0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Kiadás: Második kiadás
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 164 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-2791-61-6
Témakör: Tudománytörténet
Sorozat: Szokatlan szempontok

Eredeti ár: 2300 Ft
Webshop ár: 1725 Ft

KOSÁRBA
Mágia a középkorban

Hittek-e a mágusok a mágiában?

kello.hu
2015-12-21

Mágia iránti elkötelezettségem, ha töretlennek nem is nevezhető, mindenesetre régi keletű. Valamikor, ifjú korom hajnalán, a Pendragon legenda alapozta meg ezt az érdeklődést, s Frazer, Fónagy Iván, Kákossy, meg Kurt Seligmann növesztette naggyá. Valamennyien remek kultúrtörténeti kötetek szerzői. 
A törés akkor keletkezett, amikor a rendszerváltást követően megjelent Magyarországon a kortárs mágikus irodalom, pontosabban olyasféle kötetek láttak napvilágot, amelyek a mágikus gondolkodást nem a maga helyén, a kultúrtörténet érdekességei között, esetleg a lélek rejtelmes világában értelmezték, hanem úgy, mint valami gyakorlatias praktikumot. Elolvastam pár tucat efféle könyvet és egyre határozottabban éreztem, hogy a szerzők csúnyán be akarnak csapni. Hamisságot kínálnak, tartalmatlan szövegekkel szédítenek, ostobaságokat írnak. Rövid úton be is fejeztem utazásaimat a mágia világába. Engem ugyanis nem az érdekel, hogy miképpen lehet varázsigék segítségével halottakat idézni, talizmánokkal szerelmes kötést szőni, kígyóból és békából bájitalt főzni, vagy a meditáció különleges formáit gyakorolva elérni a levitáció állapotát, hanem legelsősorban az, hogy miért gondolták – tulajdonképpen értelmes emberek – évezredeken keresztül azt, hogy az efféle varázslatos praktikáknak van értelme, van jelentősége, van hatása. Hogyan lehetséges az, hogy nyilvánvalóan dőre cselekvéssorok, rítusok, szertartások századokon át stabilan fennálltak, komoly tudósok, megfontolt értelmiségiek, magasan képzett deákemberek hitték, gyakorolták, s kutatták titkaikat. 
Ilyesforma megközelítés azonban az utóbbi évtizedekben alig-alig látott napvilágot. A mágikus gondolkodás izgalmas kérdéseit nemcsak számomra, de úgy tűnik, a kultúrtörténészek számára is partvonalon kívülre helyezte a new age virágzása. 


Mágia és tudomány
Egészen a közelmúltig. Addig a közelmúltig, amíg Láng Benedek elő nem állt Mágia a középkorban című kötetével. A szerző egyébként tudománytörténetet és tudománymódszertant oktat a BME Filozófia és Tudománytörténeti Tanszékén, de népszerűségét nem ennek köszönheti, hanem ragyogó blogjának, amelyben rejtélyes szövegekkel foglalkozik. Az mindenesetre a tudományos elkötelezettsége alapján is feltételezhető, hogy nem pusztán a mágia miképpjeiről, de elsősorban miértjeiről szól kötete. 
Mielőtt azonban az alaposabb ismertetőbe fognék, még egy fontos tagadást meg kell fogalmaznom. Láng Benedek – szakterületének határait szigorúan betartva – messzire kerüli a mágikus kultúrának őseredetei vetületeit, a törzsi, vagy még inkább hordatársadalmak, mágikus szemléletének bemutatását értelmezést. Ő, mint tudománytörténsz, elsősorban a tudomány történetével foglalkozik, adott esetben azzal, hogy a tudományos gondolkodás és a mágikus praktikák hogyan hatottak egymásra. Egyszóval a tanult mágia áll érdeklődése homlokterében. 
És persze itt kell megfogalmaznom azt a kérdést is, amelyre végül maga a kötet adja meg a választ: hogyan lehet a tudományok közé sorolni olyan – egyébként kétségkívül áltudományos – témákat, mint a jövendőmondás, a halott idézés, vagy éppen a talizmánok erejébe vetett hit. Láng Benedek válasza pedig az, hogy a középkor tudósai, akik egyfelől a mai tudomány alapjait fektették le, s igyekeztek megérten a bolygók mozgását, a fény természetét, esetleg az anyag belső szerkezetét, mindezen közben, fenntartások nélkül készítettek horoszkópokat, rajzoltak varázsköröket, ha annak érezték szükségét, vagy alkimista laboratóriumban tüsténkedve próbáltak aranyat előállítani. Mágia és tudomány évszázadokon keresztül kéz a kézben járt, mi több, művelői nagyon sokáig fel sem fogták volna, ha akad valaki, aki különbözőségükre rámutat. 
A kötet első fejezete mindjárt fel is hívja figyelmünket arra, hogy a középkorban sokan úgy vélték, hogy bizonyos mágikus tudományoknak, elsősorban a nekromanciának helye volna – a későbbi egyetemi tananyagot adó – szabad művészetek között is. Akkoriban a világ rendszerezett megismerésére törekvő tudósok a gyógynövények tanulmányozása a matematikai kutatások és a fizikai kísérletek mellett a mágia különböző területeit is a természetről való tudásunk részének tekintették. De hát ezen nem is csodálkozhatunk, mert egyes másgikus szövegeket olyan megfellebbezhetetlen tekintélyeknek tulajdonítottak, mint Arisztotelész vagy Albertus Magnus. 

Természet és természetfeletti
A könyv jelentős részét a mágia különböző területeinek bemutatása teszi ki. Láng Benedek négy részre osztja kutatásának témáját, s az általa természetes mágiának nevezett témával kezdi panorámáját. Helyet kap itt a modern tudomány számos előzménye, a kor orvostudománya, asztrológiája, alkímiája, melyeknek közös alapja, hogy a mágikus célok eléréséhez a természetben megtalálható kapcsolatokat keresi, igaz, mai szemmel nézve a legtöbbször tévúton jár. Persze, hozzá kell tennünk, hogy ma már azt is tudjuk: modern tudományos kutatásaink is gyakran járnak tévutakon. 
A következő fejezetben talizmánmágiát vizsgálja, amelyet a szerző természetes mágia és démonokkal kapcsolatot kereső rituális mágia közé helyez. Persze itt már nehéz felfedezni a modern tudomány előzményeit, hiszen a talizmánok mágikus négyszögek, varázserejű szövegek legfeljebb annyiban köthetőek korunk természettudományához, hogy ezek is valamiféle képletben keresték a világegyetem titkait. Persze a mai tudós nem gondolja, hogy a képlet olyan erőket hoz majd mozgásba, mint amilyenek megidézésében középkori elődje bízott. 
A jövendőmondással folytatja könyvét Láng Benedek, s részletesen ír a tenyérjóslásról, a geomanciáról, a névmágiáról, a kristály- és tükörmágiáról… Erénye a fejezetnek, hogy itt a szerző leginkább saját kutatásainak eredményeit mutatja be, értelem szerűen közép-európai anyagra támaszkodva. 
Végül persze eljutunk a rituális mágiához is, amelyben azt tudhatja meg a kíváncsi olvasó, hogy démonok, angyalok, vagy akár jóindulatú görög–római „daimonok” segítségével hogyan és kiképp érhetett célt a mágus. Szerzőnk itt arra is rámutat, hogy a tiltott és üldözött terület írásos dokumentumai közül sajnos rengeteget megsemmisítettek, a kor cenzorai, akik nem pusztán istentelennek, de egyenesen veszélyesnek is tartották az efféle szövegeket. 

A mágia kultúrtörténete
A kötet végén foglalkozik szerzőnk a legizgalmasabb kérdésekkel, azzal például, hogy a tanult mágiával foglalkozó értelmiségiek milyen társadalmi kapcsolatok hálójában űzték tudományukat, hogyan függött össze a mágia a keresztény középkor másféle gondolatrendszereihez, hagyományaihoz és persze azzal, hogy hittek-e a mágikus szövegek másolói, gyűjtői és olvasói a szövegekben. 
A választ persze nem árulom el, de azt még elmondom, hogy a kötet a mágia történetének reneszánsz fejleményeiről is ad áttekintést. Elmondja például, hogy a reneszánsz idején megjelenő, hivatásszerűen mágiával foglalkozó alakok felbukkanásának jelentős szerepe volt abban, hogy a 17. század során a mágia és a modern tudomány elválhatott egymástól. Végül a tanult mágia kutatásának mai helyzetét is bemutatja szerzőnk. És, ha ezt a recenziót a Pendragon Legendával kezdtem, hadd fejezzem is be azzal, rámutatva arra, hogy korunk Bátky Jánosa már nem a „fölösleges tudományok” tudora, hanem olyasvalaki, aki a vallástörténeti, tudománytörténeti és szociológiai kutatás tárgyát a történettudományok teljes jogú témáját vizsgálja. A mágia kultúrtörténete ma önálló diszciplína, amelynek megvannak a maga vezető tudósai, társulásai, publikációi és folyóiratai, nemzetközi konferenciái, mi több, a tanult mágia kutatása széles tudományos perspektívákat kínáló tudományterület.

Láng Benedek könyve ennek megfelelően modern szemléletű, szakmai kompromisszumok nélkül és határozott módszertani tudatossággal megírt, de szerencsére a nagyobb nyilvánosság számára is könnyen emészthető élvezetes, olvasmányos szakmunka. Fantasztikus élményt kínál, különösen azoknak, akik hozzám hasonlóan azt hitték, hogy a mágiáról ma már nem írnak tartalmas kultúrtörténeti könyveket.  
(Láng Benedek Mágia a középkorban. Bp., Typotex, 2007, 164. p.)

Rácz András

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK