Az evolúciós pszichológia szakavatott ha­zai kiadója, a Typotex új ismeretterjesztő kötettel jelentkezett a tárgyban: ezúttal a holland Mark Nelissen Darwin a szuper­marketben című művét olvashatjuk immár magyarul. A kötet a címével összhangban kellőképp szórakoztató és humoros, és az ismeretterjesztő műfajon belül is inkább azoknak lesz újdonságértékű, akik eddig nem nagyon botlottak ebbe a témába. Amit, tegyük hozzá, Szendi Gábor után nehéz elképzelni: a népszerű pszichiáter könyveinek hatására idehaza futótűzként terjedt el a darwinista nézetek elemzése, legalább alapszinten. A viszonylag fiatal (néhány évtizedes) tudományág a geneti­kával karöltve azért hozott forradalmi vál­tozást a szociológiában, a pszichológiában és a viselkedéstudományban, mert mind­ezek alapjaira, a mozgatórugókra szolgált tudományos magyarázattal. Emberi felépí­tésünk, viselkedésünk, döntéseink nyertek értelmet a darwini evolúcióelmélet szem­szögéből. Ha egy szóban akarnánk össze­gezni Mark Nelissen kötetének tanulságát, ez volna: működik!

A kedvesen közvetlen tudós ezt a boldog felfedezését osztja meg velünk minden egyes fejezetben, ha kicsit naivra is veszi a hangot, és mint egy bábszínházban a kö­zönségnek, úgy adja elő a „megint be­jött!"-formulát. A szerző nem tesz mást, mint a lehető leghétköznapibb helyzetek­ben — étteremben, ruhatárban, újságosbó­dé előtt sorban állva, vonatkupéban — megfigyeli a tipikusan emberi viselkedést. Sokszor megtippeli előre, s ezt követi an­nak a magyarázata, vajon honnan tudta ennyire biztosan, mi fog történni.

A kötet első harmadában sorakozó feje­zetek a tájékozottabbaknak kevés reveláció­val szolgálnak: az evolucionizmus alapjait bontják ki, vagyis a genetikai szempontból előnyös partnerválasztás fontosságát, ön­magunk „hirdetésének" trükkjeit a másik nem számára, a fájdalom szerepét a túlélé­sünk szempontjából, a hálózatok jelen­tőségét az életünkben, vagy a csopor­tos létforma ősi alapjait. Izgalmasab­bá akkor válik a szöveg, amikor Nelis­sen „szőrözni" kezd — elnézést a szel­lemeskedés miatt, de ez esetben szó szerint. Az általánosságokról a konk­rétumokra áttérve előjönnek ugyanis azok a kérdések, hogy miért is távo­lítjuk el manapság a testszőrzetünket olyan buzgón? Miért tartják sokan a homoszexuálisokat „másoknak", mint a „normális" szexualitású em­bereket; egyáltalán mi az, hogy nor­mális? Mióta van fehér ember, és ha feketén kezdődött az ember törté­nete, bizonyos földrajzi területeken ugyan mitől fehéredett ki? Miért nevetünk, ha lehetne egyszerűen mosolyogni is? Miért tapsolunk, vagy hogyan viszonyul agyunk az absztrakció­hoz? Mekkora az a saját tér, amelyet ön­kéntelenül megkövetelünk magunknak?

Csupán néhány a Mark Nelissen által fel­vetett tudományos kérdések közül, ame­lyek végre messze nem olyan egyértel­műek, mint az, hogy a nőnek a hűség és a gyermekei felneveléséhez maximális biz­tonságot nyújtó férfi megtartása az elsőd­leges érdeke, míg a férfinak a magva sza­naszét hintése, hogy profánul fogalmaz­zunk. A „szőrkérdésben" például a kutató egy olyan fontos kettősségre mutat rá, amelyet az evolucionizmusban soha nem szabad szem elől téveszteni: a szelekció alakította tartós genetikai változások, kontra mulandó kulturális hatások. (Vagy­is még megérhetjük, hogy újra divat lesz a férfi mellszőrzet, azt már kevésbé, hogy fajunk újra bebozontosodik.) A szerző ki­váló hasonlattal magyarázza a megszala­dáselméletnek nevezhető (a kifejezés for­rása a szintén Typotexes Fékeveszett evo­lúció című kötet) jelenséget, melynek klasszikus példája a zabálás. A Nelissen idézte humoros párbeszédből, miszerint „Mondja, mennyibe kerül egy csepp ben­zin? — Természetesen semmibe. — Akkor csepegtesse már teli a tankot!" világosan következik mindenféle szenvedélybeteg­ség alapja: egy kis napi süti nem a világ, de ha egy életen át „toljuk", ezt generáci­ók űzik kitartóan, ne csodálkozzunk az eredményen.

Nelissen eközben olyan filozofikusabb kis kitérőknek is szentel helyet, mint a „ki vagyok én" kérdése, vagyis a személyiség és a fizikum folytonos alakulása közben meghatározható identitás. A kötet igazi erősségét azonban inkább azok az éles szemű megfigyelések jelentik, ame­lyek mellett olyan könnyen elsiklunk, hi­szen állandó és nem tudatos cselekvése­inkhez tartoznak. Figyeljük meg például beszélgetéseinket — javasolja Nelissen —, hányszor reagálunk valóban a partner ér­veire, gondolataira, és hányszor akarjuk csupán a sajátjainkat szavakba önteni. A kommunikáció javában ez utóbbi történik. Meghökkentő volna? Van ennél sokkal provokatívabb — mint a szerző megosztja velünk, sok olvasójánál felháborodást ki­váltó — jelenség is. Nelissen egy orvosi ren­delőben szemlélődik. A két gyerekkel ér­kező anya egy hajszálnyival többet foglal­kozik egészséges gyermekével, mint a be­teggel. Ez a hajszál azonban őseink életé­ben a túlélést biztosította, e hajszálnyi „al­jasságnak" köszönhetjük talán, hogy most itt vagyunk. S hogy a kulturális, civilizációs hatások milyen fontos szerepet játszanak azon kívül, hogy preferáljuk-e a szőrös férfimellkast vagy sem — nos, az anya egész biztosan nem hagyja ott valahol út­közben beteg gyermekét, sőt. Mindent megtesz majd, hogy meggyógyuljon, s ez nem mond ellent a szemfüles „tudósde­tektív" által megfigyelt nem tudatos cse­lekvéseinek sem.

Mit adhat nekünk, mai olvasónak a dar­winizmus? Megnyugvást és harmóniát, de­rül ki a kötet zárófejezeteiből, hiszen az evolucionizmus szépsége abban áll, hogy valami nagyon ősi és közös forráshoz vezet el bennünket. Rátalálni igazi eufória.

A cikk pdf változata »