Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Bérczes Tibor
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 190 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2797-76-2
Témakör: Szociológia, Etológia, Evolúció
Sorozat: Az evolúciós gondolat

Elfogyott

Darwin a szupermarketben
Az evolúció hatása mindennapi viselkedésünkre

Izmusok nyomában: a darwinizmus

TátKontúr
2013-2-11

Kisebb közvélemény-kutatás után arra a kérdésemre, hogy „Mi jut eszedbe a darwinizmusról?”, a következő válaszokat kaptam: biológia óra, a nagy hal megeszi a kishalat, az ember és a majom közös őstől származik, evolúció, fajok. A legtöbben tehát be tudjátok rakni a darwinizmust az agyatok egy bizonyos rekeszébe, „hibás” válasz nem is született. Viszont arra a kérdésre, hogy ez hogyan figyelhető meg a mai világban, senki sem tudott felelni. Pedig nem is gondolnátok, az élet mennyi területén kísér(t) minket Darwin papa!

 

Azért, hogy senki ne érezze magát hátrányban, először tisztázzuk az alapfogalmakat. A fő tétel az, hogy az összes élőlény egy közös őstől származik – ez Darwin evolúcióelmélete –, a különböző fajok pedig mutációval jönnek létre. Ezt a tételét támasztotta alá a természetes kiválasztódás fogalmával, ami annyit tesz, hogy a jobb tulajdonságú egyedek nagyobb eséllyel szaporodnak, így a jó tulajdonságok tovább öröklődnek, viszont a rosszak egy idő után eltűnnek. Darwin 1859-ben írta meg A fajok eredete című könyvét, ami a modern biológia alapjává vált. A modern evolúciós szintézishez azonban szükség volt még egy összetevőre: Mendel genetikai felfedezéseire. Most pedig vegyük sorra a teljesség igénye nélkül, hogy a XXI. században hol találkozhatunk Darwinnal.

 

1. tétel: A lányok több borravalót kapnak pincérnőként, mint a fiúk pincérként.

Magyarázat: Korábban a férfiaknak érdekükben állt a gyermeknemzés, hogy génjeiket továbbörökítsék. A nők viszont olyan férfit választottak, aki elég forrással rendelkezett ahhoz, hogy a gyerek majdani nevelését elősegítse. A férfi ezt a benyomást a közösségben csak nagyvonalúságával tudta sugallni, ezért például szétosztotta zsákmánya egy részét, hogy úgy tűnjön, neki több van, tehát gazdag. Ez pedig megnövelte génjei továbbörökítésének esélyét. Ugyan ma már egy nő képes akár egyedül is felnevelni a gyermekét, de ez a mechanizmus, ami hosszú időn át működött, még nem törlődött a férfiak agyából, ezért kap a potenciális anyajelölt pincérnő több borravalót a férfi vendégektől.

 

2. tétel: A férfiak a fiatal prostituáltakat szeretik, pedig az idősebbek többet tudnak nyújtani.

Magyarázat: Az állítás, miszerint a férfiak a fiatalabb nőket szeretik, magától értetődőnek tűnik. A prostitúció esetében azonban ennek fordítva kellene lennie, mert a férfiak szexért mennek a prostituálthoz, és jó szexet szeretnének, jó szexet pedig a több tapasztalattal rendelkező, idősebb hölgyek adhatnak. Viszont a természetes kiválasztódást egyáltalán nem érdekelte a szexuális gyönyör, csak a szaporodást kódolta a génekbe. A férfiak tehát azért keresik a fiatalabb nők társaságát, mert ők nagyobb valószínűséggel szülnek több gyereket, mint az idősebbek, hiszen hosszabb termékeny szakaszuk van még hátra. A csimpánzoknál például nincsen menopauza, ezért a nőstény nagyon idős korában is képes szaporodni. A hím csimpánzok tehát az idősebb nőstényeket részesítik előnyben. Az emberek ezen a területen hozzájuk képest nagymértékben ki vannak szolgáltatva a génjeiknek.

 

3. tétel: Az elhízás oka is az evolúcióban keresendő.

Magyarázat: Őseink egyensúlyban tartották a bevitt és a felhasznált energia mennyiségét. Viszont voltak éhínséges időszakok, amikor jól jött a zsírszövetekben elraktározódott energia, tehát az evolúció úgy alakította az étvágyat, hogy a zsíros és édes ételekhez vonzódjanak az emberek. Miközben eszünk, az agyunk feljegyzi a bevitt energia mennyiségét, és kb. 30-40 perc múlva aktiválja a telítettségi központot, amitől jóllakottnak érezzük magunkat, és abbahagyjuk az evést. Régen ez jól működött, hiszen az evés tovább tartott, mint ma: a nyers húst és a gumókat nem lehetett olyan gyorsan elpusztítani, mint a rántott húst rizzsel. Napjainkban sokkal rövidebb ideig tart egy-egy étkezés, ezért a telítettségközpont csak utólag jelez, amikor már túlettük magunkat, így felhalmozódik a zsír a testünkben. Ehhez még hozzáadódik az, hogy nem vagyunk képesek jövőorientáltan gondolkodni, és mindenről úgy hisszük, hogy ez még belefér, egy szelet sütin nem múlik semmi. Mint a cigivel, leszokás közben.

 

4. tétel: Amikor dühösek vagyunk, szívesen vágjuk földhöz a hozzánk legközelebb eső tárgyat.

Magyarázat: Ennek egyszerű oka van, mégpedig a magatartásbiológiában az eltérített agressziónak nevezett eset. A dühös ember előtt három út áll: elfojtja az ingert, leüti a düh okozóját, vagy valami mást üt le. Sok szempontból ez utóbbi a legkedvezőbb lehetőség, és érdekes módon más állatfajoknál is megtalálható, például egyes madaraknál. Ez a viselkedés megelőzi a súrlódásokat és fenntartja a csoport tagjai közti barátságot. A csoporton belüli rendhez a dominancia, vagyis a hierarchia is hozzájárul. Az esetek túlnyomó részében a feljebb állóé az elsőbbség, ami nem feltétlenül szimpatikus, de hatékony, mert fenntartja a rendet.

 

5. tétel: Ma mind a nők, mind a férfiak csupaszságra törekednek, ezért rendszeresen szőrtelenítenek.

Magyarázat: Nem tudjuk, hogy mikortól jártak őseink csupaszon, de ez az állapot mindenképpen a fiatalság jele, és a második tétel alapján férfi őseink előszeretettel választottak csupasz nőket. Fordítva viszont a nők az idősebb, tapasztaltabb, több tekintéllyel rendelkező férfiakat keresték, így nem volt előny számukra a csupaszság. Viszont a túl sok szőr sem jelentett jót, mert az tesztoszteron-túltengésre utalt, ami azt sugallta, hogy a férfiből talán nem válik jó apa, nem lesz elég gondoskodó. A lényeg, hogy nincsen biológiai oka annak, hogy manapság a férfiak is szőrtelenítik magukat, ez kizárólag kulturális hatás. A reklámokban szereplő csinos nők általában csupasz férfiakat ölelgetnek, a nő szépsége miatt pedig a férfi sikeresnek tűnik. Melyik férfi ne szeretne sikeres lenni? Ha ezen múlik a jó nő megszerzése, hát borotválkozni fog…

 

6. tétel: A túl sok szép nő, akivel nap mint nap „találkozunk” – plakátok, újságok, hús-vér nők formájában – mindkét nemre rossz hatással van.

Magyarázat: A nőkre nyilvánvalóan negatív hatással vannak a tökéletesre photoshopolt reklámplakátos nők, mert az ott megjelenített szépség természetellenes, a való életben elérhetetlen. Ez frusztrációt okoz, mert míg őseink korában a sokkal kisebb közösségekben maximum húsz vetélytárssal kellett megküzdeni a férfijelöltért, addig ma több százezerrel. A plakátszépségekkel pedig nem lehet felvenni a versenyt, ami egyre inkább csökkenti a hús-vér nők esélyeit. Na de a férfiak csak szeretik nézegetni ezeket a reklámnőket, nem? Nem. Érdekes, hogy a férfiakra a photoshopos férfimodellek semmilyen hatással nincsenek, a nők viszont annál inkább. Ezek a hölgyek elérhetetlenek, ráadásul a fiktív reklámvilágban mindig a tökéletes pasikra hajtanak, akikkel a valódi férfiak nem hajlandók felvenni a versenyt, mert nem ebbe a kategóriába sorolják magukat. Eredmény: a férfiak önbecsülése is csökken. Bizonyítás: ha a szép nő mellett átlagos pasi van a képen, attól nő a férfiak önbizalma, mert az azt jelenti, hogy nekik is sikerülhet.

 

7. tétel: Az embereket rá lehet venni arra, hogy leszokjanak a dohányzásról és az alkoholról, ez csak nevelés kérdése.

Magyarázat: Ezeket a viselkedésformákat azért veszik fel az emberek, hogy azonosuljanak az általuk kedvelt és támogatott csoporttal. Ez őseink viselkedéséből eredeztethető, ahol egy-egy csoport száz-kétszáz főt számlált, és minden tevékenységet a csoporton belül végeztek, így a betegségeik, baktériumaik is ugyanazok voltak. Viszont az idegen csoport más fertőzéseket is hordozott, ezért kerülni kellett a velük való találkozást, vagy ha ez elkerülhetetlen volt, jelezniük kellett, hogy ki melyik csoportba tartozik. Az ember egyértelműen nem akar olyan csoport tagja lenni, amelynek a nézeteit ellenzi vagy cikinek tartja. Így ha azt mondjuk a rap-utáló gyerekünknek, hogy a cigizés a rapperek védjegye, nagyobb valószínűséggel szokik le róla, mintha azt mondanánk, hogy tüdőrákot fog kapni. Ezt kísérletek is bizonyították.

 

A fenti „tételek” Mark Nelissen belga biológus könyvéből származnak önálló feldolgozásban. A könyv címe: Darwin a szupermarketben – Az evolúció hatása mindennapi viselkedésünkre. Ha még több érdekes megfigyelésre vagytok kíváncsiak, a műben a fogolydilemmától kezdve a mosolygás evolúcióján keresztül egészen a homoszexualitáson át mindenről olvashattok.

 

Boda Daniella

 

 

 

Boda Daniella

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK