0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Soós Anita
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 152 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2796-83-3
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Science in Fiction

Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1000 Ft

KOSÁRBA
Plinius szerint a világ

A világ szerint Plinius

Irodalmi Jelen
2012.07.12.

A Typotex Kiadó Science in Ficton sorozatának egyik darabját, a Plinius szerint a világ című művet vizsgáltuk abból a szempontból, hogy mennyire illik bele a tudományt a szépirodalom eszközeivel népszerűsítő vállalkozásba.

A Typotex Kiadó Science in Fiction sorozata főként azt a kérdést teszi fel, vajon lehet-e még bújócskát játszani a szaktudományok és az irodalom között. Kaplinski, kiváló észt író ennek kapcsán nemrég azt nyilatkozta, hogy száz évvel ezelőtt hasonló krízis volt a fizikában, mint amilyen most van – olyan problémák és paradoxonok merültek fel, amelyeket nem tudtak megoldani. De az akkori problémákat mindenki megértette, aki tanult fizikát. Ma bonyolultabb a helyzet, mert mindez kezd ezoterikussá válni, olyannyira, hogy egy egyszerű fizikatanár sem ért már belőlük semmit. Kaplinski gondolatai a könyvsorozat szempontjából is megfontolandók. A kiadó koncepciója egyébként is növeli a zűrzavart e téren azzal, hogy tágabb értelemben, divatszóként, nem pedig műfaji megjelölésként használja a Science in Fiction kifejezést.

Márpedig ezt a besorolást csak akkor érdemli meg egy regény, ha tartalma tudományos, és kézenfekvően bemutatja a természettudós viselkedését, álláspontját. A Science in Fiction a fikciót arra akarja használni, hogy tudományos tényeket csempésszen az ilyen téren kevésbé iskolázottak tudatába, miközben ügyel arra, hogy a tényeket akkurátusan írja le.

Harald Voetmann Plinius szerint a világ című műve nem felel meg ezeknek a követelményeknek, a nemzetközi szakirodalom egyöntetű álláspontja alapján történelmi regény, amelynek műfaji kereteit a szerző a dráma felé tágítja, s így a szövegek dialógusában jelenik meg a „cselekmény”. Egyes szövegeket Voetmann szó szerint idéz az ókori szerzőktől, másokat azonban a szöveg státusát ezzel is megkérdőjelezve vagy montázsszerűen épít be saját művébe, vagy átlényegíti azokat. S ebből válik nyilvánvalóvá a klasszika-filológus vagy általában az irodalomtörténész mestersége: megidézni a halottakat műveik által. Voetmann csipetnyi ironiával teszi ezt. „Idézet a Historia Naturalis című műből: Csillagok születnek a tengerben és a szárazon is. Láttam ezeket a sáncok előtt éjszaki őrséget álló katonák lándzsájának hegyén, a hajók árbocának csúcsán és más részein, továbbá azt is észleltem, hogy ezek a fények hangot adva követik egymást, mint a madarak, amikor egyik helyről a másikra költöznek. Ifjabb Plinius: Összetéveszti a csillagokat a szentjánosbogarakkal vagy valami hasonlóval.”

Az egymással feleselő, különböző művekből összeollózott részeket olvasva az lehet a benyomásunk, hogy Voetmann összemosta magát ifjabb Plinius alakjával, s inkább az ő életéről értesülünk, mintsem az ókori tudóséról. Ifjabb Plinius feleségének, Calpurniának az alakja például éles ellentétben áll az ókori forrásokkal, s valószínűleg Voetmann saját párkapcsolatai tükröződnek vissza kettejük szerelmében.

Voetmann egyébként (1978) klasszika-filológus, latint tanult a Koppenhágai Egyetemen (2003-2006), különféle könyveket jelentetett meg, lefordította dánra Petronius Satyroconját és egy kisebb válogatást idősebb Plinius Historia Naturalisából. Az Ildifsken dán irodalmi lap társszerkesztője (2006-), 2010-ben megjelent, Plinius szerint a világ című első regényéért az Északi Tanács Irodalmi Díjára jelölték. Megérdemelten.

Egyesek a cím és az enciklopédikus betétek alapján párhuzamot vonnak a Plinius szerint a világ és John Irving Garp szerint a világ című műve között. Ez ellen azonban két érv is felhozható. Egyfelől amíg Irving művének eredeti címét csakugyan szó szerint fordították le magyarra (The World According to Garp), addig Voetmannét nem (Vågen), másfelől pedig a sok közéleti és kulturális, illetve irodalmi utalásból kiindulva (ha ezek a legbeszédesebb érveik az összehasonlításra) akár Puskin Anyeginjével is párhuzamba állíthatnánk. Mindenesetre idősebb Plinius maga ismeri el a regényben, hogy „Húszezer érdekes témát gyűjtött össze – mivel […] enciklopédiára van szükség, nem könyvekre – körülbelül kétezer kötetet olvastam végig […], a legjobb szerzők közül százat foglaltam bele harminchat kötetembe, kiegészítve az általuk elmondottakat számtalan dologgal, amikről a régiek nem vettek tudomást, vagy az utókor fedezte fel őket.”

A világ legrégibb enciklopédiája, a Historia Naturalis

A címben található „vågen” ébren lévőt, ébert jelent a dán nyelvben, amely arra utal, hogy Plinius éjjel-nappal gyűjtötte az anyagot, mert szerinte az élet virrasztás:profecto enim vita vigilia est. Állandóan olvasott és jegyzetelt, s ha ezt nem tehette, akkor felolvastatott magának. A felolvasások alkalmával mindig mérges volt, ha megismételtek egy részt, mert szerinte ez megfosztotta őt újabb tíz sortól. Még fürdés közben is diktált gyorsíróinak, s Rómában azért járt gyaloghintón, mert ott olvashatott és jegyzetelhetett. Voetmann Pliniusnak ezt a jellemvonását nagyítja fel, noha Plinius maga ismeri el a regényben: „Munkámon csak szabad óráimban dolgozhattam, azaz éjszaka, szóval senki se higgye közületek, hogy ilyenkor pihenek. A nappalokat az Ön szolgálatában töltöm, alvásra csupán az egészségem által megkívánt minimális időt fordítottam, és jutalomként megelégedtem azzal, hogy miközben ezeken a dolgokon […] kotlottam, pár órát hozzátettem az életemhez: mert az élet bizonyosan virrasztás.”

A Plinius szerint a világ esetében idősebb Plinius élete az a központi mag, amely elrendezi a „cselekményt”. Arról a Pliniusról van szó, aki egyedül akart mindent feldolgozni a természetről, s aki kutatói szenvedélye miatt annyira lelkesedett a Vezúv kitöréséért, hogy azonmód a vulkánhoz sietett, s így érte a halál 79-ben. A regényben Dioklész, a rabszolgája veti a szemére a grafomániába sűrűsödő olthatatlan tudásszomját, azt, hogy mindent le akar írni, hogy mindennek nevet akar adni, s úgy véli, már most is több élet van a világban, mint amennyit írásba foglalhatna. Ebből a szempontból beszédes idősebb Plinius tusculumi kertje, amelynek nagy részét ismeretlen növényekkel ültették be, melyeket idősebb Plinius a világ legkülönbözőbb tájairól hozatott. Ezzel akarta körbehatárolni ugyanis az ismeretlent, hogy érezze, uralkodik felette. Ne higgyük azonban, hogy a regény pusztán életrajzi. Minthogy aHistoria Naturalist terjedelme folytán máig nem fordították le magyarra, nem tudjuk, Plinius szerint milyen a világ. Voetmann művéből pedig azt sem fogjuk megtudni, hogy a világ szerint milyen Plinius.

Vågen a szenvedélyről szól, amelynek a szakíró csak metaforája. A szépségről és a brutalitásról, a brutalitás szépségéről: állat- és emberkínzásról (például vemhes állatokat és embereket hasítanak fel a színpadon), gyermekkori pszichológiai rendellenességekről (például ifjabb Plinius anyja gyermekkorában a halott testvéreit mintázó babákkal játszik), a legdurvább szexuális perverziókról (például a testnyílások nélküli lánnyal való „közösülés”). Eközben persze idősebb Plinius sztoikus eszmevilágából nem egy dolog szivárog át Voetmann művébe: a természet és istenség azonosítása, a világégés tana, az öngyilkosság helyeslése stb.

Voetmann műve tehát nem ajánlható a széles olvasóközönségnek. Nívós alkotásról van szó, ám a filozófia, a szépirodalom és a perverzió ilyen természetes egyvelege sokaknál „kiütheti a biztosítékot”. Aki viszont szereti a fenti provokációk bármelyikét, mind a tudományosat, mind a morálisat, bátran szerezze be a kötetet!

Harald Voetmann, Plinius szerint a világ, Bp., Typotex, 2012. 152 p.

Molnár Dávid

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK
-40%
Webshop ár: 1500 Ft
KOSÁRBA
-40%
Webshop ár: 2340 Ft
KOSÁRBA
-40%
Webshop ár: 1500 Ft
KOSÁRBA
-60%
Webshop ár: 1560 Ft
KOSÁRBA
-60%
Webshop ár: 1000 Ft
KOSÁRBA