0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Vassy Zoltán
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 580 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-9664-69-2
Témakör: Földrajz, Szociológia, Ökológia
Sorozat: No.1. Nemzetközi bestseller

Ára: 4800 Ft (Elfogyott)

Összeomlás
Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez

Mi, japánok

Magyar Nemzet
2011-03-16

http://www.mno.hu/portal/771635 

Japán, 2011. március. Földrengés, szökőár, több mint tízezer halott, kétszázezer kitelepített, áramszünet, élelmiszerhiány, sugárfertőzés, vulkáni aktivitás. Ez nem modellezés, nem a maják nézték el a naptárt, nem sci-fi, ez a valóság. És – most egy borzalmas mondat következik – piszok nagy szerencse a szerencsétlenségben. Mert ha erősebb a cunami, ha gyengébb a technológia, ha tovább maradnak hűtés nélkül a reaktorok (és ezek a variációk nem a fantázia birodalmába tartoznak), az atom- és ökológiai katasztrófa. Itt most egy pillanatra sem érintjük az atom-, foszszilis, alternatív energia körüli pró és kontra érveket és magát a parttalan vitát. Esetünkben ismét a sérülékenységről, a törékenységről van szó, és arról, milyen kevés kell ahhoz, hogy elpusztuljon egy mégoly káprázatos és erősnek tűnő civilizáció, valamint a lehetséges módozatok sokféleségéről. Ezek közül jó néhányat ismerünk, illetve vannak határozott elképzeléseink. Mindenesetre azt láthatjuk, hogy egy csapás általában nem elég a pusztuláshoz, valami (természeti csapás, mohóság) elindítja a folyamatot, aztán csőstül jön a baj. Itt vannak például egy városi civilizáció, Mohenjo-daro romjai az Indus völgyében, a mai Pakisztán területén. Krisztus előtt 2000 körül bekövetkezett hanyatlását klímaváltozás, folyóágyak eltolódása és vízgazdálkodási nehézségek okozhatták. De sorolhatjuk tovább Angkortól a Húsvét-szigeten és a grönlandi vikingeken át a majákig. Eltűnésük máig ható tanulságai megszívelendők, de a jelen kataklizmáihoz képest akad egy lényeges különbség. Ezek, ha úgy tetszik, lokális katasztrófák voltak. A grönlandi vikingek eltűnésekor onnan nem is olyan messze az eszkimók vidáman kajakoztak és szigonyoztak tovább. Ma már más a helyzet, a túlélés szempontjából is minden mindennel öszszefügg. Jared Diamond, a Kaliforniai Egyetem földrajzprofesszora Öszszeomlás című monumentális művében (Typotex Kiadó, 2007) az ökológiai nehézségekre koncentrálva hasonlít össze néhány régi és mai társadalmat és hanyatlásuk tényezőit. Ebben a káprázatos alapműben, ami egyben az ismeretterjesztő irodalom csúcsteljesítménye, nincs mellébeszélés, túlzások, ijesztgetés, még érzelmek sem nagyon. Tárgyilagos, mint egy tonettszék. Diamond könyörtelen pontossággal hívja fel a figyelmet a láncolatokra, a népesedési és környezeti nyomás tényezőire és azok politikai következményeire. Nincs már kényelmes hátradőlés, nincs olyan, hogy messze van, nem létezik az érintetlen, ráadásul a változások hihetetlen tempóban zajlanak. A már említett eszkimók elkerülték a vikingek sorsát – akkor. Ma az eszkimó anyák teje annyi poliklórozott bifenilt (PCB) tartalmaz, hogy a tej kiöntve veszélyes hulladéknak számítana. Vegyi üzemet ugyan sohasem láttak, de mivel egészségesen (halak, egyéb tengeri élőlények) táplálkoznak, a vegyszerek maradékai fokozatosan feldúsulva a táplálékláncban, náluk érik el maximális koncentrációjukat. Ha tehát Japánban baj van, az a mi bajunk is.

Hegyi Zoltán

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK