Az 1919-ben angolul először megjelent mű aktualitását mutatja, hogy érdemesnek látszott ilyen nagy késéssel is lefordítani és magyarul kiadni. A magyar előszó hangsúlyozza: „Annak ellenére, hogy a könyv sok évtizeddel ezelőtt jelent meg, és azóta a természetfilozófia jelentős átalakuláson ment keresztül, Whitehead műve nem vesztett aktualitásából, sőt ma is megkülönböztetett figyelmet érdemel…” (Csikós Ella és Karsai Gábor) A szerző különben neves matematikus, elméleti fizikus és természetfilozófus. Egyik legnevezetesebb műve a Bertrand Russelt-lal közösen írt „Principia Mathematica”.

A jelen könyv utolsó két fejezetet kivéve egy előadássorozat anyagát foglalja magába. Az utolsó előtti fejezetnek különben szintén egy más hallgatóság számára tartott előadás szolgált alapjául, míg az utolsó összefoglalja az egész könyv alapvető mondanivalóit. A szerző előszava szerint a „…kötetnek az a célja, hogy lefektesse egy olyan természetfilozófia alapjait, amely egy újrarendezett elméleti fizika szükséges előfeltétele.” Majd a későbbiek során egyik előadásában a fizika és filozófia bizonyos felfogásának kritikai vizsgálatával kapcsolatban írja: „A kutatás egyetlen kielégítő módszere az, hogy visszatérünk a természetről szóló ismereteink első alapelveihez. Előadásaim során éppen ezt kísérlem meg véghezvinni.”

A könyv fejezeteiben azután a legfontosabb fizikai, természetfilozófiai fogalmakat, jelenségeket járja körül, bontja ki jelentésüket: az idő, a tér és mozgás, az objektumok, a megfelelés, továbbá sorra veszi „gondolkodási módszerünk” elemeit is: az elvonatkoztatást, a természetről gondolkodást, a természet mibenlétével foglalkozó elméleteket.

A könyv címében megadott témát, a természet fogalmát is többször is megfogalmazza. „A természet mindaz, amit érzékszerveinken keresztül az észlelés során felfogunk.” „A természet folyamat.” „Az érzéki tudomásulvétel a tudat viszonya a természethez.”
„A természet semmi más, mint az érzéki tudomásulvétel hozadéka.”

És a természettudomány? „A természetfilozófia nézőpontjából minden, ami érzékelt, a természetben van.” „Amit a tudományfilozófiától elvárunk, az valamiféle koherens leírás az érzékelés során felfedezett dolgokról.” „A természettudományban ’megmagyarázni’ annyit jelent, mint ’kölcsönös kapcsolatokat’ felfedezni.” „A tudományos ismeret forrása az a törekvés, hogy fizikai objektumok fogalmaival fejezzük ki az aktív kondícióként felfogott események szerepeit az érzéki objektumok természetbe való belépésében.”

Ehhez kapcsolódik a szerző következő megjegyzése. „A 18. és 19. század olyan fogalomkört fogadott el a maga természetfilozófiájaként, ami legalább annyira merev és körülhatárolt, mint a középkori filozófia, s épp oly kevés kritikai vizsgálattal tette ezt, mint az utóbbi korszak gondolkodása. E természetfilozófiai álláspontot ’materializmusnak’ fogom nevezni.”

A könyv különben nem könnyű olvasmány. Feszes megfogalmazások, nem egyszer betűjelekkel pontosított viszonyok és tárgyalások az adott témára, jelenségre vonatkozóan. Az olvasónak sokszor az az érzése, mintha matematikai művet tartana a kezében. Ennek a szerző is tudatában van. „Belátom, hogy a természetnek az a szemlélete, amelyet előadásaim során képviseltem, nem egyszerű. A természet olyan összetett rendszerként jelenik meg számunkra, melynek tényezőit csupán homályosan észleljük.” „Sokkal jobban élveztek volna egy népszerű előadást a gyönyörű paradoxonok illusztrációival…”