Ha Darwin feltámadna, nem lehet tudni, mennyire örülne mai konjunktúrájának. Ma minden teli van vele. Az evolúció szent szó, amely egyfajta aduként, jolly-jokerként mindenre ráhúzható. Ifjúkoromra emlékeztet, amikor kötelező volt idézni Engelst, aki szerint az élet a fehérjetestek létezési módja, továbbá minden mozgásforma volt a kerek világon és még boldogok voltunk az orvosi egyetemen, hogy már nem a pár évvel korábbi tankönyveket használtunk, amelyek előszavaikban még köszönetet mondtak Sztálinnak és a Szovjetuniónak. 

A meghökkentő „darwinista” kiadványok jellegzetes példája a flamand szerző új könyve. Biológus képzettségű szerző magatartásbiológusnak és evolúciós pszichológusnak mondja magát, láthatóan a saját hatókörében népszerű, sikeres ember. Blogbejegyzéseket, sajátos sajtósorozatát és rádióműsorainak tematikus folyamát adja közre könyvében. A könyv 37 fejezete méretarányos, néhány oldal esszé, eszmefuttatás. 

A könyv alapötlete az, hogy a szerző éli az életét és érdeklődéssel figyeli az embereket. Minden megnyilvánulásról eszébe jut valami, hogy ez hogyan kapcsolható az evolúcióhoz. Mindig talál összefüggést, magyarázatot. Mentsége, hogy szórakoztatóan, szellemesen ír. Így hát elképzelhető, hogy sokak szeretik, és - mint egy helyütt a szerző is utal rá – elalvás előtt egy-egy fejezetet szívesen elolvasnak a könyvből. 

A témák rendkívül változatosak De a tanulság mindenben ugyanaz. Ha bármi furcsa is, evolúciós értelme mégis van. Még a paranoia is célszerű, hiszen ébren tart a környezet veszélyeivel szemben.

Az emberek közötti távolságtartás (amellyel a proxemika nevű tudományág is foglalkozik), őrzi a fejlett állatfajok territorialitását. Sok hétköznapi viselkedésforma a csoporthoz való tartozás (amely ugyebár az egyéni fennmaradás szempontjából célszerű) érdekében történik, pl. ezért szoknak rá sokan az alkoholra is. Ezt szolgálja a mosoly az emberi érintkezésekben. Ez mitigálja az agressziót, miként a nevetés is, de az már gyakran felszínre engedi a szociálisan nem kívánatos agresszív megnyilvánulást is. 


Charles Darwin - forrás: wikipédia

A szerző kedvelt területe a férfiak és a nők viszonya. A férfiak ismert módon érdeklődnek a nők iránt, több borravalót adnak a szemrevaló pincérnőnek, mint az igyekvő pincérfiúnak, szeretik a fiatal nőket (miközben a csimpánzok már tudják, hogy az idősebb, tapasztaltabb nőstények a kívánatosabb nemi partnerek, stb.), de sok olyan gesztust gyakorolnak, amelyek a tartós partnerek kedvébe járnak. A magyarázat ugyanaz, szeretnék szórni a magot, evolúciós szempontból kedvező, ha minél több utódot „termelnek” biológiailag alkalmasabb, erőteljesebb – fiatalabb nőknek, viszont az emberi újszülöttek hosszú ápolási igénye miatt érdemes „invesztálni” a tartós kapcsolatba is, még ha az kevésbé kívánatos is, aki majd az utódokat felneveli. A vetélkedés is az optimális pár kiválasztását segíti elő, hiszen a nők meg preferálják az erős, magas státusú férfiakat (merthogy, ismert módon a magasabb rendű emlősök a rangsor érdekében verekednek egymással, ez az ember esetében a szociális siker, a hatalom lenne…). Természetesen minden az evolúcióval függ össze, mindent Darwin mondott vagy sugallt.

Az utolsó fejezetében a szerző megemlíti egy híve reakcióját, aki megköszönte neki írásait, mert ezek hozzásegítették, hogy az élet értelmét, magyarázatát megértse. Ezek őt boldoggá tették. A kötet hátlapján is kiemelt mondat: A darwinizmus boldogit. 

Ha így van, üdvözlendő a dolog, de a kritikus olvasó számára ez a boldogság is olyan csalóka lehet, mint a sok csodagyógyszer, a sok varázslatos életmód, a megkapható szellemi erő vagy a különös tanokkal való lelki azonosulás nyugalma és békéje. Ha már orvosi asszociációkkal kezdtük, akkor ide illik a koponyán belüli rendellenességek analógiája, ezeket az említett korábbi időszakban – fél évszázada – térszűkítő jelenségekként tanultunk, ezeket ma térfoglalóknak nevezik, kifejezve azt, hogy ezek az új képletek, növekmények, vérömlenyek, folyadékok fontos agyi struktúrákat károsítanak. 

Az erőltetett darwinizmusban is kifejeződő biologizmus irányzatai értékes humán tudományokat szorítanak ki a köztudatból és károsítják a modern világban szükséges lélektani „health literacy”-t, a kritikus és tájékozott önreflexiót. 


A szerző, Mark Nelissen - forrás: typotex.hu

Varázsigeként válik minden emberi jelenség örökletessé és mindig van új gén, ami a médiában megvilágítja a dolgokat. A szerző könyvet is írt „Darwin szemüvege” címmel, az evolúciós látásmódot egyfajta szemüveghez hasonlítva. Nos, az ő szemüvegében a beszéd alapja a FOXP2 gén (18-19.old), vagy a pézsmapatkányok monogámiájában meghatározó szerepet játszó vazopresszin hatékonyságát fokozó 12. számú kromoszóma 324. számú aléllja (46-47.old) a „nyerő” magyarázat. 

Ötven éve álmélkodok, hogy az elterjedt emberi homoszexualitásnak mindig van génje és hormonális háttere, ami azután rendre elenyészik a tudományos köztudatban, de szilárd hit a biológiai eredetben rendületlen. Szerzőnk most több eszmefuttatásában is a fő biológiai értéket, ennek a szaporodást nem szolgáló viselkedésformának is megtalálja az evolúciós magyarázatát. A szigorú tudományos kritériumok szerint a kiválasztódás és az új fajok alkalmazkodó keletkezésének érvényes példáját még nem találták meg, de hát évezredek, ha nem százezer évek távlataira lehet utalni, de ha a magyarázat úgy kívánja, tetszés szerint beállítható új fogalom, amely még a legfrissebb emberi megnyilvánulásokat is evolúcióssá teszi. Ez történt pár évvel ezelőtt egy magyar kiadványban, amely az utóbbi nemzedékekben tömegméretűvé vált elhízást vagy droghasználatot is evolúcióssá avatja a „megszaladt evolúció” műfogásával.

Talán ezt is túléljük, bár nem „darwini” módon, vagyis a „legfittebb” elmeállapotban, mint ahogyan a túléltük a fehérjetestek létezési módját is.