A vékony, de súlyos tanulságokkal szolgáló könyv a XX. század egy kiváló mérnökéről szól. A villamos gépek terén a félvezetők eluralkodása előtt felbecsülhetetlen nagyot alkotó szakemberről, a két világháborúval és világégéssel lezajlott korszak sajátosan pozitív emberalakjáról készült az életrajz. A kötet bizonyára sok olvasóját fogja különféle gondolatok sorára késztetni. Már csak azért is, mert Benedikt Ottó 1897 és 1975 között élt, így olyan közép-európai jelenségeknek volt nemcsak tanúja, hanem olykor tevőleges résztvevője is, melyek ma már gyakorta kívül esnek olvasóink emlékein. Sokaknak furcsa lesz majd, hogy életrajza előbb politikai jellegű eseményekkel van teletűzdelve. Érettségi után katonaság, frontszolgálat 1915-től, a polgári forradalom után KMP-tagság, a Tanácsköztársaság idején Kun Béla titkára, bebörtönzés 1919 augusztusában, szökés a börtönből, bécsi emigráció, majd az oszt­rák kommunista párt tagja, a Komintern VB résztevője 1929–31-ben. Közben a bécsi műegyetemen 1930-ban oklevelet szerez. 1932-ben a szovjet kormány meghívására – amit valószínűleg nagy találmányának köszönhet, ezt itt hadd nevez­zük csak Benedikt-motornak – Moszk­vába megy, a Kirov Dinamo Villamos­gépgyár tudományos tanácsadója lesz. 1940 és 1955 között a moszkvai műszaki egyetem tanszékvezető tanáraként dolgozik. Hazatérésére 1955-ben kerül sor, a BME tanszékvezető egyetemi tanára lesz, megszervezi az ipari elektronika és a villamos hajtások című tantárgyak modern oktatását.

Életének fő szakmai eredménye az említett Benedikt-motor. Ez egy 50 pe­riódusú, önműködően kompenzált, egy­fázisú kommutátoros villanymotor. Ide tartozik még a kommutátoros megoldás továbbfejlesztése, az „autodin” erősítő­gép kidolgozása, ami rendkívül fontos szerepet kapott a villamos vontatásban és a daruk stb. meghajtásában. A korábbi változatok alkalmazása a szovjet vas­utaknál, és éppen a második világháború alatt és után lehetett Benedikt Ottó kivételes jelentőségének kulcsa. Ez a felfedezés a tranzisztor okozta forradalom előtti csúcsnak felel meg. Benedikt ennek köszönhette – meg az osztrák moz­galmi múlt jól felismert tapasztalatainak –, hogy a sztálini tisztogatásokat lényegében békében túlélte. Hatalmas munkabírása és kivételes embersége lehet emellett a kulcsa társadalmi pozíciójá­nak. Amikor 1955-ben hazatelepült, tudományos érdemeinek megfelelő szerepet játszott, többek között a BME és az OMFB posztjain. A félvezetőtechnika előretörése miatt azonban a Benedikt-motor fokozatosan a háttérbe szorult. Benedikt Ottó ekkor a nagy telítettségű mágneses körök terén hozta nyilvánosságra az akkor még újnak számító nomografikus eljárásait a számításban-tervezésben, ami szintén hattyúdalnak számított a számítógépek elterjedése miatt.

A könyv egy XX. századi műszaki szakember és egyben egy sajátos „homo politicus” életének egyedülálló viszo­nyait mutatja be. A szerző mind szakmai, mint társadalmi közelségből tárgyalja a témát. A „mai” olvasónak érdekes feladata adódik: meg kell próbálnia egységben szemlélni ezt a történelmi kort és a különös nagy vívmány alkotójának életét. Nem lehetett könnyű ez az élet, de sajátos babérok jutottak a küzdőnek. A maga módján nem lehetett egyszerű egy ilyen korszak bemutatása sem a mai kor olvasóinak.