0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Pataki Pál, Vári Erzsébet, Várkonyi Benedek
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 256 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2797-29-8
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák

Eredeti ár: 3600 Ft
Webshop ár: 2700 Ft

KOSÁRBA
Művész a műben
Analitikus ikonográfiai esszék

A légy az alvó Mars párnáján és a helyesírási hiba

Könyvjelző
2013-1-23

A Művész a műben egy krimi izgalmával és gondolati játékosságával vezeti az olvasót a reneszánsz művészet világában. Hét esszé, hét műalkotás, hét nyomozás. Arasse, mint egy lelkiismeretes detektív, a legkisebb részleteket is górcső alá veszi, és gyakran az átlagos múzeumlátogató számára talán érdektelennek tűnő apróságokon keresztül tár fel új, meglepő értelmezési lehetőségeket és mutat be új megvilágításban teljes műveket.

Arasse arra kiváncsi, hogy egy művész miként dolgozza fel az őt foglalkoztató témát, és így miként jelenik meg a műben az alkotó. Hogyan lesz egy közismert történet, egy mitológiai vagy bibliai jelenet egyedi műalkotás, egyedi üzenettel? A nyomozás során számos eszközt használ: rekonstruálja a történelmi periódust, felidézi a kor vallási és kulturális szokásait, ikonográfiai értelmezéseit, társadalmi és politikai eseményeit, a vizsgált művet szembe helyezi más korabeli műalkotásokkal és megvizsgál későbbi elemzéseket. Körültekintő és kiváncsi, például felméri, mit olvashatott Tiziano, ami a festményére is hatással volt, máshol Michelangelo verseit idézi, sőt, egy helyen még Piero di Cosimo adóbevallására is hivatkozik. Nem a pszichologizálás a célja, bár többek között Freuddal is vitába szál. Folyamatosan keresi az összefüggéseket, a gondolatok és képek közötti társításokat, amelyek a műalkotások újabb és újabb jelentéseire világítanak rá, újabb és újabb kérdésekkel szembesítik a műértőt és a műélvezőt. Kimutatja, miben tér el egy alkotás a hagyományoktól, a követett példáktól, és így a művész milyen módon sajátítja ki a közismert történeteket, majd felméri, mi az alkotás személyes és művészettörténeti tétje.

Az egyediség nem csak a műalkotások elemzésének izgalmas pontja, hiszen ezzel egy meghatározó történelmi mentalitás-változás folyamatát is feltérképezi. A reneszánsz művészetfilozófiában alakult ki a modern művész-identitás fogalma, ekkor születik meg a mai művész-szerep. Míg korábban egy festő névtelen mesterembernek számított, a reneszánsz Itáliában létrejött a teremtő zseni eszménye. Az új művész nem csak illusztrált, hanem tudatosan törekedett az unikalitásra, a személyességet tudatosan belecsempészte az alkotásába, ezért gyakran keverte az ikonográfiai hagyományokat és így bonyolította az értelmezést. A művész már nem csak elbeszélni vagy gyönyörködtetni akart, hanem gyakran intellektuális játékra, nyomozómunkára is kihívta a kép nézőjét. Arasse nem hátrált meg a feladat elől, könyvében olvasmányosan és követhetően tárja fel egy-egy klasszikus és közismert műalkotás többszörös jelentésrétegeit.

Arasse többek között megvizsgálja Federico da Montefeltro herceg palotájának dolgozószobáját, ahol a gyönyörűen kidolgozott díszítés szövegeiben durva nyelvi hibákra lesz figyelmes. Hogy kerülhettek oda? Miután a herceg korának egyik legműveltebb személye, aki büszke kifinomult izlésére, és hatalma egyik pilléreként tekint bölcs tudására, miért hagyott súlyos hibákat a feliratokban? Tíz éven keresztül készült a kis szoba díszítése, az eset nem lehet véletlen mulasztás vagy hanyagság eredménye. Arasse rengeteg hasonló rejtélyt és kérdést jár körül. Hogyan befolyásolhatott egy testvérgyilkosság egy reprezentatív portrét? Miként festi bele az alkotó egy Krisztust ábrázoló képbe az elvesztett fiai után érzett gyászt? Miért szignózta Mantegna különböző módon a festményeit? A szignók változása milyen következtetésre utal az alkotó életben, és azon túl, a kor elvárásainak és szokásainak alakulásában? Miért választ egy festő magának olyan közéleti személyiséget, ami Leonardo da Vinci köztiszteletnek örvendő alakjának karikatúrája vagy fonákja? Miért alakult ki a kifinomult művészettel szemben a nyerseség és bizarrság mint meghatározó stíluselem? Arasse megvizsgálja Michelangelo Mózes szobrának kéztartását – mit jelent a kinyújtott mutatóujj? Miért jelenik meg a festő számos képén és szobrán? Hogyan tudja a statikus szobrot mozgásba hozni és élővé varázsolni, a testi mozdulat milyen érzelmi és gondolati folyamatokra világít rá? Mózes a bibliai történetben megtiltja a szoboralkotást – a hívő Michelangelo akkor miért állít neki szobrot? Michelangelót miért kínozza a bűntudat saját tehetsége miatt? Parmigianino egyik rajzán miért szegi meg a kor erkölcsi és művészi szabályait, és meghökkentő módon miért ábrázolja hősét, Vulcanust, merev pénisszel? Mit jelent ez az erekció? Hogyan kapcsolódhat ahhoz, hogy az alkotó nem csak festő, hanem megszállott alkimista is?

Arasse a képeket elemezve rengeteg izgalmas és meglepő kérdést tesz fel. Megvizsgál, asszociál, képeket elméletekkel, gondolatokat alkotásokkal társít, számos következtetést von le, és számtalan megfejtést és értelmezést kínál. Mint egy jó detektív, körültekintő és bátor. Még ha néha túlzónak vagy hihetetlennek is érezzük a gondolatmenetek logikáját, ne felejtsük el, nem történt bűntény, a szerző csak intellektuális játékra hívja az olvasót, arra kéri, hogy gondolkozzon vele, de miközben interpretációs lehetőségeket kínál, meghagyja a kételkedés szabadságát. Arasse könyvéből nem csak sokat tanulhatunk a művészetről, hanem egyben lebilincselő és elgondolkodtató olvasmány is.  

Gerevich András

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK