0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Körner Gábor
Megjelenés: 2013
Oldalszám: 670 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2797-48-9
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Science in Fiction

Eredeti ár: 3900 Ft
Webshop ár: 2925 Ft

KOSÁRBA
Égiek és földiek

Fapados utazás égieknek és földieknek

Kultúra és Kritika
2013-5-16

A magyar közönség az uristen@menny.hu megjelenése óta abban a szerencsés helyzetben van, hogy nagyjából el tudja képzelni, milyen az, amikor Isten leejti a Mennyország kulcsát a földre - szigorúan egy pesti bérház kapujából -, és ő maga kényszerül lejönni a földre, hogy megkeresse a kulcsot. Találkozik is rögtön a magyar valóság minden fűszeres részletével: SZTK-szemüvegkeret landol a lecsóban, a „mónikázás” kétezer forint a pesti utcán, és a haldokló legfontosabb kívánsága, hogy a Mennyben is legyen TV.

Scherer Péterék 21 és fél perces videója nyugodtan hasonlítható Ignacy Karpowicz könyvéhez, hiszen a magyar alkotókhoz hasonlóan szintén az az alaptézise, hogy Isten, a vallás elvesztette szentségi rangját, és így történetesen akár Isten is karikatúra tárgyává válhat. A könyv kisebb fajta karriert ért el már eddig is, általában az a legfontosabb információ róla, hogy elnyerte a Lengyelország legrangosabb irodalmi elismerésének becézett Paszport-díjat. Ebből a választásából úgy tűnik, bízhatunk a díjat jegyző Polityka hetilap ízlésében. Az Égiek és Földiek szívfájdítóan kelet-európai, nagyon XXI. századi, biztos, hogy utat talál a fiatal olvasókhoz is. Mindenesetre el tudom képzelni érettségi tételként a kortárs kategóriában, ami azért sem lenne megalapozatlan, mert az irodalom aranykorának celebjei mind feltűnnek a regényben, Ozirisz kicsit zöldes, kicsit hullaszagú, de ő már csak ilyen, Pallasz Athéné, öntudatos szingli, Niké pedig köszöni szépen, nagyon jól megél a róla elnevezett sportmárka hasznából. Nem csoda – teszem hozzá magamban, hisz Rubint Réka is az ő cuccaiban tornázik. Szóval, igazán aktualizált formában találkozna az olvasó ifjúság az európai kultúrkör poros pilléreivel.

De hogy kerülnek az istenek a mai Varsóba? Hát úgy, hogy az emberek élete összeomlik, hogy kivesznek a valódi emberi kapcsolódások, eltűnik az életből minden transzendencia, az istenek már arra sem jók, hogy bárkit is érdekeljen, ha egymással csatároznak, vagy éppen összejönnek. Karpowicz regénye bővelkedik filozófiai utalásokban, a Wittgenstein, Kant parafrázisok jól megférnek a regényben elmesélt történetek között, és ha a sok, eltúlzott emberi és isteni nyomorúság nem lenne elég elgondolkodtató, akkor az író műveltsége, és világlátása biztosan elég hozzá, hogy a prózában néhány nagyon fontos elmélet tükrében mutatkozzon meg a valóság. A könyv egy igazi gyorstalpaló bölcsészkar.

Ezt a regényt nem fogjuk a metrón a Blaha Lujza tér és az IKEA között olvasni, egyrészt, mert úgy elgondolkodtat, hogy elfelejtjük, hová is indultunk, másrészt pedig elég súlyos darab, 670 oldal a kiadós jegyzetekkel együtt, ami igazán üdítő egy szépirodalmi alkotás esetében. A Typotex KiadóScience in Fiction, „Tudomány a sorok között” elnevezésű sorozatának része a könyv, ami profira sikerült, nem találkoztam benne – mostanában a legjobb kiadóknál is előforduló – elírásokkal, nyelvhelyességi és helyesírási hibákkal. Fontos megjegyezni, hogy nem egy sebtében fordított és nyomdába küldött kiadásról van szó, a szöveg élvezetét nem csorbítja semmilyen apró igénytelenség.

A regény utolsó oldalszáma a 666-os, de nyugalom, ennél azért bonyolultabb kódok is adódnak a szövegben, ami egy intertextusokból szőtt pókháló, bárhol kezdjük felfejteni, biztos, hogy belegabalyodunk, ezért csak haladjunk szépen a szálak mentén, hagyatkozzunk Karpowiczra. Már az elején eljutunk a nagy igazsághoz: hogy nincs igazság, nincs sötét oldal, Jézust nyugodtan lehet „albínó batman”, és a Pokolban még Lucifernek sincs maradása, ha szerelmes lesz. Nem irodalmi fogalomzavar, ha azt mondom, hogy a regény dramaturgiája tökéletesen felépített, mint egy antik dráma, ahol a kórus szépen summázza az eseményeket, ugyanis annyi drámai elem van a regényben, amennyit csak elbír. Kezdve onnan, hogy a címe - amit Körner Gábor fordító Égiek és földieknek fordított-, az valójában Balladyna i romanse – Balladyna és szerelmek.

Ezzel a címmel utal Juliusz Słowacki, lengyel drámaíró Balladyna című drámájára, aminek cselekményét a regénybe át is emeli, annyi profanizálással, hogy a testvérgyilkos, hatalommániás Balladyna catering-céget igazgat Karpowicz-verziójában, a földi életben pedig sikeres riporter lesz. Mindenesetre szerencsés az Égiek és földiek cím, hiszen a Balladyna-vonal nekünk, a lengyel kultúrában járatlan olvasóknak nem mondana sokat, ha meglátnánk a könyvesbolt polcán. A regény három részből áll: Égiek, És, Földiek. Ilyen apróságokkal örvendezteti meg az olvasót Karpowicz, hogy valami ismerős fogalomhasználat teremt rendet abban a totális káoszban, amit néhány kiégett ember, a „fapados” Varsó, és a földre szállt istenek okoznak. Az idő és a hely egysége is stimmel, mindig a legapróbb részletességgel bemutatja, hol járunk, milyen időpontban, legyen az egy mennybéli kocsma, ahol Erósz vadászik magányos szívekre, vagy pici panellakás, ahol csöpög a csap, és nem mellesleg egy aggszűz szexel éppen az unokahúga középiskolás fiújával.

Drámából vett elem, hogy mindig egy adott szereplőről van szó, ha azt olvasom: Olga, akkor Olga élete bontakozik ki, a következő oldalon ott áll kiemelve, hogy Jézus, akkor abba kapok betekintést, hogy mit gondolhat Jézus Auschwitzről. És így tovább, délutánnyi egységekből rajzolódnak ki emberi és isteni életek, amelyek összefonódnak, és időről-időre megszólalnak azok is, akik valójában az életet irányítják. Kik a mozgatórugók, ha nem az egyiptomi, és nem a keresztény istenek? Kik ők, ha nem mi magunk, emberek irányítjuk az életünket? Hát a Szerencsesüti, a G-pont, az Ok-okozati Viszony, a Lélek, a Vég, a Szépség és a többiek, akiknek még maradt annyi erejük, hogy szemközt nevessék az embereket, akik az ő nevükben még hajlandóak küzdeni, hogy kigúnyolják a sok elkeseredett próbálkozást, a sok félresiklott életet.

Minden kornak megvan a maga elképzelése az isteniről, az emberiről, a halálról, a mennyről, a pokolról, a jóról, a rosszról. Ha Vergilius Aeneise római nemzeti eposz volt, Dante Isteni színjátéka jellegzetesen középkori, akkor Karpowicz Égiek és földiek című regénye beleilleszthető ebbe a sorba, mindent elmond, amit a mai tévelygőkről el lehet. A megkopott mózesi törvényeket olyan parancsolatokkal írja felül, hogy „használj óvszert!”, kilátástalan bölcsészeknek magyarázza el, hogy mi a statisztika lényege, és bár nem tudja, hogy az ambróziát eszik, vagy isszák, mégis kitűnően elvezeti az olvasót az eszmék, ideák, hitek pókhálós folyosóin.

Bedi Cecília

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK