Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Csobó Péter György
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 360 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-9664-49-4
Témakör: Zeneelmélet
Sorozat: Claves ad Musicam

Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 2400 Ft

KOSÁRBA
A zenei szép
Javaslat a zene esztétikájának újragondolására

A zenei szép először magyarul

fidelio
2007-05-24
2007.05.24.
Fidelio
Cikk nyomtatásaKüldje el ismerősének!
 

Eduard Hanslick műve, A zenei szép (1854) a zeneesztétikai irodalom legtöbb vitát kiváltó alkotása, amelynek alapvető tézisei mind a mai napig megosztják a zenei műértők és műkedvelők táborát.
 

Hanslick a "zenei szépségben" olyan minőséget igyekezett megragadni, amellyel a zenei műalkotások nem a befogadó lelki tartalmainak, nem a fogalmi nyelvnek, és nem is a természet-utánzás eszméjének köszönhetően rendelkeznek, hanem saját egyedi "hangozva mozgó formáik" révén. Kizárólag ez utóbbiak alkothatják a zeneesztétika tárgyát, amelyeket végre meg kell szabadítani az "érzések homályától", a "patologikus élvezettől", a zene tiszta lényegét korlátozó "költői póráztól", egyáltalán a "jelentés fantomjától". Liszt és Wagner, a mű legfőbb ellenfelei, ebben súlyos félreértést, szentségtörést, üres formalizmust láttak, ami nagyban befolyásolta a könyv recepcióját. A zenei szép ma mégis joggal tekinthető a zene esztétikai megítélésében a 19. század közepétől meginduló protofenomenologikus színezetű szemléletváltás kezdőpontjának, s ezzel együtt e többé-kevésbé a mai napig rejtett hagyomány kulcsművének.

Eduard Hanslick (1825-1904) jogi és zenei tanulmányok után előbb a bécsi kormány hivatalnoka, majd a bécsi egyetem zenetörténet tanára lett. Nevét Európa szerte 1854-ben kiadott műve, A zenei szép tette ismertté. Személyes ismeretség fűzte a korszak legjelentősebb zeneszerzőihez – Schumanntól Liszten, Berliozon, Wagneren át Brahmsig és Dvorákig. Zenekritikái kora bécsi hangversenyéletének páratlan dokumentumai, amelyek ugyanakkor szerzőjük szélsőséges megítélésének is a forrásaivá váltak.

A könyv a Typotex kiadó gondozásában jelent meg, a magyar kiadást Csobó Péter György, a Nyíregyházi Főiskola zene-esztétika tanára fordította.

R.Zs.

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK