0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Csaba Ferenc
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 195 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-2797-05-2
Témakör: Filozófia

Eredeti ár: 2900 Ft
Webshop ár: 1740 Ft

KOSÁRBA
Paradoxonok

Paradoxonok

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle (a Magyar Szabadalmi Hivatal folyóirata) 2003. június
Minél kevesebbet használják, annál inkább kopik — mi az? Az elménk. A paradoxonokkal való foglalkozás egyaránt szolgálhat tartalmas, és olykor igencsak kemény szellemi teljesítményt igénylő intellektuális szórakozásul, elménk élesítésére, gondolkodási és főként problémamegoldási képességeink fejlesztésére, s úgyszintén eszközül a világ működésének, különböző összefüggéseinek jobb megismerésére. Amint itt több példán is láthatjuk, a paradoxon alkalmazható mintegy szondaként: beküldjük egy elméletbe, gondolat- vagy szabályrendszerbe, és megnézzük, hogyan működik.
Klasszikus tudásbázisunk, a Pallas Nagy Lexikona hajdan a következőképpen összegezte a paradoxonok mibenlétét: Paradoxon (görög) annyi, mint látszólagos képtelenség vagy hihetetlenség; a sztoikus filozófusoknál olyan mondások, melyek első tekintetre képtelenségeknek látszanak, kivált avatatlanok előtt, jobban meggondolva azonban igazaknak tetszenek. A paradoxon azzal vési az emlékezetbe az igazságot, hogy ily szokatlan formát ad neki s majdnem a képtelenséggel teszi határossá; benne mindig valami meglepetés van. Sainsbury művéből hamar rájövünk, hogy a paradoxonok ennél jóval többre is szolgálnak. Minden tudásbázisok egyik legnagyobbika, az Encyclopedia Britannica az alábbiakban összegezi a paradoxonok mibenlétét: látszólag önmagának ellentmondó kijelentés, amelynél a mögötte álló jelentés csak alapos elemzéssel tárható fel. A paradoxon célja, hogy megragadja a figyelmet és új gondolatokat provokáljon. Példa erre „a kevesebb több” (azaz többet ad, jelent, képvisel) kijelentés. Egy korai irodalmi példa Francis Bacon mondása: a leginkább javított példányok általában a legkevésbé korrektek. George Orwell Animal Farm c. negatív utópiájában a kommuna első parancsolata szellemes paradoxont alkot: „minden állat egyenlő, de vannak, akik másoknál egyenlőbbek”. Sajátos megjelenési formája a paradoxonnak az ún. aximoron, amely azt két szóban foglalja össze — pl. harsány csend, élő halott, magányos tömeg. A Britannica bemutatja az egyik legismertebb, leginkább szembeötlő fogós paradoxont, amelyet Sainsbury is részletesen elemez e könyvében: Epimenidész paradoxonát, más szokásos elnevezéssel a hazug paradoxonát. Ezt Sainsbury a legnehezebben kezelhető problémák egyikének nevezi, s fejtegetései nyomán hamar be is látjuk, hogy miért. Ennek egyik megfogalmazása az az állítás, hogy „ez a mondat hazug”. Epimenidész, az i. e. VI. századi krétai filozófus jegyzett fel elsőként ilyen paradoxont. Közismert másik megfogalmazása ennek a „minden görög hazudik — mondja egy görög”. Az önellentmondás mindkét változatban könnyen felfedezhető.
Az ókori görög filozófustól, az i. e. V. században élt Zenóntól származik minden idők egyik legismertebb paradoxona, amelyet a Britannica szintén kiemel, és amelyet itt Sainsbury igen alaposan elemez. Eszerint a Gyorslábú Akhilleusz és a teknős futóversenyre keltek úgy, hogy a teknős valamivel előbbről indult, Zénón pedig azt vezeti le, hogy a fürge hős soha nem érheti utol a vánszorgó hüllőt. Sainsbury bemutatja, hogy ez a paradoxon, és szintúgy Zénón további paradoxonai sokkal többre szolgálnak, mint tornagyakorlatokként az elme számára. Szellemi eszközök a világ megismerésére — Akhilleusz paradoxona és úgyszintén Zénón további paradoxonai, például, a mozgás tér- és időbeli sajátosságainak, fizikájának vizsgálatára, folytonos és ugyanakkor mozzanatos jellegének szembeállítására és elemzésére.
Sainsbury, aki a kortárs analitikus filozófia egyik legbefolyásosabb alakja, e művében a paradoxonok számos típusát mutatja be és elemzi, igen komoly apparátust felvonultatva. Az egyes paradoxonoknál felvázolja, hogy milyen fontosabb megoldások, illetve megoldási törekvések születtek reájuk. Nemegyszer újabb kételyeket ébreszt az olvasóban azzal, hogy a látszólag kialakult megoldást itt-ott megcsavarva újabb mélységeket tár fel, amelyek áthidalására ez a megoldás már nem tűnik alkalmasnak. Amint mondja, minél súlyosabb a paradoxon, annál kényesebb kérdéseket vet fel a megoldás. Megmutatja azt is, hogy a valóban nehéz problémáknál a különböző megoldási javaslatok között súlyos, nemegyszer feloldhatatlan ellentétek feszülnek. Nem állítanánk, hogy műve könnyed olvasmány, s bizonyos, hogy nem lehet csak olykor belekapkodva tanulmányozni. Nagyon is elmélyült figyelmet igényel, hogy követni tudjuk a gondolatmenetét, a felsorakoztatott érveket, következtetéseket, ellenérveket, a logikai csavarokat. Figyelmet nagyon is — filozófiai, formális logikai előképzettséget viszont nem elengedhetetlenül követel az olvasótól, tehát a könyvvel bárki sikeresen megbirkózik, akit igazán érdekel a téma. A nehézségekkel való küzdelemben segítenek a szerző elegáns gondolatmenetei, szellemes magyarázatai, s hogy többnyire úgy állítja elénk az alapproblémát, hogy az olvasó könnyen átlátja annak lényegét — bár azután arra is hamar rávezet, hogy a felszín alatt gyakorta nagyobbak a mélységek, mint gondolnánk.
A bemutatott paradoxontípusokból ízelítőül, csupán példálózva emelünk itt ki kettőt. Az ún. szóritész-paradoxonok lényegével a napi életünkben is gyakorta találkozhatunk, másrészt viszont a mérési és az osztályozási technológiák egyik alapproblémáját is jelentik. Az ókori görögök — boldog emberek, akiknek kedve is, lehetősége is volt, hogy ilyen gyakorlatuknak szenteljék magukat — a szóritész-paradoxonok problémáját a következőképpen foglalták össze: ha egy homokkupacból elveszünk egyetlen szemcsét, a maradék továbbra is joggal tekinthető kupacnak, hiszen egyetlen szemcse elvétele nem változtathat egy kupacot olyasmivé, ami már nem az. Ez a látszólag igaz és ellentmondástól mentes feltevés viszont elvezet odáig, hogy az egyetlen homokszem is kupac, sőt… Hasonló módon, ha a 1,90 méteres ember magas, akkor a csupán egy milliméterrel alacsonyabb is az. A szó szerint kétségbe ejtő folytatás ugyanaz, mint előbb. És még következnek az elmosódott határú kifejezések paradoxinai…
A másik paradoxon az ún. fogolydilemma, amellyel gyakorta szembekerülhetünk a társadalmi, politikai életben, és úgyszintén üzleti kapcsolatainkban. Sainsburytől erről is sokat tanulhatunk. A saját szellemi fegyverzetünk fejlesztése érdekében is érdemes megtenni.
Osman Péter

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK