Először az emlékezet vész el, a nem pusztuló maradványokat pedig, a szándékos anyagkonfigurációkat... vajon ki fejti meg? Régészeknek nevezik őket, pedig valójában a múlt építőmesterei, a titkok  művészei.”

A lengyel szerző, Jacek Dukaj rövid regénye először 2002-ben látta meg a napvilágot egy antológia részeként. Azóta több nyelvre, többek közt angolra is lefordították a nemzetközileg is egyre elismertebb író munkáját. A magyar kiadás aTypotex Kiadónak köszönhető, Science is fiction sorozatának darabjaként jelent meg 2012-ben.

A kortárs lengyel science-fiction kiemelkedő alakjának művei jellemzően két kérdéskör köré csoportosulnak. Az egyikben alternatív történelmet mesél el, a másikba futurológikus művek sorolhatók, melyben a Föld egy-egy lehetséges jövőképét kutatja, és festi meg. A Zuzanna és a világmindenség emez utóbbi kategóriába sorolható. Története csupán pár évtizeddel jár mai korunk előtt, viszont egy teljesen más, egy teljesen új valóságot tár elénk.

Zuzanna Klajn a T-generáció tagjaként 18 évesen rég nagykorúnak számít, és éli egy átlagos felnőtt életét. Svízióiban bármikor beszélgethet ismerőseivel, vagy akár a még meg nem született, esetleg már halott rokonaival. Egy olyan Krakkóban, és egy olyan világban él, ahol hihetetlen architektúrájú épületek villámgyorsan emelkednek ki a földből az új technológiák következtében, valamint a génmanipuláció segítségével mindenki pontosan olyan külsőt választhat magának, amilyenre vágyik. Ez a (saját realitásában) minden tekintetben átlagosnak mondható élete borul fel, mikor tizennyolcadik születésnapján megkapja ajándékát rég halott édesapjától, egy váratlan üzenetet a síron túlról, valamint örökségét, egy furcsa amulettet. Ezen ajándékok azonban csupán még több kérdést vetnek föl benne mind apjának munkáját, mind pedig a Werner Intézet munkásságát tekintve, amelynek apja dolgozott. Zuzanna az amulettel a nyakában a titkok megfejtésére indul, de amit talál – a semmiből felbukkanó Várost – arra egyáltalán nem számít.

A Dukaj által teremtett világban szinte minden lehetséges. A technológia ugrásszerű fejlődése odáig jutott, hogy a Somniferin nevű drog segítségével létrejövő svízókon keresztül az ember úgy osztja meg tudatát más emberekkel, ahogy csak kívánja, hogy ezt a tudatot, s emlékeit már születése előtt is gyűjteni kezdje, és posztmortem is megtarthatja, hogy párhuzamos virtuális valóságokban egyszerre létezhet. Az elftechnológiának köszönhetően a világban létező épületek, eszközök előállítása, konstruálása olcsó, és gyors, az élet pedig kényelmes. Viszont a világot megváltoztató technológiák valós forrása teljességgel ismeretlen a bennük élő átlagember számára. Ezen forrás titkára nyit kaput Zuzanna számára a Város.

A szerző munkája egyértelműen a hard sci-fi kategóriába sorolható,  írói magatartása arra mutat, hogy hagyja az olvasót szépen lassan rájönni egy-egy találmány funkciójára, egy-egy technológia mibenlétére. Nem magyarázza a sci-fi elemeket, az olvasóra bízza a megértést, így az párhuzamos felfedezés élményt élhet át a könyv főszereplőjével, aki a maga felborult világán belül talál újabb és újabb válaszokat. Dukaj regénye mindenképpen túlmutat a tucat sci-fi határain. A mű komplexitása is jól mutatja: azon felül, hogy vázol egy lehetséges jövőképet, nagy hangsúlyt fektet az ebben a megváltozott technológiának köszönhetően eltorzult társadalomban az emberi értékrend változásának. Egy újfajta világértelmezést tár elénk. A szerző filozófiai tanulmányait jól tükrözi az emberi kapcsolatok változásának analizálása a jövő technológiájának tükrében. Vajon milyen irányba tart civilizációnk, s mit vagyunk képesek a tudás érdekében, s annak megtartásáért feláldozni?

A regényben a múlt, a jelen és a jövő szorosan összekapcsolódik. Mindaz, ami most van, nem létezhetne anélkül, ami már megtörtént, azok nélkül a technológiák nélkül, amire a regény kulcsfigurái, a régészek rátalálnak a titokzatos Városban. Az Idegenek hagyatékára.

„A régészet – mondja A.F.Galo – a legfontosabb, sőt talán az egyetlen igazán fontos tudomány, amely megmaradt nekünk.”

Dukaj történetvezetésének tempója nem lehengerlő, az olvasónak bőven van ideje megemészteni az olvasottakat, mégsem érezni sehol úgy, hogy leülne a történet. Néha meglódulnak az események, és kifejezetten izgalmas tényekre derül fény, máshol kissé lelassul, s vannak, ahol egész éveket hagy a szerző a fantáziánkra. Zuzanna értelmi, és érzelmi szűrőjén keresztül ismerkedünk meg ezzel az új világgal. Összességében talán ennek is köszönhető, hogy olvasása olyan érzés, mint egy éppen folyó álomból ébredés. A lényeges részekre  tisztán emlékszik az olvasó, de álomfoszlányok egy része a feledés homályába merül. Ebből adódik, hogy a szerző stílusa is kifejezetten kellemes. Egyszerű nyelvezettel dolgozik, sok mindent hagy az olvasónak felfedezni, megérteni. Párbeszédeknek is csupán részeit, foszlányait kapjuk, mégsem igényelnek magyarázatot.

A Zuzanna és a világmindenség, mely a Város rejtélye köré írt történetével a thriller és a sci-fi elemeit ötvözi, egy kiválóan felépített regény. Szerkezetileg csupán öt nagyobb fejezetre bontott mű, mégsem struktúrája  miatt nehéz olvasmány. Mind ember- s világábrázolásával, mind az olvasás során felmerülő kételyek, kérdések sorával elég gondolkodni valót ad az olvasónak. Mindenkinek ajánlom, aki filozófiai szemszögből is érdeklődik egy sajátságos jövőkép, és kiváló olvasmány iránt.