Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Márkus János
Megjelenés: 2002
Oldalszám: 200 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-9548-17-6
Témakör: Szociológia
Sorozat: Civil Szellem

Elfogyott

A civil társadalom
Régi képzetek, új látomások

A szabadság birodalma

Figyelő — 2004. július 22

Miért vált éppen mostanság különösen időszerűvé az állam és a civil társadalom közötti megkülönböztetés szerte a világon? – teszi fel a sokakat foglalkoztató kérdést John Keane A civil társadalom című színvonalas könyvében. És ha a szerteágazó téma alapos ismerőjének válasza – érthetően – nem is lehet minden igényt kielégítő, az bizonyos, hogy dolgozata számos érdemi megállapítással gyarapítja hiányos tudásunkat. Egyébiránt a kiválóan tájékozott és a bőséges nemzetközi irodalomban járatos szerző a szembenálló nézeteket is bemutatva igyekszik megkönnyíteni az olvasók eligazodását ebben a szerteágazó kérdésben. Ez pedig annál is fontosabb, mert a mi égtájainkon (is) meglehetős zűrzavar uralkodik a civil társdalom körül. Ami bizonyára nem is meglepő, mert, mint olvassuk – és mellékesen tudjuk is –, csupán az 1970-es években lendült fel a civil társadalom iránti érdeklődés Közép- és Kelet-Európában. Amikor már mind egyértelműbbé vált a totalitárius rendszerek csődje, s általánossá a felismerés, hogy „a parancsuralmi rendszerek csak akkor képesek a túlélésre, ha a (…) civil társadalmat a föld alá kényszerítik, (…) miközben – Konrád Györgyöt idézve – csupán »az egérlyuk biztonságát kínálják«”.
Nos, ez a „biztonság” kevésnek bizonyult, és a diktatórikus rendszerek csúfosan megbuktak. Így azután ebben a huzatos régióban a többnyire az erőszakmentes forradalmakat követően egyre szaporodtak a civil társadalmak hívei és szószólói. Azonban joggal figyelmeztet a szerző: ajánlatos elkerülnünk a csapdát, azt, hogy esztelenül idealizáljuk azt a képességet, hogy a civil társadalom előmozdítja a szabadságot, a polgárok egyenlőségét és egymás iránti szolidaritását. Merthogy a civil társadalom mintegy automatikusan nem válik a „szabadság birodalmává”, még azokban a demokratikus rendszerekben sem, ahol, „a polgárok jogosultak kritizálni és módosítani a hatalomelosztást az államon belül, illetve az állam és a civil társadalom között”.
Mindez persze nem megy magától, mert a civil társadalmat – még viszonylag kedvező körülmények között is – számos veszély fenyegeti. Szerzőnk közülük nagy teret szentel a nacionalizmus fenyegetésének, mert a nacionalizmus „visszaél minden demokratikus iránnyal”. S imigyen fogalmaz: „a nacionalizmus szívében az áll, hogy a Mást egyidejűleg mindenként és semmiként kezeljék”, s nemcsak fél a Mástól, de azt „alsóbbrendű szemétként, értéktelen senkiként” festi meg. A nacionalizmust az vezérli, hogy „megtisztítsa a közösséget a rossz elemektől, egybekovácsolja a tisztákat a Mások iránti gyűlölet indulatában”. Ahhoz a megállapításhoz nem férhet sok kétség, hogy „a nacionalizmus képes felmelegíteni a híveket” és „szavazatokat tud szerezni”. Következésképpen szükséges megkülönböztetett figyelmet szentelnünk a nemzeti identitás, a nacionalizmus kényes kérdéseire éppúgy, mim a civil társadalom és a politikai demokrácia szoros kapcsolatára.
Ha mármost e szerfelett hasznos könyvet olvasva eltűnődünk rajta: hogyan is áll nálunk a civil társadalom megteremtése és működése, először a büszkeség nemes érzése tölthet el bennünket. Mivel csupán néhány év alatt hihetetlen mértékben elszaporodtak a legkülönfélébb civil szervezetek, klubok, egyesületek, körök, csoportok, érdekképviseletek és mások – amelyek a civil társadalom alapját képezhetnék. Ha viszont azt sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy nem ritka a polgári kezdeményezések cinikus politikai felhasználása, valamint a civil szervezetek gátlástalan manipulálása, akkor komoly kétségeink támadhatnak. Könyvünk tanulsága: a civil szervezetek legyenek függetlenek a politikai pártoktól, a hivatalos közélettől. Nos, erre még várnunk kell.

Kovács Dénes

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK