Két olyan könyv jelent meg dicséretes gyorsasággal magyarul is, amelyeknek el-, ki- és szétolvasása alaposan megváltoztathatja a szétcsúszott világ megértésére tett erőfeszítéseink kudarcélményként történő megélését, és amelyekre alighanem gyakran hivatkozunk majd a jövőben. Az egyik David McCandless Az információ gyönyörű (Typotex Kiadó, 2010) című munkája, ami azonnali vizualizációra biztatja olvasóját (nézőjét), mint egy buddhista mester a tanítványt meditáció előtt. McCandless író, újságíró, szerkesztő egyike az első bloggereknek és egyszer csak elkezdték idegesíteni a hírek, így aztán az adathalmazokat átalakította színes diagramokká, feltételezve, hogy így legalább jól néznek majd ki. Igaza lett, az Infografika alcímet viselő könyv a design és a tipográfia diadala a vizuális környezetszennyezéssel szemben, óda az adatvizualizáció szépségéhez, elegáns, mint egy cigányzenész, ugyanakkor nevezhetjük korunk atlaszának is. A szerző szerint a tudás tömörítés, az adatok megtisztítása, és akkor láthatunk igazán tisztán, ha ábrázolunk. És McCandless nem elégszik meg az olyan mindennapos diagramokkal, mint egy összehasonlítás az olajtermelő országokat tömörítő szervezet bevétele és az általuk fenntartott klímaváltozási alapra szánt összeg nagysága között (bár ez sem érdektelen), mindent ábrázol a média által gerjesztett félelmeinktől a salátaolajokon át az éntudat fejlődésének Loevinger-féle állomásáig. Az eljárást tehát gondolatokra és fogalmakra is alkalmazza, folyamatos töprengésre késztet, szelíden és kitűnő humorral erősíti az immunrendszerünket és a kétkedésre való képességünket, amik komoly pajzsot jelenthetnek a manipulációra épülő világgal szembeni élethalálharc során. Az Y-generáció és az utánuk következő nemzedék számára pedig egyenesen nélkülözhetetlen. Olvasászavarok, súlyos szövegértési problémák, internetfüggés, hálózatokba menekülés idején kötelező tananyag. Hálózattal (a szó mondjuk így szociológiai, tehát nem politikai-kriminológiai értelmében) először Kevin Bacon amerikai filmszínész kapcsán találkoztam. 1994-ben három diák kitalált egy játékot. Rájöttek arra, hogy Kevin Bacon oly sok filmben szerepelt (messze nem ő a legfoglalkoztatottabb, így a választás véletlenszerűnek is mondható), hogy bármelyik hollywoodi sztár két-három „linken” keresztül elérhető általa. Hamarosan napi húszezer látogató jelent meg a weboldalukon. Rendben van, Hollywood egy belterjes bázisközösség, akár a korai keresztények (már bocsánat a párhuzamért), míg Pál apostol el nem indult hálózatot építeni. De ezzel az erővel én is ismerem Kevin Bacont, az ismerőseim ismerősei által, úgy hatlépésnyi távolságra vagyok tőle. 
Ezek után jött Barabási Albert-László korszakalkotó könyve, a Behálózva, most pedig Nicholas A. Christakis és James H. Fowler lenyűgöző munkája, a Kapcsolatok hálójában (Typotex Kiadó, 2010). És máris ott vagyunk, ahol szoktunk, a kommunikáció, a buddhizmus és Jung egyáltalán nem véletlen találkozásánál, a boncolóasztal mellett. A két tudós professzor okfejtése először is bizonyosság. Jó tudni ugyanis, hogy a tapasztalataim, amelyeket esetleg féltem megosztani másokkal, törvényszerűségeken alapulnak. Például hogy a boldogság (ami a buddhisták szerint minden ember célja) nemcsak személyes, hanem társas élmény is. Az érzelmek kollektív jelenségek. Hálózat az egész világ és partner benne minden férfi és nő. Ábrázoljam?