0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Káldy Zsuzsa
Kiadás: Második kiadás - Pléh Csaba előszavával
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 171 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2790-64-0
Témakör: Pszichológia
Sorozat: Test és lélek

Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft

KOSÁRBA
Test és elme
Az interakció védelmében

Karl Popper „harmadik világa”

Élet és Tudomány
2010-04-08

A test és a lélek természetének és viszonyának jeles tudományfilozófusa, Karl Popper 1969-ben előadássorozatot tartott az amerikai Emory Egyetemen. Ennek során fejtette ki azt a felfogását, amelyet ma a három világ elméletének szoktak nevezni. Az elnevezés Platon gondolataira utal, aki szerint a főbb eszmék, az emberi tudat és a fizikai világ mintha három külön terület lenne, sajátos viszonyt alkotva egymással. Az elkülönülő eszmei világ fogalmazódik meg Karl Popper elméletében. Nézete szerint három jelenségszínt, elemzési keret, mintegy világ létezik: egyik a fizikai valóság, benne az emberi test és az idegrendszer, a másik a szubjektum, ami gondolkodik és érez, és van még egy harmadik, amelyben az emberi elme által teremtett, társadalmilag és kulturálisan megőrzött és továbbadott, folyamatosan továbbfejlesztett tudás. Míg Platon eszméi transzcendensek, Popper az ember lényegét látja abban, hogy külön világot tudott létrehozni, amely visszahat az első és második valóságszférára, azzal kölcsönhatásban. Ezt a kölcsönhatást fejezi ki az interakcionizmus, ami a mű alcímében megjelenik. A harmadik világ mind erősebben alakítja át a fizikai valóságot és az emberi élményfolyamatokat is. Éppen ebben rejlik az ember különlegessége.

 

Popper szerint mindez az evolúció eredménye. Az emberi nyelv teremtette meg a valóság fogalmi leképezését, kommunikatív kifejezését és megismerési fejlődését. Így alakultak ki az intézményesült elméletek, amelyekből a társadalmi rend és a kulturális formák létrejöttek, objektiválódtak. A szubjektum magába építi a harmadik világot. Tehát éppen olyan interakcióba kerül vele, mint a test a fizikai környezettel, vagy a lélek az elmével. Popper szerint a lélek az Én, a saját életre vonatkoztatott eszmék szerveződése (ezt nevezi a mai lélektan self-nek). Ez az Én a beszédközpont körül helyezkedik el, valószínűsíti Popper.

 

Popper sajátos materializmust képvisel. Továbbviszi – sokak szerint megoldja – a dualizmus régi vitáját. Szerinte nem létezik lélek, hanem az elme, az agy evolúciós képességei révén egységben él a törzsfejlődés csúcsán elhelyezkedő ember, a világot leképező belső élményszféra és gondolkodási képesség, valamint a kialakított kollektív emberi tudás. Ezt az elméletet az emberrel foglalkozó tudományok napjainkban hasonló módon képzelik el. Ismert, például, Merlin Donald elmélete a nyelv és a gondolkodás kulturális evolúciójáról. Nézete szerint a nyelv által lehetővé tett változások az életviszonyokban visszahatottak a nyelvre, s ezáltal az elmére. Vagyis a tényleges emberré válás – ha úgy tetszik – ennek a harmadik világnak köszönhető. Más teoretikusok – például, Lakoff és Johnson – a test-lélek-ideák interakcionizmusát tovább viszik, a fizikai test működési élményeinek metaforái szerint képzelik el az absztrakt megismerést, tehát a harmadik világ kialakulását.

 

A harmadik világ más fogalmakkal is leírható, például a 20. század elejére már ismert kultúra elméletein át, különösen a kulturális antropológia ill. a szociológia nyomán Érdekes, hogy ez a kulturális értelmezés Popper nézeteiben nem talált visszhangra. Ő inkább a filozófiatörténet felől közelítette meg a kérdést. Mint minden filozófus, ő is épít fejtegetéseiben a mindennapi tudásra és a közfelfogás evidenciáira. Különösen erre törekedett az említett előadássorozatban, hiszen hallgatóinak akarta bemutatni elméletét. Ezért a most közreadott szöveg érthető, eleven, világos. A hat előadást követően a hallgatók kérdezhettek. Ez külön érdekesség, mivel Popper nyitottan, beleérzően fogadja a kritikát és pontosítja mondanivalóját.

 

Előadásaiban szabadon szokott beszélni, és ezek hangfelvételekben maradtak fenn. Többen is megpróbálták átírni a gyakran töredékes, nehezen érthető szöveget. A jelenlegi kötet szerkesztője, Mark Notturno ezekből szerkesztette egybe az alábbi változatot (mint utószavából kiderül, éppen itt, Budapesten, a CEU- Középeurópai Egyetemen). Ezt a változatot Popper jóváhagyta. A könyvhöz Pléh Csaba írt előszót. Ebben Popper gondolatainak eszmetörténeti hátterét főként a pszichológia tudománya felől igyekszik megvilágítani, kiemelve Popper munkásságának jelentőségét a mai tudományosságban. A jelen kötet már a második kiadás – az első immár tíz éve látott napvilágot – így a már leírt gondolatok tükröződnek a magyar nyelvű szakirodalomban is.

Buda Béla

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK