Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 180 oldal
Formátum: B/6, fűzve
ISBN: 978-963-9664-22-7
Témakör: Etológia
Sorozat: Gyorsuló Tudomány

Eredeti ár: 1450 Ft
Webshop ár: 1087 Ft

KOSÁRBA
Kutyagondolatok nyomában

Kutyakutatásért pszichológiai díj

Élet és Tudomány
2007/30.
 

Kutyakönyvekben – kivált kutyaszerető olvasónak – nehéz csalódnia, de ez a kis kötet több, mint amit bárki várhatna, mert a „kutyaság” lényegét próbálja megragadni, a kedves háziállatokat teljesen új oldalról szemléli, igazi arisztotelészi „rácsodálkozást” valósít meg, amely – mint tudjuk – a megismerés eredete. A szerkesztők – Miklósy Ádám és Topál József – etológusok, az ELTE Etológiai Tanszékének munkatársai, Csányi Vilmos tanítványai, akik hosszabb idő óta tanulmányozzák a kutyát mint különleges fajt, amelynek szinte minden sajátossága az emberrel kialakult kapcsolatában nyilvánul meg. Számtalan érdekes kísérletben közelítették meg a kutya kognitív etológiáját, a kutya „tudatelméletét”, vagyis azt a módot, ahogy a kutyában tükröződik az emberrel való kapcsolat, és ami a legérdekesebb, az ember-kutya kommunikációt. Merthogy – mint minden kutyás tudja – az ember és a kutya között igazi kommunikáció zajlik.

Értik egymást, bonyolult tranzakciókat bonyolítanak egymással, a mozdulatok, a morgások vagy az ugatás minősége komplex üzeneteket hordoznak. Az ember „antropomorf' megnyilvánulásait is követi a kutya, dekódolja a szándékokat, megérti a mutatásokat, „empátiásan” követi az ember hangulatait.

A kutya valahogy „az emberre termett”: e munkacsoport kutatósaiból is kiderül, hogy a két – azért, persze, egymástól igencsak különböző – lény között nagyon erős a vonzalom. A kutya számára háromszori – akár rövid – együttlét, együttműködés elég ahhoz, hogy gazdaként kötődjön valakihez, s ez a kötődés független attól, hogy kap-e ételt. Sőt a kedves gesztus sem feltétel, a kutya még az őt büntető emberhez is ragaszkodik (mondhatnánk, csak valaki foglalkozzon vele…, a magányos kutya ugyanis szorong és levert). Nincs a kötődésben szerepe imprintingnek, a fejlődésileg érzékeny szakaszban való ingerbevésődésnek. A kutya hű és ragaszkodó, de tud váltani is.

Nem tudni, hogyan változott meg a kutya természete, hiszen őse, illetve rokona, a farkas nehezen domesztikálódik. Ugyanakkor némely kísérletekben bizonyos állatfajok messzemenően szelídíthetők, ráadásul olyankor az egész viselkedéskészletük is megváltozik, néha még a hormonális működésük is. Közben a kutya teli van rejtéllyel, például bizonyos, hogy az emberhez szokás feltétele az agresszió „megzabolázása” és kontrollja, de itt még sok a tisztázatlan dolog, hiszen a kutya meg tud vadulni, és sok példa bizonyítja, hogy szörnyű támadásokra is képes. Fajtársainál az embert többre becsüli, kölyökkori állapotában is az ember jobban meg tudja nyugtatni, mint a saját anya, akihez nem kötődik különösebben.

Ezekről a dolgokról szól ez a könyv, amelynek Csányi Vilmos írta az előszavát. Miklósi Ádám és Topál József elismert tudományos teljesítményt értek el a kutya vizsgálatával: ezekért a kutatásokért munkacsoportjuk 2004-ben megkapta az Amerikai Pszichológiai Társaság Frank A. Beach-ről elnevezett Összehasonlító Pszichológiai Díját! Az egész könyv szigorú logikai rendet követ. Noha a fejezetek és alcímek decimális számozást kaptak, a szöveg annyira jól megírt, hogy magam is csak utólag fedeztem fel a rendszert. Olyannyira olvasmányos az egész, hogy egyhuzamban „faltam fel”, mint valami regényt.

A szerzők mindent elkövettek, hogy a laikus olvasó is megértse a könyvet, ezért megadták a szakfogalmak magyarázatát is, és leírták az etológiai alapokat, amelyek nyomán a kutyával kapcsolatos viselkedési kérdések felvetődtek. Nagyon érdekes, hogy a megközelítés végül is az emberi kognitív lélektan fogalmaival írható le leginkább, és a vizsgálódásokban mindinkább előtérbe kerül a kutyák szociális tanulása, különösen az emberrel kialakuló interaktív, kommunikatív rendszerben.

Az olvasó lépten-nyomon megérezheti a szöveget olvasva azt, hogy mennyi izgalmas dolog van még, ami ismeretlen és feltárásra vár. Csak gratulálni lehet a szerzőknek, hogy megtalálták ezt a témát, amely különösen emberi, hiszen a kutya az emberi kultúrtörténet, történelem része, társadalmi (Elias fogalmát kölcsönvéve: civilizációtörténeti) és mindenek előtt mélyen humánlélektani jelenség, az ember különös (helyenként igencsak görbe) tükre.

Jómagam is lelkes lettem a leírtak továbbgondolásában. A szerzők is a kutya etológiai repertoárját, etogramját akarják vizsgálni. A kutyaagresszió (most meg Freudtól kölcsönözve a szót) „ösztönsorsát” keresik, miközben ez a különös kommunikációs tanulási folyamat mint sajátos társaslélektani jelenség (ahogy a szaknyelv mondja: a fajok közötti kommunikáció) adott, és elemezhető lenne ontológiai „fix” pontok, állandók nélkül is. Lehet, hogy a megfigyeléseket, a kutya-gazda interakció vizsgálatának szabatos metodikáját ki kellene egészíteni a „kutyakultúrtörténeti” elemzéssel (ismét Elias jut eszembe erről).

Megtudhatjuk ugyanakkor azt, hogy a több mint 400 fajta (mint a könyv is írja, más fajok esetében ritkán megfigyelhető óriási biológiai variabilitás) hogyan jött létre, mit tett ehhez az ember (a tenyésztésnek, szelekciónak is van kultúrtörténete), milyen szabályszerű különbségek vannak a fajták között kapcsolati és kommunikációs képességekben, tanulási teljesítményben. Továbbá azt, hogy milyen a kutyák „differenciális lélektana”, vagyis egyéni képességeik változatossága, amelyek a kutyalélek különleges jelenségei, és azok milyen „kutyaszocializációval” és gazdakapcsolati történetiséggel állnak összefüggésben (az is lehet, hogy a „gazdik” lélektana itt fontosabb, mint a kutyáké…) stb.

Gondolom, a „kutyások” is izgalomba jönnek a könyv olvastán, és nem nehéz felidézni a barátoktól hallott kutyatörténetek lelkes hangnemét. A szöveg a történetek áradatát fogja elindítani, hiszen mindenki kutyakedvence tud és mutat valamit, amire „senki más nem képes”. Minden gazda megélt már jó néhány rejtélyt, hogy az okos tekintet, a kifejező mimika, a sokféle hangadás, mozgás, farkcsóválás ellenére sem értett meg valamit, amit a kutya már majdnem „kimondott”, a kutya pedig felfogott és lereagált olyasmit, amit családtag vagy barát sem érzékelt.

Izgalmas világ ez, és nagyon jó döntés a kiadó részéről, hogy a kutatási folyamatot, eredményt éppen ilyen hétköznapi, triviális, de éppen ezért mindenkinek érdekes és érthető témán át mutatja be.

Buda Béla dr.

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK