„A végzetes szerelem mítoszának mindmáig legszebb és legismertebb középkori feldolgozása Trisztán és Izolda regénye, melynek rendkívüli hatását a későbbi változatok sokasága is tanúsítja” - írja Szabics Imre az új, bővített Diákkönyvtár-kötet előszavában. A kelta eredetű monda első reánk maradt feldolgozásai a francia Béroul és Thomas művei, a 12. században születtek, ezeket, valamint a német minnesänger, Gottfried von Strassburg Trisztán-változatát „ideális” regénnyé, archaizáló, de olvasmányos művé dolgozta össze Joseph Bédier. Először 1900-ban megjelent regénye Franciaországban többszáz kiadást ért meg, a mítoszt mi is elsősorban ebben a formában ismerjük, s talán hozzávehetjük Illés Endre és Vas István drámáját, amelyet 1959-ben mutattak be. És persze nem feledkezhetünk meg Wagner operájáról sem, amely 1859-ben keletkezett, és premierjének az az érdekessége, hogy a Wiener Oper 77 próba után előadhatatlannak ítélte a zenedrámát, így aztán a dirigens Hans von Bülow Münchenben mutatta be a három felvonásos „történést”, amelynek eredeti és magyar nyelvű szövegkönyvét a Typotex adta ki, az új fordítás Jolsvai Nándor munkája. Megjegyzendő, hogy bár Wagner romantikus operája eltér az alaptörténet felfogásától, tovább népszerűsítette a szerelmeseket. Képes Júliának köszönhetjük Béroul és Thomas egyaránt töredékesen fönnmaradt, de sajátos módon egymást kiegészítő verses alkotásának modern magyar fordítását. Az előbbit most először olvashatjuk anyanyelvünkön. E két töredék közé illeszkedik a Diákkönyvtár-kötetben Marie de France teljes egészében fennmaradt verse, amely viszont alig több mint száz soros. A Lonc című mű (műfaját tekintve lai, azaz zenei kísérettel előadott viszonylag rövid verses elbeszélés) a szerelmesek egyik titkos találkozójáról számol be. A fordítónak a Talentum Műelemzések sorozatban megjelent tanulmánya gimnazisták, főiskolások, tanárok és általában az irodalom iránt érdeklődők számára kínálja a művek elemzését, a motívumok értelmezését, szól a legenda különböző feldolgozásairól, azok szerzőiről, a Trisztán-legenda utóéletéről, a feldolgozást segítő kérdések után bibliográfia zárja a kitűnő kötetet. A szerző a középkori angol és francia költészet fordításával, és a témába vágó cikkeivel, tanulmányaival rendkívül értékes munkát végez egyetemi tanulmányai befejezése óta, köszönet és elismerés legyen a díja mindenekelőtt!