0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Gerner József, M. Zemplén Jolán
Kiadás: Második kiadás
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 285 oldal
Formátum: Fr/5, kötve
ISBN: 978-963-2790-93-0
Témakör: Tudománytörténet, Népszerűsítő fizika
Sorozat: Principia Philosophiae Naturalis

Eredeti ár: 2350 Ft
Webshop ár: 1410 Ft

KOSÁRBA
Max Planck válogatott írásai

Max Planck válogatott írásai

Magyar Tartalomipari Szövetség hírlevele — 2006, 10. szám

Az Encyclopaedia Britannica és a Britannica Hungarica szócikkeinek nyitó összegzése szerint Planck elméleti fizikus volt, aki létrehozta a kvantumelméletet, és érte megkapta az 1918. évi fizikai Nobel-díjat. Elmélete alapjaiban változtatta meg az atomi és a szubatomi folyamatok leírását, hasonlóan ahhoz, ahogy Albert Einstein relativitáselmélete átformálta a térről és időről alkotott fogalmakat. Ez a két elmélet a XX. századi fizika alapja, és mindkettő a filozófiai világkép teljes újragondolását tette szükségessé, emellett olyan ipari és katonai alkalmazásokhoz vezettek, amelyek a mai élet szinte minden területén éreztetik hatásukat.

Nagyon is érdemes figyelnünk a Typotex-nek arra a sorozatára, amelyben írásainak e válogatása megjelent. A kiadó ebben a legjelentősebb természettudósok és matematikusok műveiből ad közre egy-egy méretei szerint kisebb, gondolati tartalmát tekintve viszont igen jelentős válogatást. Kinyilvánított célja, hogy e szellemóriások tudománytörténeti eredményei mellett bemutassa a gondolkodásmódjuk és a világnézetük jellegzetességeit is. És bocsáttassék meg a profán őszinteség, de az utóbbiak nekünk, a tudomány fejlődésének világa iránt érdeklődő laikusoknak talán még érdekesebbek is. Íme egy nagyon is izgalmas példa: Planck írja itt a tudományos önéletrajzában, hogy „valamely új tudományos igazság nem úgy szokott győzelemre jutni, hogy az ellenfelek meggyőzetnek és kijelentik, hogy megtértek, hanem inkább úgy, hogy az ellenfelek lassanként kihalnak, és a felnövekvő nemzedék már eleve hozzászokik az igazsághoz.” Ó minő régies báj csillan meg e tételben - mondhatnánk. Manapság bizony vannak, akiknél a tudományos életben való előrehaladás alapstratégiája, hogy ügyesen a hatalmukba kerítik a kutatáshoz nélkülözhetetlen finanszírozás odaítélésének kulcspozícióit, és ennek révén szakmai éhhalálra kárhoztatják a versenytársaikat.
A kötet előszóként igen jó rövid áttekintéssel indul Planck életéről és munkásságáról. Az utána következő írásokat illetően magyarázatokkal szolgál arra is, hogy miért azok kerültek be ebbe a válogatásba. Az ezt követő tudományos önéletrajzát Planck 90 évesen írta, s benne egyaránt szól a munkásságáról, valamint szakmai élete emberi vonatkozásairól. Már itt szembe kerülünk azzal is, hogy munkássága tudományos tartalmáról nem lehet könnyed stílusban szólni. Rendkívül érdekes ugyanakkor látnunk, hogy Planck, aki a korabeli tudósokhoz hasonlóan klasszikus műveltségű, konzervatív beállítottságú emberként és kutatóként kezdte tudományos pályáját, a felfedezései, az általa felismert új tények és összefüggések hatására hogyan jutott el odáig, hogy felül kellett vizsgálnia minden addigi tudományos meggyőződését, álláspontját, s megalkotójává lett olyan elméletnek, amely alapjaiban változtatta meg mind a tudományát, mind pedig azzal összefüggésben az egész fizikai világképet.

A további írások egy különleges műfaj darabjai: Planck alkalmi előadásainak szövegei. Műfaji különlegességüket az adja, hogy ezeknek az előadásoknak az elröppenő élőszó erejével kellett átadniuk a hallgatóságnak Planck mondanivalójának igen súlyos szakmai tartalmát és az ő tudományfilozófiai nézeteit, amelyeknek megértése is többnyire komoly elméleti felkészültséget igényel. Az előadások címei jól mutatják e válogatás spektrumát, dátumaik pedig Planck útját: A fizikai világkép egysége - 1908; A fizikai törvényszerűség az új kutatás fényében - 1926; Az új fizika világképe - 1929; Pozitivizmus és reális külvilág - 1930; A tudományos eszmék eredete és hatása - 1933; A fizika harcban a világnézetért - 1935; Az akaratszabadság lényegéről - 1936.

Emeljünk ki e legutóbbi bevezetéséből egy apró részt, érzékeltetni, hogyan viszik a természettudóst a kutatásai a filozófia felé. Íme: „Már több évvel ezelőtt megpróbáltam kimutatni, miképpen lehet a természettudomány álláspontjáról igen jól megérteni az akaratszabadság és az erkölcsi felelősségérzet tényeit (...). Ennek közelebbi kifejtése lesz mai előadásom célja.”

 

Dr. Osman Péter

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK