Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 288 oldal
Formátum: B/5, kötve
ISBN: 978-963-9664-36-4
Témakör: Kommunikáció

Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 2400 Ft

KOSÁRBA
Hatalom a mobiltömegek kezében

Újrakeverés

Élet és Tudomány
2008. május 2.

A kommunikáció tématerületén piacvezető Typotex Kiadó sajátos sorozatot kezdett Új média:re:mix néven. Mint az első, a Hatalom a mobiltömegek kezében című kötet előszavából kitűnik, ez a sorozat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikáció tanszékén működő Média Oktató és Kutatóközpont (MOKK) munkásságát mutatja be. A központ az új média-technológiák kulturális hatását és társadalmi környezetét vizsgálja. A médiahasználat gyakorlatából indulnak ki, a különböző ideológiai képletek – információs társadalom, tudásalapú társadalom stb. – helyett. Mint az előszóból kitűnik, a kutatóközpont munkatársait is és a köréjük sereglő érdeklődő hallgatókat is az érdekli, mi megy most végbe a világban a kommunikációs fejlődés nyomán. A gyorsan változó médiatechnológiai szférában, valamint a rendkívül dinamikus társadalmi igénybevétel és érdeklődés nyomán azt akarják tisztázni, mi is történik valójában, kerülve a túlzottan pozitív és a gyakran felbukkanó negatív víziókat. A sorozat első kötete most ezt próbálja felmérni, a legújabb nemzetközi szakirodalomból, köztük néhány internetes közleményből kiválasztott 11 tanulmány alapján. Szerkesztőjük: Halácsy Péter, Vályi Gábor és Barry Wellman.

A sorozatcím jó választás, bár az előszóban vagy a hátsó borítón nem ártott volna a címet megmagyarázni. A cím a kötet negyedik tanulmányára, a Remixelhetőség című írásra utal, amelynek szerzője, Lev Manovich a mai média legnagyobb perspektíváját az új internetes felhasználási lehetőségekben látja. Csak néhányat kiemelve: RSS, közösségi könyvjelzők (social bookmarking), címkézés (tagging), publikáció playlisten, peer-to-peer hálózatok, webszolgáltatások, firewire, bluetooth, mushupok stb. Ezek a közvetett információk mintegy újrakeverhetők a felhasználók kollaboratív tevékenységén át. A „remix” főleg a zenei tartalmakra jellemző, de más kulturális tartalmakra is, például filmekre, képekre. A kultúra kreatív „újrakeverése” előtt mindenképpen a számítógép nyitotta meg az utat. A sorozatcím tehát jól érzékelteti az alapvető dilemmát: az új média-technológiák, a digitális világ hatására minden átalakul, változik, de igazában ma még nem tudni, hogyan. A szerkesztők joggal utalnak a tömegméretű televíziózás elterjedésének időszakára, amikor a társadalomtudósok megpróbálták értelmezni a változásokat, és olyan általános elméletek születtek, mint McLuhan „globális faluja”, vagy mint a negatív konnotációjú tömegkultúra fogalma. Eközben ma sem tudjuk pontosan, mit is hozott a televíziózás, hiszen nagyon gyorsan alakult át a kábelhálózatok, a műholdas rendszerek, a videokazetták és videofelvevők elterjedése nyomán. Majd az internet kezdte a televíziózást is magába olvasztani. Az újabb médiaformák szembetűnő vonása az interaktivitás, a hálózatképzés, a felhasználói részvétel és a „hatalom”.

Erre utal az első kötet főcíme, ez azonban már nem annyira szerencsés, mint a sorozatcím. Ötletadója az egyik fejezet volt, Howard Rheingold tanulmánya, amely a „smart mobs”, az okos tömegek koncepciót ismerteti. Eszerint a digitális technológiát a tömegek váratlan akciók keretében „okosan” képesek használni, és ezzel hatalmat gyakorolni. A fő példa a 2001-ben sms-ek révén megszervezett manilai tömegdemonstráció, amely a Fülöp-szigeteken a kormány bukását érte el. A manilai események sajátossága, hogy a fülöp-szigeteki szegény lakosságban a mobiltelefonok elterjesztése érdekében ingyen tették lehetővé az sms használatát, és így ez a kommunikációs mód uralkodóvá vált a még drága hívásokkal szemben.

A „smart mobs” csak az egyik arculata az új jelenségnek. Sokkal fontosabb ennél a hálózatépítés, a virtuális és valós közösségek interakcióinak változása, amely a hétköznapokat gyakran alakítja át. Az új elektronikus kommunikációs eszközök mindenekelőtt a valós közösségeket képesek szorosabbra venni és hatékonyabbá tenni.

A kötet szerkesztői a 11 fejezet összeválogatásával elsősorban a hálózatok, a közösségek új arculatait és dinamikáját világították meg. Manuel Castells írása – A valóság virtuális kultúrája – a televíziózás globális lehetőségeit taglalva kitér a „tömegközönség” diverzifikálódására és szegmentálódására. Az igazi hálózatiságot azonban az internet hozta magával. Az „információs szupersztráda” és számos más szolgáltatás nyomán a felhasználó már aktív ágens. Ez egy második kommunikációs forradalmat idézett elő, és az új eszközök integrálni tudták a régieket Van Dijk írása szerint. A további fejezetek az új eszközök biztosította hálózatiság és interaktivitás egyéb hatásait vizsgálják.

Kumin Ferenc írása, amelynek címe: Az online Baja – Egy város felfedezi magát az interneten, rendkívül érdekes, mert az ezredforduló után egyedülálló közéleti kísérlet kezdődött Baján. Személyes bejelentkezés és azonosítás után egy fórumon az emberek hozzászólhattak a város ügyeihez, az önkormányzati tisztségviselők pedig válaszokat adtak. A nagyszámú megnyilvánulás, aktivitás nagyon ígéretes volt, ám a magukat megnevezni nem kívánók (nyilván munkahelyi gépekről) megzavarták ezt a folyamatot, széthúzták a kommunikációs felületet. Talán az is nehezítette a kezdeti lendület fenntartását, hogy igazában nem voltak olyan ügyek, amelyekben az elektronikus demokrácia kibontakozhatott volna, sőt valamilyen eredményben manifesztálódott volna. Talán az elektronikus közigazgatás megvalósulása adhatna ilyen terepeket. Érdekes lenne tudni, hogy történt-e valami azóta Baján, van-e ennek az aktivitási felfutásnak valami hatása.

Látszólag kitérő a hetedik szemelvény, Bodó Balázs munkája, ez ugyanis az interneten közölt szövegek szerzői jogait vizsgálja. A szerzői jogok kérdését a nyomtatott közlés nagyon sokban bonyolítja, a könyvkiadás világában a szerzői jogok terén nagy átrendeződések vannak, a jogokat „csomagban” felvásárolják, ezért gyakran nehéz rájönni, honnan kell fordítási, kiadási engedélyeket kérni, és a licencek árát illetően is sok a bizonytalanság. Az új hálózatiság fő kutatójának, Barry Wellmannak itt közölt fontos tanulmányát csak úgy tudták bevenni a kötetbe, hogy őt társszerkesztői szerepbe átminősítették. A saját internetes írását ugyanis felhasználhatja, de ha ez már megjelent, akkor a felhasználás bonyolult és költséges engedélyezéshez kötött.

Wellman és munkatársa írását kár lett volna nélkülözni a kötetből, mert az szisztematikusan tárgyalja a virtuális közösségek kérdését. A virtuális közösségek érintkeznek, összefolynak és interakcióban vannak valós közösségformákkal, és így befolyásolják azokat. Számtalan kísérlet történt olyan új közösségek kialakítására, amelyek nagyon is fontos, valós feladatokat hajtottak végre. Például a SeniorNet kísérlet időseket tudott összevonni, önsegítést valósított meg, sok embert tudott aktiválni. Wellman Granovetter elméletét alkalmazta az új média virtuális közösségeire, ezek erejét ma még nehéz megbecsülni. (Granovetter híres tanulmányának címe: A gyenge kapcsolatok ereje.) Nagyon sok új kapcsolati forma keletkezett, ezeket gyakran a játék, a szórakozás vágya, az új élménylehetőségek igénye tartja fenn, de a létrejött közösségek nagyon sok valós szükségletre kínálnak választ. Wellmanék tanulmánya nagyon fontos és aktuális a témában.

Communitas és communicatio – a két alapfogalom: közösség és kommunikáció latinul, ennek történeti értelmezési vonatkozásait követik a szerzők, David Depew és Durham Peters írása a 9. fejezetben, főleg filozófiai és szociológiai irodalom alapján. Az olvasóban felvetődik a gondolat: érdemes lett volna ezt a konceptuálisan tisztázó fejezetet a kötetben előbbre sorolni. Ez után következik a már említett „smart mobs” fejezet Rheingoldtól, aki az „emergens tömegek” valódi, a közéletre reflektáló kommunikációját vizsgálja. Ebben központi jelentőséget kap a csoportintelligencia, amely a jövő társadalmában nagy szerepet tölthet be.

Végül az utolsó fejezet internetről levett anyag. Edward Castrarrova írása 2007 elején jelent meg, címe ugyancsak sokatmondó: Virtuális világok – gazdasági és társadalmi beszámoló a virtuális vadnyugatról. Itt az új kezdeményezések elképesztő változatosságát ismerhetjük meg, és főleg arról kaphatunk képet, hogy a virtuális közösségek hatalmas gazdasági folyamatokat hoznak létre és tartanak fenn. Ma tagjai lehetünk virtuális világoknak, amelyekben új szabályokat és valós gazdasági tevékenységeket hajthatunk végre. Igen érdekes az „avatar” világ, amelynek egyre több az „állampolgára” és egyre sokszínűbb a virtuális élete, erről a fejezet részletesen beszámol.

Nagyarányú, gyors, átláthatatlan és mégis nagyon izgalmas távlatokat nyitó tehát az egész elektronikus, digitális fejlődés, mediális hálózatiság és interaktivitás. Ilyen széles és átgondolt összefoglalás erről a magyar nyelvű szakirodalomban nincs más, de talán a nemzetközi szakirodalomban is kevés. A szerkesztők tehát nagy tettet hajtottak végre, a könyv a témában a jövőben megkerülhetetlen lesz. Nagyon jól illeszkedik hozzá a második kötet, Szakadát István könyve az internet kommunikációs logikájáról. (Hatalom a mobiltömegek kezében; Typotex, 2007)

Buda Béla

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK