Ma még arról is megoszlanak a vélemények, hogy van-e értelme a három világvallás közös györkereit firtatni, vagy mindez inkább valós társadalmi hozadék nélküli száraz elméleti tudományosság. A világpolitika legneuralgikusabb pontja a fent említett kultúrák egymásmellett élésének lehetősége, vagy inkább egyenragú félként való elismerése.

A TYPOTEX Kiadó legújabb kötete talán ezért is hiánypótló. A könyv ajánlója szerint: "a vallások és kultúrák találkozásának idején nagy szükség van e három monoteista könyvvallás (Biblia, Talmud, Korán) összevetésére". Ezzel a magunk részéről tökéletesen egyet is tudunk érteni.

A vallásközi párbeszéd valahol úgy kezdődik, hogy az egyik fél egyoldalúan nyit a másik felé és megpróbálja kellő empátiával megérteni a másik cselekvésének mozgatórugóit.

Jelen esetben Julien Ries professzor a Louvain-la-Neuve-i Katolikus Egyetem tanára tesz kísérletet arra, hogy a kommentárjával keretbe foglalt hat tanulmány érdemben körüljárja az Ábrahám személye által összeköthető zsidó-keresztény-iszlám hagyományt, nem feledve a sumer-akkád vallási előzményeket sem. E három vallási tradíció legnagyobb "közös osztója" Ábrahám, akiben a zsidók a Pátriárkák atyját tisztelik, a keresztények a hit bajnokát, a muzulmánok pedig az első igazhívő muzulmánt.

A Homo religiosus sorozat második kötete a "szent" antropológiájának egyik központi aspektusára, magára a hívő emberre (akinek archetípusa Ábrahám maga) irányítja a figyelmet, követve lábnyomát a már említett sumér-babilón társadalmi valóságtól egészen a mai iszlám hitvallásokig.

A mű Ries beveztőjével és zárszavával, egyúttal szerkesztésében eredetileg olaszul jelent meg 1993-ban. Habár mindegyik szerző erősen katolikus szemléletű ( Luigi G. Cagni és Pierre Lenhardt szerzetesek is), a könyv felfogható egy rendkívül alapos vallástörténeti-lélektani tanulmányokat tartalmazó kötetként is, mely amellett hogy kiválóan olvasható, nem fukarkodik az eredeti sumér, arab, héber nyelvi kifejezések bemutatásával sem.

Bátran kimondhatjuk, hogy e három vallás az elmúlt másfél évezredben kevéssé indokolható mértékű szenvedést zúdított egymásra, ezért több mint érthető, ha korunk kiemelkedő katolikus gondolkodói végre megpróbálkoznak a másik fél, felek megértésével.

Nem lehet tagadni: a szerzők megközelítése alavetően európai és keresztény. Ugyanakkor egy olyan erényt villantanak fel, amire oly régen várunk: őszinte kíváncsiságot arról, hogy miben hasonlít egymásra és hogyan egészíti ki egymást a kereszténység az iszlám és a zsidó vallás.

A kötet a katolikus olvasó számára ragyogó mű, azonban a nem vallásos, vagy nem keresztény olvasók számára is példás, hiszen egy nagyon alaposan megírt, tudományos értékekeket csillogtató mű arról: vallásos gondolkodásunk mégiscsak egyetlen közös forrásból táplálkozik.

A fordítás nyelvezete gördülékeny, a szöveg ritmikája kellemes, a fordító tiszteletet parancsoló dinamikával ülteti át magyarra a nehéz teológiai, lételméleti eszmefuttatásokat, úgy hogy a szöveg koherenciája által keltett dinamika magával ragadja az olvasót.