Az első nagy római természettudós, az idősebb Plinius, aki a Historia naturalis című hatalmas munka szerzője, a császárkorban élt, és a Vezúv nagy kitörése idején vesztette életét, amikor Pompeji is elpusztult. Halálát unokaöccse, a bölcselő ifjabb Plinius (Plinius minor) örökítette meg Tacitusnak írott levelében A „nagy” Plinius ekkor már idős ember volt, kellemetlen betegségekkel teli, de rabszolgák segítségével felolvastatta magának a természeti világról kiadott könyveket és diktálta nekik saját munkáit. A kor az idő tájt már sajátosan civilizált, modern volt, ezt nemcsak a két Plinius írásaiból tudjuk, hanem más könyvekből is. Talán ennek a császárkori (félhivatalos, a régi középiskolákban nem tanított) irodalomnak a naturalizmusa, erotikus és vérgőzös, kegyetlen hangneme ihlethette meg e könyv íróját, Harald Voetmannt, hogy mintegy képzeletben visszamenjen Plinius háztartásába, és bemutassa azt a sajátos életet, amely akkor zajlott. A foglalkozására nézve klasszika-filológus dán szerző részben a nagy pliniusi természetrajzból, részben az ifjabb Plinius leveleiből idéz. Voetmann hagymázas visszaemlékezések és a mai olvasót meghökkentő napi életképek különös egyvelege révén viszi el az olvasót a régi világba, miközben érzékelteti a nagy pusztulás közelgő hangulatát. Egy olyan világot mutat be, ahol lelkileg és egyéni öntudatukban már fejlett és kulturált emberek éltek, ám nagyon szorosan kötődve közvetlen, szinte állatias létfeltételeikhez. Az előbbiek alapján született a kötet címe: az az ismert amerikai regény – Garp szerint a világ… – címének parafrázisa, és ezt idézi a könyv látomásszerű, helyenként szinte szürreális, de alapvetően szókimondó és szinte sokkoló hangneme. Mintha az olvasó visszatérne a könyv nyomán abba a korba, amely az individuális lelki színvonal és a nagyon is földhözragadt életkörülmények ellentéte miatt eszünkbe juttatja azokat a társadalmi szörnyűségeket, amelyeket a múlt évszázadban a világháborúk és a diktatúrák megvalósítottak. Nem véletlen, hogy a fiatal szerző első műve nagy siker lett, sokan olvassák.