Nyelvkönyvekről nyelvtanároknak illik recenziót írni, de van talál létjogosultsága annak is, hogy felhasználó próbáljon értékelni egy-egy könyvet. Esetemben több évtizeden áthúzódó autodidaktikus tanulás periódusai, majd olvasmányok és a nyelvi környezet közvetlen élményei adnak támpontokat az ismertetéshez, ennek során van alkalom az összehasonlításra német, angol és francia alapú tankönyvekkel éppúgy, mint hazai jegyzetekkel és tankönyvekkel /a külföldiek elsősorban Langenscheit kiadványok, Teach Yourself kötet és más gyakran használt és más gyakran használt kötet is szerepelnek/. A Typotex kiadványa mindegyikkel állja a versenyt, sőt jobbnak, praktikusabbnak mondható, mint más hasonló tankönyvek /a kötet belső alcíme más, mint a borítólapon található, a nyelvkönyv szó helyett belül tankönyv olvasható/. A kötet a nyelvkönyvek új generációját képviseli, amelyet nálunk legelőször a Languet civilisation francaise kötetein át ismerhettünk meg, és csak később, a külföldi utazások során volt látható a nyugati könyvesboltokban, hogy ilyenek a spanyol és az olasz nyelvkönyvek is. Nagy formátum, laza szedés, sok fénykép és a nyelv eredeti kulturális közegét idéző újságkivonat, jegy, felirat, jól megválasztott nyelvi készségelemeket tárgyaló, didaktikus fejezetek, sok tér a feladatok beírásos megoldására, tehát a munkafüzet munkájának vállalt vegyítése a klasszikus tananyaggal. A nyugati hasonló nyelvkönyvek képei általában színesek, itt a képek többsége fekete-fehér, de koncepciójában és tartalméban mindegyik jól kiválasztott, Portugália szép tájait, híres műemlékeit, jellegzetes városenteriőreit mutatja. A kötet utolsó 16 oldala csupa színes kép, ez a rész jól tükrözi a színes képek többletét, az olvasót elvarázsolják a lisszaboni látképek, a Ponte 25 de Abril légi felvétele, a sintrai Paláció da Pena, a pályaudvarok hangulata /magam rövid idővel korábban naponta jártam át az Estaçâo de Santa Apolónián/ kellemes emlékekkel telít a Livraria Bertrand képe, a parafaerdők, szőlők, mandulaligetek /amendoeiras/ régi autós csavargásokat idéznek, amikor még a szakmai meghívásokra, kongresszusokra „tűrt” kategóriában csak devizáért lehetett volna vonat- vagy repülőjegyet venni, maradt a kalandos, de izgalmas autós utazás /Ladával, Skodával, az én esetemben/, amelynek során állandóan kerülgetni kellett a parafakéreggel valószínűtlenül magasra megrakott traktor húzta vontatmányokat/. A színes képekhez csatolt mondatokat szinte beszívja magába az olvasó.
A könyvben modern vonás, hogy az első kb. 10 leckén túl már szótár használatára szorul a tanuló, a könyv így nem terhelődik túl szószedetekkel. A nyelvtanból a lényeg jelenik meg a leckékben, táblázatok, ötletes feladatok segítik a tanult anyag gyakorlását, értelmezését. Nyilvánvaló, hogy a tananyag a hétköznapi beszédre összpontosít, a harminchat lecke utolsó témái már összetett portugál szövegek feldolgozását foglalják magukba, ezek is rendszerint a portugál tájakra és életképekre, a hétköznapi – az utas számára kínálkozó – párbeszédekre vonatkoznak, de természetesen a tanuló megismerkedhet a klasszikussal, Luis de Camôes Os Lusiadas-ának négy strófájával.
A könyvről csak jókat lehet mondani, dinamikus, lendületes, nagy tapasztalatú szerzők munkája, és a minőséget nemcsak az anyanyelvi lektorok fémjelzik, hanem az a tény is, hogy első kiadása a Camôes intézet támogatásával jelent meg.
Ma már közismert, hogy a portugál nyelv iránt, mint világszerte, nálunk is növekszik az érdeklődés, egyre többen tanulják, és bizonyára azok is az anyaország nyelvével kezdik, akiket Brazília híres dialektusai ragadnak meg. E könyv kitűnő indulás, minden tanulónak ajánlható.