A művészet már a középkortól kezdve gazdasági értéktermelő „ágazat” is, ez az utóbbi fél évszázadban igen nagy mérteket öltött. Műtárgyak csillagászati összegekért cserélnek gazdát, hatalmas árverések zajlanak, nagy aukciós házak versengenek egymással, és a gyűjtés mellett fontos vásárlási motívum a befektetés is. A műkereskedelem különös világáról sokat szól a média és az egész jelenségkör közbeszéd tárgya a gazdagok, a művészek és műkedvelők vagy gyakran a társadalomfilozófusok között. Most erről a kérdésről kitűnő kötet jelent meg Martos Gábor (művészeti író, a MúzeumCafé főszerkesztője) tollából, aki PhD értekezése alapján írta meg könyvét. Elsősorban a hazai viszonyokat mutatja be, de a nemzetközi műkereskedelem hátteréből. Főleg a festménypiac a téma, hiszen itt vannak a nagy érdeklődést kiváltó tárgyak és árak, ez pezseg leginkább itt nálunk, úgy látszik, még a világválság kihívásaival szemben is életképes maradva.

       A könyv szellemes „felütéssel” kezd, a meghökkentő alcím is innen ered, számos művész nemcsak eltér ábrázolásmódjában és tematikájával a hagyományoktól, hanem egyenesen a piacnak dolgozik, generálva a közfigyelmet és az árakat. Damien Hirst kiállított óriási cápája, preparált valódi állattetem és a művész különböző hasonló, installáció-szerű alkotása az első fejezet tárgya, ezek szinte tervezett módon jelenítenek meg dollár- és fontmilliókat, mutatva, hogy ma a kortársművészet eléri vagy akár meg is haladja a kialakult művészeti kánon értékkategóriát. Majd rávilágít a műkereskedelem módszereire, ellentmondásaira, nehézségeire. Bonyolult elemzést is kapunk a szerzőtől a befektetések megtérüléséről, ebből kiderül, hogy a művészet nem egyértelmű befektetési terület, lehet óriásit aratni egyes képeken, műtárgyakon, de a haszon általában kisebb, mint a gazdaság divatos szektoraiban.  A szerző a festményeken kívül kitér más művészeti ágak viszonyaira is.

        A szerző megismerteti az olvasóval a műkereskedelem történetét, ez önmagában is igen érdekes, elemzi, mi adja a művek értékét, a művészeti konszenzus mellett hogyan alakítja ezt maga a műkereskedelem, a közvéleményben és a vásárlásokban érdekelt gyűjtők között áramló és a kereskedelembe visszacsatolódó sokféle felfogások és divatok nyomán. Nagyon izgalmas kérdések ezek, amelyek nemcsak a művészettörténethez kapcsolódnak, hanem a modern társadalomról is sokat elmondanak   

        Talán a legérdekesebb része a könyvnek a terjedelmes függelék, a szorgalmas szerző ezekben teljes listát közöl az árakról, amelyeket különböző aukciókon különböző műtárgyak elértek, vagy amelyek a magánkereskedésben valósultak meg. A legtöbb olvasót bizonyára nem csak a 30 millió dollár felett leütött képek és más kincsek érdeklik, hanem a magyar aukciók eredményei, a magyar  műalkotások külföldi értéke, vagy akár az egyes magyar művészek ( köztük sok kortárs művész) elért legmagasabb árai. Az olvasót nem lepi meg a fotográfia felértékelődése a műkereskedelemben és ezen belül a híres magyar fotósok  sikere.

         A szerző nemcsak beszél a művészi alkotásokról, ezek fekete-fehér képei szinte minden oldalon megjelennek, a legtöbbet a művészetet kedvelők már amúgy is ismerhetik. Kitűnő a könyv stílusa, a mondanivaló érdekfeszítő, a szerző rendkívül objektív, láthatóan nem a saját véleményét akarja az olvasóra kényszeríteni, hanem együtt igyekszik gondolkodni vele a talányos, néha igazán paradoxnak tűnő problémákon, amiket a művészet felvet.  

          A kötet mindenkit megragad, aki a művészetet szereti és figyeli ennek hatásait és reprezentációt mai világunkban. Kitűnő munka, amelyet csak egy módon lehetett volna még érdekesebbé tenni, ha a képillusztrációk színesben jelentek volna meg (ha ez egyáltalán technikailag lehetséges). Akkor viszont valószínű, hogy csak a műgyűjtők elitje lett volna képes a könyvet megvásárolni…

Martos Gábor: Műkereskedelem. Egy cápa ára. 2013. Typotex, Képfilozófiák – sorozat, Budapest, 232 oldal, ára:3400 forint