Pár fordulat

Alain Badiou: Szent Pál. Az egyetemesség apostola (2012) Typotex, 211 oldal

Korántsem tűnik evidensnek, hogy egy magát ateistának valló, marxista filozófus egész könyvet szenteljen az egyik legnagyobb keresztény hittérítőnek. Alain Badiou mindjárt az elején leszögezi: Szent Pál tanításának tartalmi elemei számára tökéletesen lényegtelenek, bizonyos szempontból tetszőlegesen variálhatóak lennének, őt csupán a kifejtett elmélet formája érdekli. A Jézus feltámadásáról szóló páli nézet kapcsán következetesen meséről beszél. Formális szempontból Pál Badiou szerint azt kutatja, „milyen törvény strukturálhat egy alanyt, aki minden identitástól megfosztva egy olyan eseményen függ, amelynek egyetlen bizonyítéka éppen az, hogy egy alany állítja.” Az idézett mondat szinte minden szava bővebb kifejtést igényel, ezek a magyarázatok a könyv fő gondolatmenetét is ismertetik.

A legfontosabb pont a páli érvelés badiou-i olvasatában az előzetes identitások lényegtelensége. Pál nem azt állítja, hogy emberi különbözőségek nincsenek, csupán azt, hogy irrelevánsak a lényegi kérdés szempontjából. Ez a feltétlen lényeg nem más, mint Krisztus feltámadásának eseménye. Pál leveleiben nem esik szó Jézus csodatételeiről, a megváltó élete erre az egyetlen momentumra redukálódik, melyet semmi más nem bizonyít, csupán a benne való hit. Pál nem Jézus tanítványa, nem tapasztalhatta meg a megfeszíttetést és a feltámadást, látomásszerű megtérése után hite segítségével bizonyosodott meg minderről.

Az igazság, az igazság tudása és az igazságosság a páli rendszerben tehát nem függ semmifajta törvénynek való alávetettségtől, semmi objektív létezőtől. Az igazság végérvényesen szubjektív. Ebből a szubjektivitásból következik a keresztény diskurzus ideális alanya is, aki – szemben a kozmoszban tájékozódni tudó görög bölccsel és az isten jeleit olvasó zsidó prófétával – a saját meggyőződését minden kudarc árán is hirdető apostol.

Badiou a páli univerzalizmust két, ma divatos irányzattal, a saját csoportot mindenek fölé helyező etnocentrikus-rasszista ideológiával és a kultúrák összemérhetetlenségét hirdető relativista-multikulturalista gondolatkörrel állítja szembe. Múlt és jelen közötti kapcsolódásokat ugyanakkor meglehetősen vázlatszerűen fejti ki a francia filozófus. Alakulgat egyfajta párhuzam a Krisztus-esemény és a Holokauszt mint egyedülálló, magyarázhatatlan történések között, és Badiou munkásságát ismerve feltételezhetjük róla a marxi világforradalom megalapozási szándékát is, ám annak ellenére, hogy a páli rendszer egy új „igazságtudat formális feltételeit és elkerülhetetlen következményeit érinti”, ezekről a következményekről, a kereszténység vagy épp a világforradalom nevében elkövetett szörnyűségekről nem esik szó a könyvben.

A magyar olvasók szerencséje, hogy bár szerzőnk csak később írta meg a 20. századi totalitárius rendszerek filozófiai elemzését, magyarul A század címmel immár két éve ez is hozzáférhető. A Szent Pál minden történeti érdekessége és kiváló stílusa ellenére sem veszi fel a versenyt ezzel a ma is izgalmasnak ható szövegek elemzéséből kiinduló, tiszteletre méltó éleslátással megírt remekművel.

Teczár Szilárd