Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Krivácsi Anikó
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 216 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2797-47-2
Témakör: Szociológia, Vallástudomány, Antropológia
Sorozat: A hét főbűn

Elfogyott

Irigység
A szomorúság szenvedélye

A különös főbűn

Élet és Tudomány
2013/7

A Typotex Kiadó már lassan befejezi a hét főbűnt tárgyaló olasz könyvsorozat közreadását. A kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag és jóra való restség – a morális közgondolkodás nagy témái a középkori világban – most egy-egy kötet tárgyai. Ezeket filozófusok, művelődéstörténészek írják, mindegyikben festmények és más művészeti dokumentumok képei illusztrálják a mondanivalót, a szerzők bőven merítenek a szépirodalomból is. Mindegyik kötetben szerepet kap a modern lélektan is, hiszen ezek az egykori nagy vétkek általában az emberi természet részei, velejárói. Egykoron talán egyértelműbb volt e főbűnök jelentése, napjainkban sokat változtak az emberi viszonyok. Ma már sok ilyen régi nagy bűn sokat vesztett kontúrjaiból, más viselkedésformákhoz kapcsolódott. A sikeres sorozat jellegzetes darabja az irigységről szóló. A szerzőnő, Elena Pulcini ezt szomorú szenvedélynek mondja a könyv alcímében (la passione triste), amelyet a magyar fordítás nem egészen szerencsés módon a szomorúság szenvedélyének nevez. Pedig az irigységben nem a szomorúság szenvedélyes kultuszáról van szó, hanem arról, hogy az irigy ember önmagát gyötri, magát teszi szomorúvá, hiszen általában olyan vágy rejlik az irigység önmardosásai mögött, amelyet jobbára nem tud megvalósítani az ember. A könyv első része az irigység fogalmi jelentéshálóját rajzolja meg. A szerzőnő mindenekelőtt nárcisztikus sérelmet lát az irigység mögött, valami hiányzik nekünk, ami kellene, és ami másoknak megvan, és ez önképünket, önértékelésünket zavarja. A freudi fogalom visszatér a modern és a posztmodern irigység értelmezésében, hiszen az irigység nagy hátrány, elakadás a kor önmegvalósító és versengő kultúrájában. Mint már régi filozófusok is megállapították, az emberek önérzete sokban függ a másokkal való összehasonlítástól, amit a modern szociálpszichológia is sokat vizsgál, ennek az összehasonlításnak során kerül negatív oldalára az irigy ember. Az irigység kapcsolatban áll a féltékenységgel, bár az alapképlet itt más, a féltékenység olyasmire vonatkozik, ami már megvan az embernek, de nagyon fél az elvesztésétől. Az irigység szociális bűn, ez nemcsak az összehasonlítás miatt van, hanem a belőle származó agresszió miatt. Ártási szándék, rosszindulatú kívánságok, gonosz tekintet, gyakran bántás, támadás ered az irigységből, nyilván a bűn minősítése és sajátos „megcímzése” egyfajta társadalmi érdek, az erőszak morális megfékezése. Az irigység „előállapotainak” vagy kevert formáinak megértése is fontos lehetett, így a tartós neheztelés, ellenszenv is gyakran az irigységhez sorolódik. Az irigységgel foglalkozott már az ókori bölcselet is. Az ártó szem szimbóluma ókori ábrázolásokon is megjelenik, a természeti népek között is gyakori a szemmel verés hiedelme. Az ókori felfogásban az irigység gyakran reakció a gőgre, a kevélységre (nem véletlenül ez is főbűn), az athéni demokrácia érdekes találmánya a cserépszavazás, ennek segítségével – nyilván a társadalmi béke kedvéért – száműzhették azokat, akiket a többség irigyelt vagy nehezteléssel élt meg (aki a többségnek „szúrta a szemét”…). A görög világ hiedelme szerint az istenek is irigyek, a siker és a gőg (hübrisz) őket is irigységre késztetheti. A modern időkben a demokrácia és a vele járó egyenlőségelv nem gátja, inkább serkentője az irigységnek, hiszen a kor középpontba állítja az összehasonlítást az emberek között. A modern ember verseng, rivalizál. A szerző vizsgálja az irigy és az irigyelt viszonyát is, ezzel rámutat további lélektani elemzés lehetőségeire is, ám itt nem megy tovább. A könyv érdekes, kellemes olvasmány, amely sok tanulsággal szolgál és gondolkodásra ösztönöz.

 

(Irigység. A szomorúság szenvedélye. 2012. Typotex, Budapest, 216 oldal, 1800 forint)

Buda Béla

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK