0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2003
Oldalszám: 220 oldal
Formátum: B/5, kötve
ISBN: 978-963-9326-71-2
Témakör: Tudománytörténet

Ára: 2700 Ft (Elfogyott)

Életeink
Egy tudományos kutató találkozása a 20. századdal

Életeink

Ezredvég — 2003. október (150. szám)

Hargittai István Széchenyi-díjas akadémikus, egyetemi tanár Életeink című könyvének alcíme (Egy tudományos kutató találkozása a 20. századdal) jelzi, hogy ez a tudományos, egyben izgalmas irodalmi mű több mint egy tudós egyéniség önvallomása. Tükröt tart századunk elé, szembesítve annak minden gyötrelmeivel (és eredményeivel, szépségeivel), melyeket mindünk átélt, de különös intenzitással azok, akiket e kor galádsága, származásuk okán a kirekesztés, üldöztetés s a végcél (Endlösung) szennyes viharába vetett, a pokol kapujáig, akár az elmúlásig.
A szerző 19 fejezetre osztott könyvében 19 Nobel-díjas tudóssal történt bensőséges találkozás – beszélgetés, riport – keretében nemcsak mindegyikük tudományos felkészülését, sikeres pályafutását követhetjük, hanem a szerzőhöz hasonlatos személyes sorsuk alakulását is, kezdve édesapjuk korai elvesztésével, annak egzisztenciális következményeivel s lelki traumáival, folytatva a gyermekkor, majd a felnőtté érés idején elszenvedett megalázó megkülönböztetésekkel, meghurcolással, hozzátartozóik elpusztításával. Az író és a tudós partnerek sorsuk, hasonló pályafutásuk elénk vetítése közben Hargittai sort kerít a kiterjedt család végzetszerű útjának feltárása mellett, az élete során megismert – Nobel-díjjal ugyan nem honorált, de jelentős tudományos eredményeket elért – magyar tudósokra is, többek között, Klein György-re, aki a daganat-immunológiában ért el világraszóló sikereket, Erdős Pál matematikusra, Polányi Mihály kémia professzorra, aki felfedezéseiért joggal várhatott volna Nobel-díjat, de fia, John C. Polányi kapta meg azt 1986-ban.
A Hargittai professzor által kiemelt 19 Nobel-díjas közül tízen kaptak kémiai Nobel-díjat, öten orvosit, négyen pedig fizikait. Közülük Frederick Sanger kétszeresen is (1958, 1980) kémiai Nobel-díjas; Linus Pauling pedig az 1954-ben elnyert kémiai után, 1962-ben Nobel Békedíjat is kapott. A női emancipáció mai napig sem megoldott, „vérszegény” állapotára jellemző, hogy e 19 Nobel-díjas között csupán kettő a nő. Gertrude Elion (1918–1999) farmakológus, aki egész életét az elkerülhetetlenül halált okozó, végzetes betegségek leküzdésére szentelte. Az általa felfedezett gyógyszerek között van, amelyik megakadályozza az átültetett szerveknek a kivetését, vannak rákellenes gyógyszerek, a leukémiát, a vírusos fertőzést, a köszvényt, a fekélyeket legyőző, sőt AIDS-ellenes gyógyszerei is. Rosalyn Yalozu (1921), aki 1977-ben kapott orvosi Nobel-díjat olyan új radioimmunológiai vizsgálatok kifejlesztéséért, amelyek nagyon pontosan meghatározzák a vérben levő hormonok, például az inzulin, koncentrációját. E technikát ma már a világon mindenütt alkalmazzák.
Hargittai István édesapja, dr. Wilhelm Jenő bíró, sikeres ügyvéd volt, könyvet is írt a tisztességtelen verseny jogi vonatkozásairól. A keleti fronton aknaszedő munkaszolgálatosként halt meg 1942. szeptember 30-án. Testét egy akna tépte szét. Kisfia akkor még csak tizennégy hónapos volt. Édesanyja 1908-ban született Orosházán – szép kertes házuk, békés otthonuk volt.
Onnan hurcolták a családot gettóba, ott préselték őket marhavagonba, hogy Auschwitzba vigyék, a halálgyárba. Orosházán a gettóban minden értéket elvettek tőlük, édesanyját beteggé, nagybátyját nyomorékká verték. A debreceni téglagyárban nem kaptak enni, ivóvizet is alig. A szadista csendőrök erősen fűszerezett kolbászt adtak a vagonba – de vizet egy cseppet sem. Sokan beleőrültek az iszonyú szomjúságba. Kutyának nevezték, és kutyaként is kezelték őket, több halottjuk volt, már indulás előtt. Az Auschwitzba irányított vonat – újabb parancsra – Ausztriában kötött ki. A strasshofi koncentrációs táborban ukránok ütötték-vágták őket. Fürdés, kopaszra nyírás, fertőtlenítés. Munkaképesek jobbra, öregek, betegek, gyerekek balra. Vonaton Bécsbe vitték őket, s átadták a csoportot a Todt-szervezetnek. Egy iskola tantermeiben háromszintes ágyakat kaptak, s a családok együtt maradhattak. Ők hatan voltak. A 600 fogoly között 60 gyermek is élt. A 15 évnél idősebbek a felnőttekkel jártak dolgozni, a kisebbek csoportosan kutatták át az előző nap lebombázott házakat. Mindent ki kellett hozniuk, mert ők oda is befértek, ahová a nagyobbak nem. Gyakran rájuk omlott egy fal vagy a tető. A betegeket s a legyengült öregeket a padláson helyezték el. A küszöbükre tett ételeket vagy magukhoz vették, vagy elpusztultak. A primitív lágerführer verte az embereket; a gyermekeket s az öregeket is. Ellopta fejadagjukat s egyéb holmijukat.
1945 tavaszán felszabadultak. A szovjet katonák felállították tábori konyháikat: a kiéhezett foglyok annyit ehettek, amennyit csak bírtak. Sokan halálra ették magukat. Viszontagságos úton, de Wilhelmék is hazaértek. Édesanyja 1946-ban, 38 évesen férjhez ment Pollák Józsefhez, akinek elpusztították feleségét és kisfiát. Az ötéves Istvánka új „apát” kapott. Házukat Orosházán teljesen kifosztották a helybeliek, és ők jobban szégyellték magukat, amikor egy-egy bútorukat visszakérték, mint azok, akik szabad prédaként széthordták azokat. Mindenki ott ártott, ahol tudott. Elvették házukat, „osztályidegen”-né minősítették őket, tisztességes munkát alig kaptak. A fiúkat csak kicsinyes huzavona után vették fel a gimnáziumba.
Ha körülményes módon is, de leérettségizett Hargittai István, 1959 őszén az ELTE vegyészkarára került, s a második évfolyam végén kijutott Moszkvába. Amikor 1965-ben Budapesten elkezdte kutatói tevékenységét, tudta, hogy új utakra kell lépnie, nehéz körülmények között.
Nagyra nőtt tudósként és emberként is. Átgondolt, megszenvedett, belülről jövő kritikával, határozott világképpel látja a történéseket. Tudja, hogy a magyar holokausztot a hazai antiszemitizmus készítette elő már 1921-től, és „senkinek sincs joga megbocsátani a náci vagy japán bűnöket”.
Ezt az irodalmilag, szakmailag és határozott elviséggel, utánozhatatlan eredetiséggel megkomponált könyvet minden művelt magyar (és nem magyar) embernek el kellene olvasnia.

Frideczky Frigyes

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK