A mérnöki alkotások körében minden bizonnyal az építészet az, amely a legtöbbeket képes megragadni, amelynek legjobb munkái talán minden másnál nagyobb hatást tesznek reánk, jobban megragadják a figyelmünket, a képzeletünket, és szinte az ízlésünktől teljesen függetlenül mindig kivívják a megbecsülésünket, sőt csodálatunkat. Amíg a szakmáknak még volt romantikájuk, minden bizonnyal leginkább az építészek munkájához fűződtek romantikus képzetek.

A nagy építészeti alkotásoknak mindig is volt több-kevesebb kultikus tartalma és rendeltetése. Országok és városok, uralkodók, főurak, a későbbiek során már az egyéb gazdag emberek, sőt cégek is építészeti alkotások segítségével hirdették a maguk hatalmát, gazdagságát, azokkal igyekeztek kinyilvánítani erejüket, megörökíteni emléküket az utókor számára, így keresvén a halhatatlanságot. Kimagasló építészeti alkotásoknak ma is van ilyen, többnyire nagyon is szándékolt üzenete, a kor gondolkodásmódja szerinti kultikustartalma, ma is hatalmat, gazdagságot hirdetnek, vagy éppen az alkotóik rekordot döntő műszaki tudását, illetve modern gondolkodásmódját. S bár a csúcstechnológiák korát éljük, az építészet ma is alapvetően meghatározza napi életünk kereteit is, s általuk a létünk jelentős részét. Mindezért nekünk, a szakmán kívül állóknak is különösen izgalmas betekintenünk abba, hogyan gondolkodtak, hogyan határozták meg a szakmájukat, annak alapvető kérdéseit, útkereséseit a huszadik században maguk az építészek.