0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 332 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-9664-38-8
Témakör: Történelem
Sorozat: Historia Mundi

Ára: 3200 Ft (Elfogyott)

Az utolsó birodalom
Az Imperium Romanum természetrajza

Ókori globalizáció

Élet és Tudomány
2008. június 27.

Volt már egyszer egy Európa nagy részére - sőt Kis-Ázsiára és Észak-Afrikára is – kiterjedő államalakulat. A valódi egyesülés felé haladó Európa halottidézéssel próbája felkölteni azt a szellemet, amelytől azt reméli, hogy életet lehel majd az egyelőre halott testbe. És hol másutt találhatna erre a szellemre, ha nem a Római Birodalomban? Írja ezt könyve utószavában az ókor-történész szerző, a Pécsi Tudományegyetem docense, Grüll Tibor.
A politikusi szövegek kihagyhatatlan – és hatásos – fordulata előképet keresni, de annak értelmet a történelem mélyebb ismerete adhat, amelyből kitűnik – idézi az ókortudós Alföldy Gézát a szerző –, hogy „milyen feltételek közt valósult meg vagy sikerült félre a népek egyesítése”. Róma előkép abban a tekintetben, hogy államszervezetében „sok európai nép hosszan és szorosan egybetartozott, ráadásul viszonylag magas kulturális és életszínvonal, valamint a többség egyetértő elfogadása mellett”.
Hogyan és mitől alakult ki ez az egybetartozás, s még inkább az azt elfogadó, értéknek érző tudat a birodalom különböző népekből való alattvalóiban, polgáraiban? Az utóbbi szó nyomatékos, mert a római polgárjog „kiterjesztése a legtávolabbi provinciákban is öntudatos Róma-hívő polgárokat nevelt ki, akik lehet, hogy életükben soha sem látták meg a császárvárost, de annak politikai és kulturális értékrendjét a tőlük telhető legnagyobb mértékben átvették”. Kétségtelen, hogy a birodalom kialakulásában és fenntartásában fontos szerepe volt a politika eszközeként (gyakran alakítójaként is) a hadseregnek, de ez egyben útja volt különböző népelemek fiainak a római polgárrá váláshoz. S a romanizáció nem irtotta ki az eltérő kultúrákat, keretében kölcsönhatás és sokszínűség érvényesült.
Az olvasóhoz azzal is közelebb hozza tárgyát a szerző, hogy szokatlan módon olyan mai fogalmak keretében vizsgálja a múltat, mint a „római imperializmus” természete, a „népek közös hazája” vagy az egykori „média és propaganda”, „szórakoztatóipar”, „világkereskedelem” és „piacgazdaság”. Így a laikusnak – mondhatni – aktuálisabb, érdekesebb olvasmánnyá válik ez a történelem, ugyanakkor a kötet gazdag jegyzetanyaga és bibliográfiája bőségesen tájékoztatja a szakérdeklődőt.

N. F.

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK