Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Pataki János
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 238 oldal
Formátum: B/6, kötve
ISBN: 978-963-2792-95-8
Témakör: Matematika felsőfokon

Elfogyott

Matematika nagyon röviden

Villámlátogatás Absztraktisztánban

Új Könyvpiac
2011-02-01

A humán tudományok és a természettudomány kapcsolata bő háromszáz évvel ezelőtt, a felvilágosodás eszmeáramlatának megjelenésével és kiteljesedésével kezdett megromlani, de a korábban nagyon is intim viszonyban levő terület a tizenkilencedik és huszadik század tudományos forradalmával párhuzamosan szakadt el radikálisan egymástól. Az ok egyrészt az irracionalitástól a racionalistás felé fordulás elvének mindennapi szinten való megvalósulása volt, másrészt pedig az, hogy a szinte követhetetlen iramban fejlődő reál tudományok élvonalbeli tudósai elsősorban és kizárólag önnön diszciplínájukkal voltak elfoglalva – egyébként teljesen érthető módon. Az utóbbi években azonban (néhány évtizedes fegyverszünet után) lassú, de egyértelmű változás tapasztalható: a két nagy birodalom mesterei közeledni, nyitni kezdtek egymás felé, végre tisztelettel és érdeklődéssel fordulva a másik tábor irányába.

Ezt teszi a brit matematikatudomány egyik igazi nagyágyúja, Timothy Gowers is, aki bár a Cambridge-i Egyetem oktatója, a funkcionálanalízis és a kombinatorika nemzetközi szinten elismert kutatója, Fields-érmes matematikus, nem restell ezúttal az érdeklődő laikus nagyközönséghez fordulni, és mesélni saját tárgyáról – ahogy az alcím is jelzi – nagyon röviden. A vállalkozás elsőre kétségeket ébreszthet bennünk: vajon hogyan lehetséges úgy bemutatni egy zsebkönyvben az egyik legelvontabb természettudományi ágat, hogy közben ne legyünk felszínesek? A megoldáshoz minden kétséget kizáróan Gowers absztrakt matematikán pallérozódott elméje kellett, aki úgy döntött, hogy elegánsan átlépve a műveleteken való molyolás, és az elvont fogalmak nyomasztó meghatározásainak csapdáját, egészen máshonnan fogja megközelíteni a témát.

A kötet igazi meglepetése tehát a szerző merőben új, üdítően szokatlan perspektívája, amelynek legfőbb varázsa a valódi lényeg biztos kézzel való megragadása. Gowers már az elején előszedi a rengeteg rárakódott szellemi kacat alól azt, ami a legközelebb vihet a matematika megértéséhez, ti. hogy valójában a filozófia egy speciális ágával van dolgunk. Ilyesformán a legfontosabb nem az, hogy elrágcsáljuk és megemésszük a legbizarrabb matematikai tételeket, hanem hogy megértsük a matematikai gondolkodás- és látásmód lényegét. Arra biztat, hogy tegyük félre minden beépült idegenkedésünket, lezserül kerüljük ki iskolai éveink alatt felépített szellemi korlátainkat, és tekintsünk úgy a számok világának minden egyes régiójára, mint az általunk ismert valóság egyfajta átfogalmazására.

Nem véletlenül választotta első fejezete témájául a matematikai modellezést, hisz itt egészen konkrétan kiábrázolódik az, amire ő a diszciplína egészét tekintve sarkall: a hétköznapi jelenségek mindegyike kivétel nélkül átvarázsolható matematikai műveletté. Igaz, hogy az olyan – nagyon is jól ismert – dolgok, mint egy labda elhajítása, egy település népességének a növekedése, vagy a játszogatás két dobókockával, átalakulnak ridegnek tűnő modellekké, képletekké, de Gowers – még mielőtt undorodva félredobnánk a könyvet – gyorsan megnyugtatja olvasóit: a kettő (nagyjából) ugyanaz, csak másfajta nyelven kifejezve. Ezzel nem másra bíztat bennünket, mint hogy hátrahagyva a megszokott gondolkodási paneleket, tartsunk vele az elvont gondolkodás, az absztrakció univerzumába.

Aki nem morzsolódott le az első fejezetben az nyilván így is fog tenni. Merthogy – nemes és nagylelkű szándék ide vagy oda – azért a matematikus-szerző nem tud kibújni a bőréből. A részek első hat-nyolc tökéletesen emészthető, sőt lebilincselő mondata után ugyanis megfeledkezik magáról, és simán átsiklik abba szellemi dimenzióba, ahova átlagos halandó nem követheti: kezdetben gondosan felügyelt szavai közé egyre nagyobb mértékben keverednek matematikai szakkifejezések, míg a második-harmadik oldalon a terminus technicusok teljesen átveszik az uralmat. Kegyelmet csak a fejezetek záró szakaszaiban kapunk. Bár mindez esetleg lelohaszthatja érdeklődésünket, nem szabad engednünk a feladás csábításának. A szaknyelvi blokk szövegkeretei ugyanis olyan letisztult intelligenciával, kristálytiszta logikával vallanak a matematikatudományról, hogy még az esetlegesen átlapozott oldalak mellett is messze megéri olvasni azokat.

Azokra, akik bírják az iramot, igazi szellemi csemegék várnak: olyan területek esszenciájából kóstolhatunk egy-egy cseppet, mint a bizonyítások célja és felépítése, a határérték, a végtelen és a dimenzió fogalma, a letisztult geometria, vagy a becslések és közelítések lényege. A kötet egyik legkellemesebb meglepetése (mintegy jutalomként a végig kitartóknak) az utolsó fejezet, ahol mintha Gowers is engedett volna hűs szigorából. A fináléban ugyanis olyan témakörökről cseveg – mintegy levezetésképp – kötetlen stílusban olvasóival, mint a matematikusok állítólagos kiégése harmincadik életévük után, a matematikusnők mai napig elenyésző mennyiségének okai, a matematikai és a zenei tehetség feltételezett összefüggése, a matematikával kapcsolatos ellenérzések okai, továbbá az is kiderül, hogy mitől lehet esztétikus egy tétel vagy egy bizonyítás.

Mindez talán valóban csak egy “villámlátogatásra” elég a matematika irdatlan birodalmában, de abból viszont a legjobbak közé sorolható. A szerző ugyanis legfőképp arra koncentrál, hogy példái, magyarázatai által megjelenítse az átlag olvasó előtt az egész diszciplína lényegét és legfőbb üzenetét, egyben kulcsot adva a sokak számára legnehezebben hozzáférhető gondolkodási szisztémák egyikéhez: megtanítja, hogy az emberi elme – mindnyájunkban többé-kevésbé meglevő - képessége az elvont gondolkodás, amely számokká, tételekké képes transzformálni a valóságot. Ha pedig nem vagyunk restek elfordítani a zárat, és tenni pár lépést, akkor az ajtón túl ott vár bennünket maga a szellemi kincsekkel és kalandokkal telis-teli Absztraktisztán…

Szirtes Borbála

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK