0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Kiadás: Második kiadás
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 164 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-2791-61-6
Témakör: Tudománytörténet
Sorozat: Szokatlan szempontok

Eredeti ár: 2300 Ft
Webshop ár: 1725 Ft

KOSÁRBA
Mágia a középkorban

Láng Benedek: Mágia a középkorban

Szépirodalmi Figyelő
2007/4.
Elég pusztán egy felszínes pillantás vetni a könyvesboltok kínálatára ah hoz, hogy tagadhatatlan ténykén rögzítsük az ezoterikusnak vagy spirituálisnak nevezhető diskurzusok markáns jelenlétét korunk kulturális áramlatai között. Ha pedig némi is­merettel is rendelkezünk az ilyen té­májú könyvek tartalmáról, akkor azt is tényként rögzíthetjük, hogy a ta­nult mágia olyan hagyományos megnyilvánulási formái, mint példá­ul a különböző jóslás-típusok, az asztrológia, a fizikai testtel nem ren­delkező lények megidézése vagy a numerológia, állandóan visszatérő tárgyai az említett diskurzusoknak.Függetlenül attól, hogy mit tar­tunk az ilyen és ehhez hasonló témákat feszegető, régebben okkultnak, azaz rejtettnek minősülő gondolat­formákról, egyvalamit el kell ismer­ni: a mágia iránti érkelődés nem a konformizmusnak köszönheti a túl­élését, hiszen a legmeghatározóbb társadalmi tekintéllyel bíró tudásel­osztó intézmények (például egyhá­zak, egyetemek) kontinensünkön úgy bő másfélezer éven keresztül vo­nakodtak közvetíteni bármit, ami nyíltan kapcsolatban állt a mágiával. E vonakodás, amely hol az elítélés­tiltás, hol az elhallgatás-tűrés, hol pedig a kellő ideológiai kontroll ke­retei között folyó, részleges tájékoz­tatás formáját öltötte magára, azt eredményezte, hogy a mágiával kap­csolatos eszmék és világképi elemek egyfajta nem ildomos, némelyek számára kifejezetten dühítő és meg­vetendő, sokak számára viszont va­lami sejtelmes és félve tisztelt tudás­típussá váltak. Miközben a mágia iránti érdeklődés tehát egyáltalán nem szűnt meg sem a monoteista vi­lágvallások térhódításával, sem a fél­világosodással, sem a 19-20. századi tudományos-technikai forradalmak­kal, a gyakorlati mágiát érintő isme­retek közlése egy olyan, mára már sokat szelídült társadalmi neurózis kényszerei közé került, amelynek a létrejöttéhez tetemesen hozzájárultak az elmúlt bő másfélezer év diszkurzív-hatalmi tendenciái.A társadalmi neurózisokra – fő­képpen, ha azok már megszelídültek – természetesen létezik gyógyír; ne­vezetesen a legitimációs vitákat félretenni tudó, alapos tájékozódás a problematikus kérdéskörökben, és az azzal együtt járó, sokszínű interp­retációs potenciált mozgósítani ké­pes, széleskörű diszkusszió. Láng Benedek Mágia a középkorban című könyve ezért izgalmas mű nemcsak azoknak, akik a középkori Európa történelme és gon­dolatvilága iránt érdeklőd­nek, hanem mindenkinek, aki valamelyest is részt kíván venni a mágikus-ezo­terikus tudásformák disz­kurzív rehabilitációjában. Egyfelől a történeti-filoló­giai kíváncsiságon túlmenően is érdemes megismerni, hogy hogyan definiálták, értelmezték és minősítették a tanult mágia külön­böző típusait a 12. és a 15. század között, vagyis akkor, amikor a hosszú évszázadokig tartó teljes tiltás után – az arab kultúra inspiráló hatá­sára – a mágia intézményes megíté­lése sokkal árnyaltabbá és összetet­tebbé vált. Tanulságos belelátni a korszak dilemmáiba, hiszen bár­mennyire is jelen van azokban a dogmatikai kontroll, sok szempontból még jelenkorunk számára is példaértékű az a folyamat, ahogyan a mágia tanulmányozása helyet kaphatott a kor legjelentősebb intézményeiben.Másfelől Láng Benedek metodológiai megjegyzései, illetve könyvének utószava – A mágiakutatás ma – egy értelművé teszik, hogy az Európa egyetemeken jelenleg egyre kiterjedtebb, egyre alaposabb és egyre sok­színűbb kutatások és diszkussziók folynak a mágikus diskurzusok történetének feltárása és megértése cél­jából.Ez a tény nem csak a szerző mű­vét helyezi egy szélesebb kontextusba. Ha belegondolunk ab­ba, hogy a mágikus-okkult érdeklődés későközépkori, részleges intézményes re­habilitációja milyen nagy szerepet játszhatott a mo­dern természettudomá­nyos gondolkodás kialaku­lásában (Giordano Bruno például a hermetikus mágiában, Newton pedig az alkímiá­ban volt jártas), altkor mindezek alapján – némi analógiás logikával – joggal remélhetjük a lehető legter­mékenyebb szellemi inspirációkat jelenkorunk kulturális tendenciáitól.
Szolcsányi Tibor

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK