzanatán át). A történeti nyelvfejlődésben például érdekes metaforaelemzés tárgya lehetne a magyar nyelvújítás, amelyben a modern közigazgatás, termelés és civilizáció kifejezéseire a német szemantika metaforizációit (például a szóösszetételi szabályokon át) erőltették rá a magyar nyelvre (és amelynek hátrányos következményeit többen, például Karácsony Sándor is felvetették). Ilyen és hasonló kérdések sorjáznak a figyelmes olvasóban, és bizonyos, hogy ezeket érdemes átgondolni kognitív szemantikai szempontból.

Remélhetően Kövecses könyvének megjelenése felkelti az érdeklődést a kognitív nyelvészet iránt és a humán tudományokban nálunk is aktuálissá és ismertté teszi a megközelítést, mert az említett új fejlemények, alkalmazások sajnos nálunk alig tükröződnek vissza a megfelelő tudományágakban. A könyvben a szerző külön sorolja fel a tárgykör magyar nyelvű irodalmát, ez sajnos nagyon szegényes, alig tucatnyi – főleg nyelvészeti, stilisztikai, illetve perifériás kiadványban megjelent – közlemény teszi ki a listát. Kövecses azután szinte hiánytalanul megadja a nemzetközi alapirodalmat, így a további tájékozódásnak, különösen ma, az Internet korszakában, nincs akadálya. Reméljük, a könyv nagy hatást gyakorol majd a nyelvvel foglalkozó szakemberekre és diszciplínákra.

[1] Cox, Murray – Theilgaard, Alice (1987): Mutative Methors in Psychoterapy. The Aeolian Mode. Ondon, Tavistock.

[2] Zeig, Jeffrey K. – Gilligan, Stephen G. (eds.) (1990): Brief Therapy. Myths, Methods, and Metaphors. New York, Brunner/Mazel.

[3] Douwe Draaisma (2002): Metaforamasina. Az emlékezet egyik lehetséges története. Budapest, Typotex.

 

Buda Béla dr.

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK