0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Kiadás: 2006
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 384 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-9664-26-5
Témakör: Irodalomtudomány

Ára: 2600 Ft (Elfogyott)

Koestler Arthur
Tanulmányok és esszék

Nagyon szűk és nagyon tág

Élet és Tudomány
2008-1-25
Semmiképp sem véletlen, hogy az elmúlt két évben három, egymástól szerkezetében és mondanivalójában különböző könyv jelent meg Magyarországon Koestler Arthurról. (E kötet szerzője, Szívós Mihály mellett Körmendy Zsuzsanna és Márton László is írt róla monográfiát, mindhárman más-más megközelítésben.) Nem mintha Koestler korábban ismeretlen lett volna, a Sötétség délben kézről kézre járt bizalmas körökben (e sorok írója például oroszul olvasta a nyolcvanas években), letaglózó és egyben felvilágosító hatással. A szovjet párttörténeten nevelkedett hívók egyik utolsó támasztékát verte ki azzal, hogy a „de hiszen maguk vallották be”-érvelést szétzúzta. Azt tudtuk, hogy Koestler budapesti zsidó családból származott, bár hamar emigrált, és aztán hozzáférhetőbb nyelveken ontotta riportjait és könyveit, egy viharos, de termékeny pillanatban megszülve irodalmi chef-d’oeuvre-jét, amely Orwell mellé emelte. Sorra jelentek meg magyarul Koestler cikkgyűjteményei, novellái, önéletrajzi írásai. Később arról is olvashattunk, hogy kacskaringós pályája utolsó évtizedeit tudományos művek megírásával töltötte, 1972-ben pedig ő, a Német Kommunista Párt egykori tagja, Francóék halálra ítéltje - bár nem logikátlanul - belépett az angol Konzervatív Pártba...
Ezek a pikareszk fordulatok valójában a XX. század megannyi írójának, politikusának, esztétájának életútját tükrözik, bár Koestlernél még markánsabban.
Természetes, hogy hazánkban is tanulmányozni kezdték Koestler pályájának eredőit, már csak azért is, mert ismeretes volt kapcsolata Németh Andorral, Polányi Mihállyal és József Attilával, akinek végső számvetése Koestlerrel párhuzamosan, őt olykor meg is előzve bontakozott ki.
Az új könyvek korántsem zárják le a Koestler-kérdést, mert az író-tudós-polihisztor gyakran került szembe önmagával, csapongva változtatta nézeteit, cseppet sem törődve valamiféle utólagos egységgel, önelrendezéssel. És ugyan ki merné elmondani magáról, hogy a huszadik századot tévedések, hamis hitek, elképesztő külső és belső fordulatok nélkül élte le?!
Szívós Mihály érdemét elsősorban abban látom, hogy valamiképp mégis megpróbálta összerakni Koestler emberi útját, irodalmi és tudományos műveinek logikáját. Volt türelme a kevésbé népszerű tudományos nézetek rendszerezéséhez is. Könyvének utolsó fejezete, amely a „Hogy nem hisszük el a rémségeket” - avagy a történelmi és politikai tisztánlátás esélyeiről címet viseli, a kor két nagy diktatúrájának remek összevetése, amelyben az is megtalálható, hogy Sztálin és Hitler miképpen vette figyelembe és alkalmazta kortársa tapasztalatait. A könyv fontos része a rendkívül részletes, évszám szerint sorba rakott életrajz is.
Sajnos, a könyv gyakran fárasztó. Vannak olyan epitheton ornansok, amelyek szó szerint ismétlődnek. Szívós gyakran fut neki ugyanannak a kérdésnek ugyanazzal a felvezetéssel, és a folytatás is hasonló (szembetűnően a József Attila-elemzéseknél). Nem volt szíve a tömörítésekhez és rövidítésekhez - talán majd legközelebb. Most azonban eszünkbe jut, amit a Föld szelleme mond a Tudósnak Madách falanszter-jelenetében: „Ez a lombik nekem nagyon szűk és nagyon tág.”
Bakcsi György

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK