Tomáš Změskal származásából fakadóan a cseh irodalom egy új aspektusával ismerteti meg olvasóját. A kongói apától és cseh anyától származó író Škvorecký díjjal és Európai Unió Irodalmi díjjal kitüntetett Ékírásos szerelmeslevél című műve 2008-ben jelent meg, és idén már magyar fordításban is olvasható. Művének problematikáját a bonyolult szerkezete adja. A szerző egy konkrét eseményből bontja ki a történet számtalan szálát. Az esküvő napján megjelent szereplők életét külön szálakon futtatva ismerteti meg az olvasóval, melyek nem nélkülöznek szörnyű családi titkokat, egyéni tragédiákat, bonyolult kapcsolatokat, érdekes részleteket. A mű végére pedig értelmet nyer a szerző által adott cím, mi az ékírásos szerelmes levél.

Ennek tükrében két szereplőt vizsgálhatunk, akik akaratuk ellenére rákényszerítettek arra, hogy életük két külön világgá váljon. A cseh irodalomban már számtalan módon dolgozták fel az aktuális rendszer okozta családi és emberi tragédiákat, ahogy látjuk azt Jiří Weil, Jáchym Topol, Ladislav Fuks, Milan Kundera munkásságában, hogy csak néhányat említsünk. Tomáš Změskal viszont nem érte be ennyivel, művét gazdagon meghintette megválaszolatlan kérdésekkel, misztikával (esküvői tortává varázsolt hármas-elosztású világkép) pszichológiával (idézem: „Pavlov híres kutyás kísérlete”), filozófiával (a reprodukált Hitler és a botanika kapcsolata), és elmaradhatatlanul egy ősi, holt nyelv felfedezése köré csavarintotta, ahogy a vattacukrot szokás. Hogy mi értelme azt hazudni, hogy Hitler génjeiből reprodukáltak, hogy hogyan lehet rávenni valakit különös szexuális aberráltságokra, hogyan lesz a gondoskodó férjből bántalmazó, miért lesz egy nyilatkozatból önéletrajz nem kapunk választ, de hogy hogyan lehet egy elkésett szerelmi vallomásból 344 oldalas könyv, azt e regény elolvasása után garantáltan megtudhatjuk. A történet tanulsága pedig, hogy a több néha kevesebb és soha ne késsünk el őszintének lenni magunkhoz és másokhoz.