Stanislaw Lem hazájában most e kötet írója, Jacek Dukaj a tudományos fantasztikus könyvek legismertebb szerzője, és ez az írás az egyik legsikeresebb munkája. Maga a műfaj sokat vesztett egykori népszerűségéből, láthatóan új utakat keres, de Lengyelországban továbbra is nagyon népszerű. Jacek Dukaj sok új tudományág ismereteinek és várható fejleményeinek alapján próbálja elképzelni, milyen lesz a jövő embere és társadalma. „Balladaian” fogalmaz: nem mindig világosak az összefüggések, a szöveg olyan, mint a modern amerikai fi lm, amelyben a vágások gyorsan változnak, hogy a nem eléggé figyelő néző keresheti az események fonalát. Dukaj könyvében sok az „áthallás”, az áttételes utalás, a meg nem magyarázott új fogalom, amelyet a történet alapján kreál a szerző. Annyit lehet sejteni, hogy az új évezred negyvenes éveiben járunk, mert a Nyugat „43-ban” háborúzott Kínával, és a történet idején sincs béke, nincs egyetértés Amerika és az Európai Unió között, szó van euroszámlákról, az ENSZ erőtlenül próbál békíteni a konfliktusokban, az alapvető színtér Krakkó és környéke, ahol még művelt földek vannak és parasztok élnek, tehát van benne valamennyi a jelen realitásaiból, de egyébként minden annyira irreális és fantasztikus, hogy szinte reménytelen feladat létező vagy várható tudományos ismeretekhez vagy trendekhez kötni a jelenségeket. A főhős egy 18 éves lány, s kiderül, a könyv világában a kor már nem számít, hiszen felnőtt a T-nemzedék, de a magzat is önálló életet élhet (a „prenatalok” közé tartozik, de a meghalt se feltétlen távozik az „árnyékvilágból”, a „posztmortemek” tagja lehet). Az érett felnőttként, sőt, szinte tudósként viselkedő Zuzanna kislánya, Ula még magzat, de már apró babaként időnként alakot ölt, felnőttes párbeszédekbe bonyolódik anyjával és más szereplőkkel. Segít a rejtélyt kibogozni, amely abból áll, hogy Zuzanna csomagot kap 15 éve eltűnt apjától, amelyben különleges tárgyak vannak, köztük amulett, s az új világokat nyit meg számára, így elvezeti a halott Városba a „Hármasnap” bolygójára, ahol három nap kel és nyugszik le egyszerre. A Város kapcsán derül ki, hogy apja egy titokzatos régészeti kutatóintézetnek dolgozott, amely egyfajta politikai szervezet, szinte maffia, és ásatásokat folytat a titokzatos világban. A közlekedés a világok és a virtuális valóságok között imaginárius, és a „vízió” mechanizmusa teszi lehetővé, de van a fénysebességnél gyorsabb tényleges utazás is a Villám nevű űrhajók révén. A főhős nemzedékében a fiatalok veszélyhelyzetekben keresik az izgalmat, miközben a Somniferin nevű csodálatos anyag felszabadítja a képzeletet, az „ipsator” nevű szerkezettel pedig bárki feltöltheti önmagát szexuális energiákkal. Zuzanna apja nyomait keresi, nem akarja elhinni, hogy meghalt, a titokzatos intézet ellenállása a nyomozásaival szemben csak megerősíti benne, hogy itt titkok lappanganak és csak fokozzák erőfeszítéseit. Végül mégis átjut minden akadályon, a Várost védő Kék Kaszás pusztító rémét is kikerüli, és átjut abba a világba, amelybe – sejthetően – apja átjutott, feladva a visszatérés lehetőségét, dacolva munkaadója tilalmával (a cég a régi idők tudományait keresve ás, ásat…). Aki a fantasztikumot szereti, kivált, ha izgalmat is keres, a könyvben sok örömöt találhat. A könyvben felvetett kérdés az, milyen irányba vezet a civilizáció, illetve „vajon egy ember, aki saját tudatát egy virtuális világba írja át, továbbra is ember marad-e?”. Szóval, bőven van rejtély a történetben.