0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Bocz András
Kiadás: 2. javított kiadás
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 496 oldal
Formátum: B/5, kötve
ISBN: 978-963-9664-04-3
Témakör: Nyelvtudomány
Sorozat: Test és lélek

Eredeti ár: 4500 Ft
Webshop ár: 2700 Ft

KOSÁRBA
A nyelvi ösztön
Hogyan hozza létre az elme a nyelvet?

Jelelés global replace-szel

2003

Recenzió még anno az Első kiadáshoz.

"Pinker könyve igen érdekes olvasmány mindazok számára, akik valaha is elméláztak az emberi nyelv működésének apróbb csodáin.

Azon túl, hogy a nyelv mibenlétéről és eredetéről, valamint a nyelvet körülzsongó tudományos elméletek sokaságáról egészen közérthetően, számtalan izgalmas példa említésével értekezik, megtudhatjuk belőle azt is, mit jelent az a nyelvtanilag helyes angol mondat, hogy „Bulldogs bulldogs bulldogs fight fight fight."

A szerző leszámol számos olyan, nyelvérzékeny körökben terjedő mítosszal, mint az eszkimó nyelv szinonimagazdagsága a „hó" jelentés kifejezésére, hogy csak egyet említsünk.

A kötet magyar nyelvű megjelenése felettébb örvendetes.

A fordítás azonban sajnálatos módon csapnivaló. Az eredeti mű legvonzóbb tulajdonsága az, hogy a tudományos tények és vélekedések (errefelé túlságosan is ismerős) száraz elősorolása helyett ténylegesen gondolkodtatja az olvasót. Ebbéli törekvése azonban a magyar kiadás esetében látványos mellékvágányra fut: az olvasó a gyenge lábakon álló fordításnak, az el nem végzett szakmai és nyelvi lektorálásnak, valamint a teljességgel nélkülözött szöveggondozásnak köszönhetően helyenként azért küzd, hogy egyáltalán megértse a gondolatmenetet.

De hadd pontosítsak: a fordítás nem alapvetően csapnivaló, csak számtalan sebből vérzik. Bócz ugyanis egészen jól fordít, ahol érti az eredetit. Csakhogy ez kevés. Bizonyos tipikus szerkezetekkel látványosan nem tud megbírkózni.

A [286] „the tree near the ledge by the lake in the park in the city in the east of the state" jellegű szerkezetek fordítását már gimnazistaként is illik „jobbról balra" kezdeni, ha nem akarunk többszörös alárendelésekbe bonyolódni. Bócz így fog hozzá: „a sziklafalhoz közeli fa a tónál a parkban stb.,..." majd szervetlenül egymás mögé dobálja a többi helyhatározót, mintha nem is egymásra vonatkoznának. Különösen kínos, hogy ez a baki még csak nem is a törzsszövegben szerepel, hanem az angol nyelvi építkezést bemutató példamondat magyarázatában. Aki nem tud angolul, aligha értheti pontosan, miről is van szó. Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy a fordítás -- bármilyen nemes vállalkozás is volt -- nem érte el célját.

Nagy fába vágja a fejszéjét, aki tudományos szöveg fordításába fog szókincs nélkül. A fordító azt a szót, hogy [228] „marble", csak „márvány" értelemben ismeri, és még csak nem is zavarja, hogy a példamondatbeli fekete lyuk akkorára roskad össze, mint „egy darab márvány". -- Ha a szó nem jelentene kifejezetten üveggolyót (szótár!), az ember magyarul akkor is valamivel jobb képet keresne, mondjuk: kavics, öklömnyi göb, ilyenek…

Az olyan apró, de igen zavaró hibák tömkelege, mint például az [263] „előnybe részesít" vagy a [267] „megjegezte" („megjegyezte" helyett) arra utal, hogy a legutolsó ellenőrzési fázis a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrzőjének gépies átfuttatása lehetett, ha erre egyáltalán sor került; eleven olvasószerkesztő nem hagyta keze nyomát a szövegen. Erre utal többek között az is, hogy a „süket" szó egyetemleges „siket"-re cserélésének (óh, political correctness, óh, áldott „global replace") alkalmasint a [35] „jelelésüket" szó is áldozatául esett, amelyből így „jelelésiket" lett…

Amúgy, ismerjük el, szegény fordító meglakolt: nem kímélte a nyomda ördöge. A köszönetnyilvánítás passzusában [11] még a „fordító" szóba is kínos hiba csúszott: az „r" helyett a szóban annak egyik ábécé-szomszédja szerepel -- és nem a „q". A kötetet mindazáltal így is érdemes átolvasni… És hátha a nagy sikernek köszönhetően egyszer majd megjelenik a második, lényegesen javított (gyakorlatilag újrafordított) kiadás is. Vagy marad az amazon.com...

A kiadó becsületére legyen mondva, hogy weboldalán legalább ideiglenesen közzétette Fábri Péter tizennyolc oldalas olvasói levelét, amely alaposságát tekintve hibajegyzéknek is elmegy. Fábri egy gondolat erejéig kitér arra is, hogy az eredetiben nem szereplő, csak a hazai fordításban megtalálható magyar nyelvű példák kiválasztása -- mondjuk így: a magyar nyelvre való adaptáció -- során a fordító és (vélhetően) munkatársai milyen vitatható döntéseket hoztak.

A kiadói weboldal a kötet sajtóvisszhangjából is idéz. Különös, hogy például Gervain Juditnak (Magyar Tudomány), aki ismertetőjében kiemeli, hogy „…A nyelvi ösztön magyar kiadása nem egyszerű fordítás, sokkal inkább átültetés, alkalmazás…", a fordítás (a szöveg) elsődleges, elemi minősége nem tűnik fel; ugyanígy Marx József (Élet és Irodalom) szerint „…a mű fordítása -- Bócz András gördülékeny munkája -- több mint fordítás."

Ami akár igaz is lehetne… Ha sor került volna a régimódi, lelkiismeretes lektori munkára és szöveggondozásra a nyomdába küldés előtt.

A műből egyébként kedvcsináló részletek olvashatóak az alábbi címen: http://www.iif.hu/~visontay/ponticulus/typotex/nyelvioszton.html."

Török Attila

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK