Szent Pál tanítása és szerepe – új megvilágításban

    A kiadó Radikális gondolkodók című sorozatának talán legradikálisabb darabja Alain Badiou könyve Szent Pálról. Az elmúlt ezredév utolsó éveiben jelent meg eredetiben, érdekes lenne megtudni, milyen hatást váltott ki a nyugati világban (sajnos az ilyen kiadványokból rendre hiányoznak a hatástörténeti tájékoztatások). Kialakultak-e a viták, amelyekre a szerző nyilván törekedett, hiszen stílusa és gondolatmenete nagyon provokatív.

   Badiou ateistának vallja magát, Pált tehát nem a vallás immanens kereteiben vizsgálja, hanem írásait  - bibliai leveleit – közleményeknek, diskurzus elemeinek tekinti, keresi a bennük rejlő célokat azok elérésének útját, kitér a történeti és vallási kontextusokra is, amelyek ezt a sajátos eszmei újítást, a kereszténység újraértelmezését magyarázzák.

    A szerző szerint Pál antifilozófus, módszere gyökeresen eltér attól, amit a filozófia gyakorol az igazság tételezésével és elemzésével kapcsolatosan. Pál univerzalista, vagyis egyetemes igazságot posztulál, de ezt egy szinguláris eseményre, Jézus feltámadására alapozza.

    E tézis teljes szubjektivitást enged meg neki, nem érvel, hanem kifejt. Általában egyes szám első személyben szól, és  ez vállaltan a saját nézeteinek hirdetése, de egyetemes igazságként.

     A feltámadás állítása számára nemcsak hit, hanem a gondolkodó szubjektum előzetes identástényezőinek teljes megtagadása. A hit nyomán érdektelen, ki volt az adott ember a világban, egy lesz Jézusban, megszűnik görög vagy zsidó lenni (mint a híres mondat kifejezi), ezáltal a kereszténység mindenkire egyformán vonatkozik. A hit a szeretet, vagyis az ember hitre segítése és a remény, a feltámadásból következő üdvösség ígérete révén valósul meg. A három alapfogalom szövegelemzéses vizsgálata a könyv talán legérdekesebb része.

     Érdekes fejtegetés a könyvben, hogy Pál, aki kortársa a létező Jézusnak voltaképpen érdektelennek tartja a történeti Jézus életével kapcsolatos eseményeket, nem próbálja az azokban  - a tettekben és a szavakban – megmutatkozó felfogást hirdetni és ennek jegyében téríteni, hanem kijelent és a feltámadásból ill. a Jézussal való azonosulásból következő igazságokat mondja el. Pál valódi működését és eszméit alig ismerjük, mindössze hat levele tekinthető autentikusnak, a bibliába később került be, holott eredete megelőzi az evangéliumokét. Sejteni lehet, hogy Pál vitában, ellentétben állt a még élő tanítványokkal, különösen Péterrel, és a konfliktus forrása az volt, hogy szerinte a tettek, a törvények betartása pl., ugyanolyan érdektelenek, mint az identitás elemei, a keresztényt a hit, szeretet és remény jellemzi.  A szerző szerint Pál konstruktuma adja az új vallás igazi hatalmát a lelkek felett. Ez képes feloldani a kialakuló kereszténység görög és zsidó felfogásai közötti ellentétet. Pál a saját elméletében olyan biztos, hogy a szétszórt kis őskeresztény közösségeket eleve azonosítja a régiókkal. Pál elvont fogalomkészlete nagyon sok implikációval bír, a páli tanítás tehát elsősorban egzegézis, értelmezés. Pál tehát sajátos szövegként tekinthető, amelynek hitelét az alany kijelentése teszi és igazolása az állított történés, a feltámadás. Ez később, a világvallássá váló kereszténységben nagy jelentőséget kapott, hiszen Pál újításának funkciója magától értetődővé vált.

      Pál a valláskritikai megközelítésekben,  elsősorban Pascal, és főleg Nietzsche műveiben sok ellenvetést váltott ki, de a tanaiban rejlő életfelfogást és etikát sok művész és filozófus elfogadóan elemzi. Pasolini filmet akart készíteni róla, a jelenkorba állítva tevékenységét, hiszen éppen azáltal, hogy függetlenítette magát a valós Jézus tetteitől és szavaitól, időtlenné is tudott válni. Pasolini forgatókönyvét azóta publikálták és a szerző szerint Pál képe abban sokban hasonlít az övéhez.

      A lendületes és absztrakt szöveg sok érdekes összefüggést sejtet, a  szerző maga is absztrakt és a Pál által használt fogalmak és állítások elvontsága így különösen kihívó és elgondolkodtató, de ugyanakkor érthető is. Nyilvánvalóan a vallásos felfogások nem csengnek egybe nézeteivel, de az is látható, hogy a Pál a teológia számára is enigmatikus.  A szerző a görög Újszövetség, egy autentikus francia fordítás, és egy-egy katolikus és protestáns Pál-monográfia alapján írta meg könyvét.

      A különös szöveg a vallással foglalkozók számára éppúgy érdekes, mint filozófusok és eszmetörténészek számára.

Buda Béla dr.