Harald Voetmann az igazi szelíd-pedáns-kerek szemüveges klasszika-filológus, első látásra a legkevésbé tudjuk elképzelni, hogy ő lesz a science fiction megújítója, pontosabban az új műfaj, a science in fiction egyik képviselője. Pedig erre az elméletre fűzték fel a könyvbemutatóját. A Plinius szerint a világ a Typotex kiadónál jelent meg, és tulajdonképpen szépirodalomba ágyazott tankönyv, akárcsak a fesztiválra szintén meghívott Jostein Gaarder világhírű filozófiatörténeti regénye, a Sofie világa.
Ezúttal Pliniusról, a legnagyobb ókori természettudósról van szó, aki megpróbált egy műbe foglalni mindent, amit a természetről tudott, a rovaroktól a társadalomig. Harald Voetmann azt mondja: legjobban az emberről szóló rész fogta meg a tizenhét kötetes műből. – Plinius misztikus gondolkodó is volt: megrögzött pesszimistaként úgy vélekedett, hogy az embert szenvedésre alkotta a természet, aki egyébként istenség, és rettentő szórakoztatónak találja ezt a vergődést. Az elejétől fogva lenyűgöző volt számomra ez a groteszk világ, a mély pesszimizmus, az együttérzés és a humor keveredése, nem beszélve azokról a különös mitológiai szörnyekről, amelyeknek a létezésben a kortársakhoz hasonlóan Plinius is hitt – sorolta Harald Voetmann a kedvenceit a tizenhét kötetes Naturalis Historiából.
A regény az innen vett idézeteket és ifjabb Plinius leveleit is felhasználja: innen tudjuk meg azt is, hogy a főszereplő a Vezúv kitörésekor halt meg Pompeiben. A beszélgetést vezető Galántai Zoltán jövőkutató szerint ezek a történetekkel tanító, szépirodalmat és tudományt elegyítő kötetek lesznek az „új science fiction”, miután a realista regény és a klasszikus értelemben vett tudományos-fantasztikus irodalom is veszíteni látszik a népszerűségéből.