0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2002
Oldalszám: 228 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-9132-95-5
Témakör: Vallástudomány

Ára: 2600 Ft (Elfogyott)

Hogyan hiszünk
Istenkeresés a tudomány korában

Istenkeresés a tudomány korában

Magyar Tudomány – Könyvszemle
Néhány évvel ezelőtt az MTA Ádám György akadémikus vezette – azóta megszűnt – Ismeretterjesztő Bizottsága Vallás és tudomány címmel vitaülést rendezett a Tudomány Hete rendezvénysorozat keretében. Az ülés azzal a céllal szerveződött, hogy a tudományos közösség megismerje a különböző egyházak véleményét a vallás és tudomány viszonyáról, ezért fő előadói a történelmi egyházak magas rangú képviselői közül kerültek ki. Sajnos az ülés eredményessége nem felelt meg a jóindulatú várakozásnak, mivel a különböző vallások képviselőinek véleménye között jelentős különbségek mutatkoztak a tudomány hatáskörét és szerepét illetően. Volt egyházi vezető, aki Heisenberg határozatlansági elméletére hivatkozva kijelentette, hogy a tudomány semmi biztosat nem képes állítani. Egy másik egyház teológusa ezzel szemben azt bizonygatta, hogy a teológia (saját egyháza megfogalmazásában) ugyanolyan tudomány, mint az összes többi, mindössze a csodákat kell beilleszteni a „hagyományos” tudomány módszertanába és logikai struktúrájába. Igen érdekes volt az egyik előadónak az a fontos, alapvető szociológiai vizsgálatokon alapuló észrevétele is, hogy a mai piacgazdaság keretei között a vallás is árucikké vált (országunkban közel 70 egyház van bejegyezve), az emberek pedig ugyanúgy válogatnak közöttük, mint a bevásárlóközpontokban, előnyben részesítve a legtetszetősebb csomagolást.
Érdekes megjegyezni, hogy ezzel egyidőben az Egyesült államok Nemzeti Tudományos Akadémiája már túljutott az alapvető vitákon, és 1997-ben Washingtonban a következő hivatalos állásfoglalást tette közzé: „A hit rendszerint olyan hiedelmeket jelent, amelyeket empirikus bizonyítékok nélkül elfogadnak. A legtöbb vallásban vannak hittételek. A tudomány azért különbözik a vallástól, mert a tudomány természetéből adódóan a magyarázatokat a természettel összevetve újra és újra próbára teszi. Ezért a tudományos magyarázat olyan ismeretekre épül, amelyeket minden újabb információ, vagy a réginek egy új szempontból való értékelése szükségképpen módosít. Ez radikálisan különbözik a legtöbb vallásos hittől…
A tudomány olyan módszer, amellyel ismereteket szerzünk a valóságos világról. Természetes okok miatt ez a módszer a természet világára korlátozódik. A tudomány semmit nem tud mondani a természetfelettiről. Hogy Isten létezik-e vagy sem, ez olyan kérdés, amelyben a tudomány semleges álláspontot foglal el.”
Ilyen előzmények után dicséretes, hogy a Typotex Kiadó megjelentette Szkeptikus Könyvek sorozatában Michael Shermer művét, amely a vallás és tudomány viszonyát, és azt az alapvető kérdést vizsgálja, hogyan és miért hiszünk.
A szerző pszichológiából és kísérleti pszichológiából szerzett diplomát, majd tudomány-filozófiából doktorált. Ő maga agnosztikusnak vallja magát, és az amerikai szkeptikus közösség kiemelkedő egyénisége, főszerkesztője a Kaliforniában megjelenő Skeptic c. népszerű folyóiratnak. A könyvet egy amerikai írta amerikaiaknak, ezért vált szükségessé a kiadó szerint egy olyan előszó – Lakatos László tollából –, amely a magyar közönség számára megfelelő bevezetést nyújt a lényegi részhez.
Shermer a vallásos hit okait egy agnosztikus szemszögébő1 vizsgálja, rengeteg tudományterület eredményeire hivatkozva, és hatalmas anyagot feldolgozva. Stílusa olvasmányos, rengeteg konkrét példával, amit ő maga a következőképpen indokol: „A pszichológusok megfigyelései szerint az emberek kedvezőbben viszonyulnak a történetekhez, mint a puszta logikához vagy az objektív tényekhez. Egyszerűen könnyebb nyomon követni egy bonyolult érvelést, ha az embereket, helyszíneket és eseményeket tartalmaz, mintha csak propozíciók, szillogizmusok és a szimbolikus logika kapnak helyet benne.”
A könyv áttekinti a hit eredetét, kialakulását és az egyes társadalmakban betöltött szerepét, megismertet a teológiai istenérvekkel, vizsgálja a hit, értelem és a tudomány viszonyát a különböző korokban. A szerző véleménye szerint az ember mintázatkereső állat, ezért a hit iránti igény „hardveresen” be van építve az emberbe. Az agyban létezhetnek különböző, a gondolkodást és a viselkedést befolyásoló „modulok”, így elképzelhetően létezik egy „vallási” modul is, bár szerinte azért a helyzet ennél bonyolultabb. Shermer szerint a vallásos hit fontos szerepet töltött be az emberi faj evolúciójában, az emberi közösségek túlélésében, a közösségek összetartásában és a viselkedési normák, az erkölcs kialakulásában.
A könyvben természetesen szó esik irracionális vallási hiedelmekről, így külön fejezet foglalkozik Michael Drosnin A Biblia kódja c. 1997-ben megjelent bestsellerével, amely a legprimitívebb áltudomány kategóriába tartozik, s amelyet sajnos a hazai olvasóközönség rekordgyorsassággal kaphatott kézbe magyar fordításban.
A könyv sokfelé szerteágazó érdekességét nehéz egy recenzió keretében akár csak felvázolni is, azonban a szerző igyekezett minél több, esetenként egymástól eltérő, álláspontot ismertetni. Megszólaltatja a világhírű elméleti fizikus és kozmológus Stephen Hawkinget: „Nehéz úgy beszélni a világegyetem kezdetéről, hogy közben ne említsük meg Isten fogalmát. A világegyetem keletkezését firtató munkám a tudomány és a vallás közötti választóvonalon mozog, de én a határ tudományos oldalán igyekszem megmaradni. Nagyon is lehetséges, hogy Isten olyan módon tevékenykedik, amely nem írható le a tudomány törvényei segítségével. Ebben az esetben viszont csupán a személyes hit az, amihez igazodhatnánk.”
Carl Sagan, a népszerű és híres csillagász-űrkutató szerint: „A tudomány állítólagos bűneinek egyike, hogy föltárta: legkedvesebb történeteink a világegyetemben betöltött helyünkről, illetve arról, hogy ezt a helyet miként foglaltuk el félrevezetők. A tudomány jóval öregebb és terebélyesebb Univerzumot tár elénk ahelyett a takaros és antropomorf színpad helyett, amelyen elődeink a nagy eredettörténeteket megírták…
E nézőpontból szemlélve az az elgondolás, hogy bolygónk az Univerzum középpontja, ugyanolyan patetikus, mint hogy az Univerzum létezésében központi az emberi szempont.”
Szót kap az 1995-ös Templeton-díjas, hívő fizikus Paul Davies is: „Az Istenbe vetett hit nagyrészt ízlés dolga, amely sokkal inkább magyarázóértéke, mint a logikai szükségszerűség mércéje szerint ítélendő meg. Személy szerint én sokkal kényelmesebben érzem magam, ha mélyebb szintű magyarázatot találok, amelyet a fizika törvényei szolgáltatnak. Hogy ezen a szinten az Isten terminus használata helyénvaló-e vagy sem, az persze további vita tárgya.”
A könyv rendkívül érdekes olvasmány, mivel gondolkodásra késztet, főleg annak tudatában, hogy sokan nem értenek egyet a szerző egyes gondolataival, amelyekből ő természetesen nem is csinál titkot.
A szép kiállítású könyvnek vannak azonban szokatlan vonásai, amelyeket a recenzensnek kötelessége megemlíteni. Az egyik, más kiadóknál ez ideig még nem tapasztalt jelenség, hogy a könyvből hiányzik a terjedelmes irodalomjegyzék, amely a további olvasáshoz nélkülözhetetlen segítséget jelentene. Ahogy azt a 4. oldalról az olvasó megtudhatja, az érdeklődők a 19 oldalas listát a www.typotex.hu webcímről tölthetik le – természetesen csak akkor, ha hozzá tudnak férni az internethez.
Szót kell még ejteni a hiányzó irodalomjegyzéknél terjedelmesebb, 21 oldalas előszóról. Lakatos László elmarasztalja a szerzőt abban, hogy a pszichológia, antropológia, filozófia, agykutatás, kozmológia és fizika mellett nem szentelt szerinte elegendő figyelmet a szociológiának. Ahogy ez megfogalmazásra kerül a külön cikknek is beillő Előszó végén: „Tévedés, félreértés ne essék, nem azt kérem én számon Shermeren, hogy miért nem egy népszerű vallásszociológiai munkát írt inkább. Én magam persze azt gondolom, hogy a vallásos hit változásait vagy éppen változatlanságát csakis társadalomtörténetileg lehet megérteni és magyarázni, tehát akár helyes a szekularizáció elmélete, akár nem, a magyarázat jellegét, a megközelítés módját mindenképpen helyesnek, sőt egyedül üdvözítőnek találom. De elismerem Shermernek azt a jogát, hogy másfelé keresgélje a megoldást. Mindössze azt teszem szóvá (beismerem: kissé neheztelőleg), hogy nagyívű áttekintéséből bizony kimaradt valami, ami fontos lenne. Úgy vélem, e bevezetés írójaként kötelességem is felhívni erre az olvasó figyelmét. Egy tudománynépszerűsítő könyvben, amelyik a vallásosságról szól és dicséretes módon egy sor tudomány eredményeit felvonultatja, illett volna a szociológia ide vonatkozó legjelentősebb elméletét is bemutatnia.”
Ami a recenzenst illeti, az Előszó utolsó bekezdéséről nem tudta eldönteni, hogy szerzője silány viccnek szánta-e, vagy csupán teret engedett a szkeptikusokkal szembeni malíciájának: „A szkeptikusok Marx jelszavát követik. Mindenben kételkedni! Jó jelszó, vegyük komolyan. Olvassuk szkepszissel a szkeptikusok könyveit is.”
Nos, Lakatos László nyilván nincs tudatában annak, hogy a hazai szkeptikus mozgalom alapító elnöke, a néhai Szentágothai János akadémikus, hívő protestáns és a Pápai Tudományos Akadémia tagja volt. Éppen ezért az sem véletlen, hogy ennek az egyesületnek a hivatalos neve: Tényeket Tisztelők Társaságga! Szentágothai professzor klasszikus műveltségének nem volt szüksége a munkásmozgalom klasszikusának a régi görögöktől kölcsönzött bölcs mondására, hiszen nemes anyagként kapásból tudta idézni Cicerót: Dubitando ad veritatem pervenimus (Kételkedve jutunk el az igazsághoz), vagy Descartes közismertebb mondását: Dubium sapientiae initium (A kételkedés a bölcsesség kezdete).
Az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni, ha már a jelszó szóba került, hogy az amerikai szkeptikusok Descartes híres mondását kissé átalakítva azt mondják: Vagyok, tehát gondolkodom. A hazai szkeptikusok a sajátos magyar és közép-európai igények szerint tovább csavartak egyet, és nemhivatalos jelszavuk: Gondolkodjunk, ha már vagyunk! Mindkettő jó jelszó, ezért ajánlom az Előszó írójának, hogy ezeket is vegye komolyan.
Összegzésképpen mindenkinek jó lélekkel tudom ajánlani Michael Shenner könyvét. Élvezetes és gondolatébresztő olvasmány a nagyközönség számára, na persze nem árt az internethez való hozzáférés, ha a teljes könyv tartalmára kíváncsi az olvasó.
Bencze Gyula

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK