Tudomány, amelyik sajátalapfogalmát sem tudja teljes értékűen tisztázni? Mert mi a kultúra? Mi a civilizáció? Mi a kulturális antropológia és a néprajz közötti különbség? 

Gyorsan válaszolok az első kérdésre: nincs izgalmasabb megvitatni, kutatni, elemezni való, mint bármely tudomány alapkérdése. Nincs szebb feladat a tudósnak, mint megpróbálni megdönteni a többiek állításait. Kikutatni, felfedezni, bebizonyítani, újragondolni, felismerni-elismerni a tévedést, más utakat keresni-találni.

A kulturális antropológiánál kevés diszciplína alkalmasabb annak bizonyítására, hogy a tudomány az emberi gondolkodás élő, változó, érdekfeszítő alkotása.

A Budapesti Corvinus Egyetemen tanító Letenyei László elsősorban azoknak a hallgatóknak szánja a könyvét, akiknek nem fő területük ez a tudomány. Először csak egy szöveggyűjteményt állított öszsze, mert „a közgázos hallgatók nemigen járnak könyvtárba” – uramisten! –, majd könyvvé szerkesztette a nagy antropológusok szemelvényeihez fűzött jegyzeteit.

Ami szerintem szégyenletes a hallgatókra nézve, hasznos az olvasónak, világos magyarázatokkal, laikus érdeklődőre számítva vezet be az emberi kultúra és kultúrák tanulmányozásának történetébe és jelenébe. Pontosan érzékelteti, mennyire másként gondolnak az emberek a bororo falut feltérképező Claude Lévi-Strauss és a „Kalotaszeg magyar népét” leíró Jankó János munkásságára. De nemcsak az a különbség, hogy egyikük távoli, a másik itthoni nép rajzát vázolja fel, hanem, hogy az antropológus értéksemlegesen vizsgálódik, a néprajzos pedig értéket tulajdonít annak, amivel találkozik.

Ó, micsoda leírás ez: „A nők Magyarország legszebb parasztnői közé tartoznak. A lányok arcza szabályos, kerek; a szemek belső része mélyen fekvő, a szemöldök ívek nincsenek kifejlődve, a szemöldök szörözet is ritka; a szemekmetszése rendkívül finom, a szem kék és barna vegyesen, mindkettő azonban eleven, tüzes, derült.”

Tessék könyvtárba járni!