Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2004
Oldalszám: 220 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-9132-58-0
Témakör: Nyelvtudomány

Elfogyott

Ógörög nyelvtani és mondattani gyakorlatok

Ógörög nyelvkönyv

dr. Buda Béla ismertetése
A szép kiállítású két kötet innovatív, ötletes, eredeti módja az ógörög – lényegében az attikai dialektus – tanításának. Alapvetően eltér attól a hagyománytól, amelyet a német tankönyvek nyomán a 19. és a korai 20. század ismert ógörög nyelvkönyvei követtek. A klasszikus hagyomány a nyelv szisztematikus kibontása, mielőbb eljutva az auctorokig, lehetőleg hamar eredeti szövegek feldolgozásán át. A nyelvtani ismeretek általában teljességre törekvőek voltak, a tankönyv mintegy önálló tanulási alapot jelentett a maga magyarázataival, szószedeteivel, nyelvtani szabálygyűjteménnyel. A három szerző nagyon következetesen didaktikus. Latinszakos egyetemi hallgatóknak írták a könyveket, de ajánlják az ógörög szakosoknak is, minden bizonnyal őket is segíti az a módszer, amelyet a szerzők kidolgoztak. Kevés kivétellel titokban tartja a két könyv, honnan származnak a szemelvények, a tanuló így nem tud fordításokra hagyatkozni, de az eredeti szövegek többsége kevésbé ismert szerzőktől való. A 72 lecke 15-25 soros szövegeken át fejti ki a nyelvtani szabályokat, minden leckében elsősorban a feladatok és a különféle gyakorlatok segítik a nyelvtani szabályok, ragozási módok, a sokféle igeidő, a sok rendhagyó megoldás bevésését. Szószedet a 48. leckéig található, utána a felhasználó már szótárra szorul, de ekkor már el tud igazodni az igeidők hangváltozásaiban vagy a különböző betűkihagyások és összevonások között. A nyelvkönyv eljut Herodotosig és fel lehet dolgozni az Ilias első énekének 160 sorát, azt a szöveget, amely a legenda szerint Schiemannt, a tanulatlan fiatalembert az antikvitás felé irányította, amikor egy részeges diák a kocsmában ismételten elszavalta italok fizetése ellenében. A szövegek magyarázó kommentárjai eredetiek, a lábjegyzetek mind görögül vannak, az olvasó csak a szótári alapszavak, esetenként későbbi standard attikai alakzatok felismerésében kap segítséget, a többi már az ő dolga. Herodotos – mint a görögöt tanultak tudják – alapjában jól érthető, érdekes szöveg, az Ilias már bonyolultabb, és ha ide elér az olvasó, akkor bizonyosan eszébe jut a könyv bevezetője és mottója, egy 17 soros Babits idézet, a görög nyelvről, amely a tanulót alázatra inti, felhívja a figyelmét, hogy a nyelv szinte megtanulhatatlan, ahány szerző szinte annyi nyelv, és mindent újra kell tanulni. Homéros nyelvi különállása mindenkinek eleven tapasztalat, aki e nagyszerű két eposszal valaha is birkózott /és aligha úszta meg már az ókorban is szkholionok használata nélkül/. Az ógörög nyelvi anyag sokfélesége különös ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy a koinén és a bizánci görögön át a ma használatos görög nyelv, még a demotiki is bámulatos kontinuitást fejez ki, talán nagyobbat, mint a latinból kialakult nyelvek bármelyike.
Az olvasó- és gyakorlókönyv a göröggel korábban foglalkozók számára igazi csemege, a feladatok nagyon szellemesek, a régi nyelvkönyvektől eltérő az is, hogy a gyakorlatiak nagyon sok aktív nyelvhasználatot írnak elő, sok helyen olyanok, mint az élő nyelvekben a beszédet serkenteni hivatott feladványok. Az első kötet, az olvasó- és gyakorlókönyv csak annyit időz a nyelvtannál, amennyi a szövegértéshez közvetlenül szükséges, a második kötet ad szisztematikus nyelvtant, de itt sem törekszik olyan részletességre, mint a régi nyelvkönyvek, viszont itt több a példamondat. Sajátos a második kötetben az analitikus igealak-meghatározás, 1600 igealakot fejthet meg itt a tanuló.
Eredeti és sajátos a mondattani gyakorlatok része, ez is olyan, mintha valamilyen aktív nyelvhasználat lenne a cél, noha valószínű, hogy inkább a folyamatos szövegértés igényli ezeket a feladatokat, erre mutat, hogy minden mondattani gyakorlat /összesen 20 van belőlük/ végén eredeti görög szöveg szabados fordítása várt a tanulóra. Különös gyakorlat 1136 mondat, amelynek hiányzó részét négy ajánlott változatból kiválasztva – tehát a ma gyakran használt „multiple choice” módszer szerint – kell kiegészíteni. A kötet végén megtalálhatók a feladatmegoldások, a tanuló tehát ellenőrizheti magát.
A régi tankönyvek általában megadták a szerzőket, és nemcsak az eredeti szövegek hangulatát és báját közvetítették, hanem az auctor élettörténetét, korát, stílusirányát is. Az eredet szövegek íze – pl. Anakreón és Sapho számos egyszerűbb verse, a könnyen olvasható Xenophón, a nagyszerű Platón, a rendkívüli elvontságában is követhető Aristoteles, stb. sokban növelhette a tanulási motivációt, értelmet adott az erőfeszítéseknek a nehéz nyelv megtanulására. A görögség szellemét, a nyelv különleges szemléletét közvetítik az eredeti szövegek a maguk kontextusában. Persze, nyilvánvaló, hogy ennek a gyakorlatias két kötetnek nyomán az egyetemi oktatásban könnyű az út az eredeti szövegek felé.
A két tankönyv-kötet kitűnő, izgalmas olvasmány, aki valaha is előrehaladt az ógörög tanulmányokban, még ha ma nem is aktív olvasó a nyelvben, igazi örömet találhat a kötet elolvasásában, átdolgozásában. A tankönyvírók tisztelik ezt a nyelvet, tudják közvetíteni, hogy ennek értése, használata nagyon fontos, és a kötetek végén biztosan érezhető lesz Móricz Zsigmond Fáklya című könyvének az a része, amikor a főhős, egy kis falu papja éjszaka nézi az alvó házakat és tűnődik, hogyan lehet úgy élni, hogy valaki nem ismeri komor aorisztoszok titkát.
dr. Buda Béla

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK