Szélsebesen terjedő, izgalmas, új technika a számítógép. Szinte nincs nap, hogy ne hozna valami újat. Vannak, akik vir­tuóz módon tudják kezelni, használni, vannak, akik csak annyit tanulnak meg belőle, amennyi okvetlenül szükséges napi munkájuk ellátásához és – persze – vannak, akik azt sem tudják, „eszik-e vagy isszák”. M. L. Dertouzos ilyen irányú tapasztalatait így önti szavakba: „A programok sokkal többet tudnak, mint amennyi nekem kellett, ami önmagában nem lett volna baj; ámde emiatt a legtöbbjük idegesítően komplikálttá és érzékennyé vált, úgy kellett bánni velük, mint egy hisztérikus munkatárssal, aki valami ártatlan mozdulattól lépten-nyomon elájul vagy dührohamot kap.” Az írói vénát nélkülözők ezt úgy fogalmazzák meg, hogy „a számítógépnek lelke van”, vagy „a számítógép is ember”.A kötet alcíme: Útban a megszelídített számítógépek felé: De vajon valóban meg tudja-e szelídíteni az ember a számítógépet, s nem válik egyre inkább annak kényszerű kiszol­gálójává? – teszi fel a kérdést. – A dilemma valószínűleg még sokáig fennáll. A szerző szerint „…a nagy pezsgés kö­zepette mégis valami mély zavarodottság érezhető mind a laikus felhasználók, mind a specialisták részéről. Nem ok nélkül! Még bizonytalan ugyanis, hogy ez az új és izgalmas technika a javunkra válik-e, vagy elviselhetetlenül túlbonyo­lítja életünket, kitágítja az ember lehetőségeit, vagy épp leg­emberibb dimenzióiban korlátozza. Potenciális előnyei per­sze nyilvánvalóak, de hogy azok még nagyobb hátrányok nélkül érvényesüljenek is, ahhoz a továbblépés stratégiáját gondosan mérlegelnünk kell.”Nincsen rózsa tövis nélkül – mondjuk, s aki akár csak közép­szinten is számítógépes felhasználó, feltétel nélkül elfogadja a könyv címéül választott „Félkész forradalom” meghatározást. Az elmúlt évtized itthoni tapasztalatai is ezt mutatják, hiszen Magyarország is „információs piactérré” vált. Hihetetlen gyorsa­sággal elárasztottak minket az egyre korszerűbb, egyre többet tu­dó és egyre gyorsabb számítógépek és a velük kapcsolatos min­denféle kütyük, ketyerék, munka-, levelező- és játékprogramok, hogy csak néhányat említsünk. És akkor még nem szóltunk az in­ternetről! Eközben – ha csak nem kényszerből – a többség a fe­lét sem tudja kihasználni annak, amit az „intelligens” gépe tud. Elég, ha azt a jelenséget említem, amikor „lefagy” a gép. Hiába az automatikus mentés, ha nem mentjük el sűrűn az anyagunkat, örökre elszáll, s kezdhetjük elölről. Vannak, persze, akik így is elő tudják varázsolni a gép gyomrából (bocsánat: agyából!) az elve­szettnek hitt szöveget, de nem ülhet mindegyikünk mellett egy „varázsló” (aki természetesen nem azonos a program „varázslójá­val”). Michael L. Dertouzos megoldási javaslatokat vázol fel, amelyeknek az emberközpontú számítástechnika gyűjtőnevet ad­ta. Célja, hogy a számítógépeket és egyéb digitális eszközöket a felhasználó igényeihez és képességeihez tervezzék, s ne kénysze­rítsék bonyolult műszaki tudományok elsajátítására. Talán ezért is maradtak ki könyvéből – szándékosan – a „csúcstechnika pró­fétáinak” utópiái. A riasztónak tűnő, tudományos cím mögött rendkívül kellemes, „esetleírásokkal” színesített, kezdőknek és középhaladóknak is emészthető olvasmányt találunk a Typotex Kiadó Információs Társadalom A-tól Z-ig sorozatában megjelent műben. Többek között arról, hogy a még előttünk álló informá­ciós forradalom közepette a technikairól az emberi szempontú minőségre kerüljön a hangsúly. „Ehhez azonban le kell térnünk az eddigi útról, amely technikailag öncélú, haszontalan és ké­nyelmetlen, elbonyolódásával olyan helyre vezet, ahová igazából soha nem kívánkoztunk” – szögezi le.A munkahelyen, otthon, autóban, laptopokon, mobiltelefonok­ban, továbbá minden lehető és lehetetlen helyen nyüzsgő „különös háziállatok” („etetni” kell őket, kigyógyíta(t)ni kisebb-nagyobb bajaikból, alkalmazkodni egyéni időbeosztásukhoz) megszelídíté­sére – és kicsit a „lázadásra” is – találunk a könyvben rendkívül hasznos tanácsokat. Meg persze, ahhoz is, hogy ne érezzük magunkat kevésbé intelligensnek az ember által alkotott „mesterséges intelligenciánál”, hiszen minket is ember alkotott.