Vaskosan szép kötet, több mint 550 oldal Yehudi Menuhin, a halhatatlan hegedűművész Befejezetlen utazás című önéletrajza, ami azóta, hogy a könyvet, 60 esztendősen írta, sajnos elég régen befejeződött. De az eredetileg 1976-ban napvilágot látott impozáns munkát Gáti István jeles operaénekes lefordította számunkra, a Typotex Elektronikus Kiadó Kft. pedig megjelentette.

Gátit sokan hallgattuk-néztük, jeles operaénekesként, aki külhonban is igencsak megállta a helyét. Mióta abbahagyta énekesi pályáját, kedvtelésből is, nagy lelkesedéssel fordít. Vagy húsz könyvet magyarított már. Ebből ez a harmadik, ami megjelent, ő ezt egészen jó aránynak gondolja. Én meg rossznak, mert profi fordítónak tűnik. Élvezetesek a mondatok, sodró lendületű magyarul szintén az írás. Igazán megismerhető belőle egy muzsikus zseni, aki nem csupán hangszerét kezelte felejthetetlenül, hanem humanistának, tanárnak is nagy volt. Olykor meglehetősen keményen, fájdalmasan játszott, de mindig elképesztő érzelmi skálán, szavak nélkül, hangszerével szembesített bennünket azzal a gyakran zordon világgal, amiben élni kényszerülünk, de mindig felemelő is volt a játéka, amit szerencsére Budapesten, a Zeneakadémián is élvezhettünk.

Hasonlóan ír, mint ahogy játszott, végtelenül szenvedélyesen, fölöttébb személyesen. Ír a családjáról, a háborúról, arról, hogy ki mindenkivel dolgozott együtt, szeretetteljes, rigolyáikat sem elhallgató, mini portrékat ad róluk. És ezeken keresztül, ahogy persze szinte bármin keresztül, temérdek izzóan erőteljes, vagy éppen szarkasztikus humorú szó esik a hivatásáról. Két nagyszerű hivatásos zenerajongó találkozik ebben a könyvben, Menuhin, aki írta, és Gáti, aki hozzáértő beleérzéssel fordította. Aki netán nem szereti a komolyzenét, még az is kedvet kaphat hozzá, ha nekidurálja magát ennek a könyvnek