Ma is eligazítók és termékenyítők Bertrand Russell gondolatai a hatalom és társadalom viszonyáról. Különlegesen érdekes elme volt. Matematikát és filozófiát tanult, s az utóbbiból diplomázott a cambridge-i Triniti Collegeban, de mindegyik tudományterületen alkotóként jegyzik nevét. Magyar nyelven legismertebb műve alighanem A nyugati filozófia története. Ám legalább úgy érdekelte őt a körülvevő világ és társadalma élete, mint az elméletek. Ezt is honorálta 1950-ben az irodalmi Nobel-díj „sokoldalú és jelentős munkásságának elismeréséül, amelyekben a humanista ideálokért és a gondolat szabadságáért harcolt”. A hatalom – írja – „ugyanolyan értelemben alapfogalma a társadalomelméletnek, mint a fizikának az energia”, s m int az, sokféle lehet. Míg az állatok vágya beteljesül létük fenntartásával és utódok nemzésével, az emberek vágyainak „csak az szab határt, hogy mit tartanak elérhetőnek”. Ebből ered a vetélkedés közöttük, s ezért „a kompromisszumok és az államrend szükségessége, s innen vannak a bizonytalansággal és időnkénti erőszakkal járó lázongás indítékai”. A hatalomvágy működik a vezetőkben és burkoltan a követőikben is. A nagy vezetőkben kivételesen erős az önbizalom, az emberfeletti cél szolgálata és a felelősségvállalás erősíti a hatalom igényét, a vele járó előnyök kevésbé érdeklik őket. A hatalom egyébként lehet egyénekre és lehet testületekre irányuló. Formái: fizikai erő, jutalombüntetés, vélemény-befolyásolás, propaganda. A társadalmakban lévő szervezetek aszerint osztályozhatók, hogy a hatalom mely formáját művelik. Formáit leegyszerűsítve, leplezetlenül az állatokkal való bánásmód mutatja: a disznó szállítása fizikai erőszakkal jár, a szamarat jutalomként répával lehet csalogatni és befolyásolhatók idomítással – ugyanez az emberek esetében a propaganda is. S minthogy Russell e könyvet a világháború előtt, Hitler hatalomra jutása után írta, e hatalomszerzést is példázzák sorai. A kötet az európai történelemből példázva elemzi a papi, a királyi, a leplezetlen (zsarnoki), a forradalmi, a gazdasági és a közvélemény fölötti hatalmat, továbbá a hatalom forrásaiul szolgáló hitvallásokat. Részletezi a szervezetek „biológiáját”, létrejöttüket, fajtáikat és formáikat, működésüket, versengésüket és elenyészésük okait. Külön tárgyalja a kormányzati hatalmat, annak formáit és hatásköreit, továbbá a különféle szervezetek és az egyének szerepét és viszonyait bennük, valamint mindezekben (nem utolsósorban a gazdaságiakban) a versengés szerepét. Mindmáig eleven kérdéseket vetnek föl a hatalom és erkölcs viszonyával, a hatalom kívánatos etikájával és megszelídítésével foglalkozó fejezetek. Végül még egy fontos észrevételét érdemes megfogadni, mely szerint „A türelem légkörére van szükség ahhoz, hogy a demokrácia sikeres és szilárd legyen, nem túl sok haragra és nem túl sok erőszakos törekvésre”. Ehhez „a népességnek mentesnek kell lennie, amennyire csak lehet, a gyűlölettől és a romboló hajlamoktól, továbbá a félelemtől és a szolgalelkűségtől”.

(A hatalom – A társadalom újszerű elemzése. 2012. Typotex Kiadó, 200 oldal, 2900 forint)