0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2013
Oldalszám: 232 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2797-91-5
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák

Eredeti ár: 3400 Ft
Webshop ár: 2550 Ft

KOSÁRBA
Műkereskedelem
Egy cápa ára

Cápaleves

Art Magazin
2013.04.

„Gyakran van szó társaságokban – így írt bő száz éve a nagy palóc – a képek túlságos áráról. Azt mondják, abnormis, hogy egy nagy piktor többet kapjon egy képért, mint amennyit egy nagy államférfi, egy lángeszű bíró (vagy akármiféle) egy egész életen át szerezhet működésével. No én ezt nem irigyelem a festőművészektől, de bizonyos kifogásaim és kételyeim nekem is vannak. Az például az én fejembe se fér, hogy egy szép major egy szép erdővel, a háta mögött egy kis réttel, néhány gyönyörű fával többe kerüljön és többet érjen egy képre festve, mintha örökáron megveszem ter­mészetben. Ez kétségkívül bolondság.” Mikszáth Kálmán szavai ezek egy olyan korból, amikor szintén rakétamód szállt el a műtárgyak ára, a tenyeres-talpas vidéki dzsentrik legnagyobb ámulatára. A helyzet manapság is hasonló: ismét megéltünk egy műtárgypiaci virágkort, az aukciósházak diadalmenetével és az értetlenkedők széles tömegével. Nincs könnyű dolga se galériásnak, se műgyűjtőnek, mivel a műtárgy-kereskedelem működési módja sehol se talál­kozik a Nyugat költőinek éteri esztétikájával. Márpedig minden magyar nemzedék elsődleges művészeti kútforrása a nyugatos írók hada, a közoktatás irodalmi kánonjának köszönhetően. így Martos Gábor frissen megjelent kötete, a Műkereskedelem - Egy cápa ára is tabudöntögető, hiánypótló műként üdvözölhető. A cápás kötetet lapozgatva tisztázást nyernek alapfogalmak, a követői díjtól kezdve a licitlépcső irányán keresztül a befektetési realitásokig.

A kultúrújságíróként (jelenleg a Múzeum Café főszerkesztőjeként) tevékenykedő Martos a műkereskedelemből írta doktori disszertációját az ELTE filozófiatudományi részlegén. De nem kell megrémülni, szerzőnk nem dobálózik elméleti tézisekkel, jó, ha a műfaj legolvasmányosabb képviselői, Danto és Belting sorai felbukkannak itt-ott. Martos vérbeli zsurnaliszta, kedélyesen fűzi egymáshoz a sajtóból ismerős sztorikat. Egymás után kerülnek elő azok a botrányok és rekordok, amik bejárták a nem­zetközi média és a hazai szaksajtó fórumait is. Az Artmagazin olvasói a kötetben sorra üdvözölhetik régi ismerőseiket, a kaszinótulajdonos hedge fundokat, a csillagászati árakért leütött absztrakt expresszionistákat, feltörekvő kínai sztárokat és a mesés gazdagsággal kecsegtető régi mestereket. Itt van Giacometti sétáló embere, a macskás Dora Maar, a Bécsből elperelt Klimt, a terjeszkedő szuperdealer Gagosian, Damien Hirst gyémántkoponyája, Warhol szitázott dollártapétája és Cézanne vörös mellényes, lapátfülű fiúcskája. Martos nem fúr különösen mélyre, nem feszít a téma köré elméleti hálót, nem rendszerez történettudományi műgonddal. Mindössze egymás mellé illeszti egy szemkápráztató kaleidoszkóp színes csillámait.

A külföldi szakirodalom fordításos népszerűsítő könyvekből és újságcikkekből áll, de még így is közeli barátságba kerül­hetünk a brit művészekből szupersztárt faragó Charles Saatchival, no meg tettestársával, a formaldehides tartályban ázó cápáról elhíresült Damien Hirsttel. Tőlük indul a sztori, egészen pontosan az először 6000 fontért eladott tigriscápától, ami ha­marosan 12 millió dollárért cserélt gazdát. Hogy megértsük, mi történt a két árcédula között, Martos mesél. Mesél a 18. század­ban született két londoni árverezőóriás, a Christie's és a Sotheby's stratégiájáról, a 19. századot megrázó műkereskedelmi rekordok (például Millet Angelusa) lecsapódásáról és persze a kortárs művészetipar működéséről. Kiderül, hogy az aukcionálás alapelveit Caligula fektette le, hogy a hollandok évszázadok óta lefelé licitálnak, míg az angolok felfelé. (Sőt kiderül, hogy a korábbi magyar rendszerben a fix kikiáltási ár a németektől származott, az elmismásolt védőár pedig az angolszász szisztémából.)

Martos akkor van igazán elemében, amikor a hazai praktikák kerülnek terítékre. A Falk Miksa utcában bennfentes, a Mayfairről neki is csak harmadkézből kapott információi vannak. Röviden összefoglalja a magyar árverezés történetét, a királyi zálogháztól Ernst Lajoson át a mai konkurenciaharcig. Részletesen elmeséli Polgárék fiaskóját, az utolsó pillanatban másolatnak kikiáltott, 44 millióért leütött Murillo-kép történetét, ami végül csak nem került el az eredeti tulajtól. De felbukkannak itt vagy ott „megégetett" festmények is, felidézi a „töltelék képek" legendáját. (Így nevezik az árverések színvonalát emelő, egy estére kölcsönkért vásznakat.) Miközben elemzi a rendszerváltás utáni sikertörténeteket, végez egy gyors fejszámolást is: ha a vásárló Csontvárynak A szerelemesek találkozása című képéért kipengetett 230 millió forintját (jutalékkal 290 millió) állampapírba fekteti 2006-ban, akkor 2016-ban több mint félmilliárdot kapna érte. A költői kérdés az, hogy vajon le tud­nák-e ütni három év múlva 627 millióért a rekorder Csontváryt? Miközben az egész kötet a pénz körül forog, a tutit Martos sem mondja meg. Jól tudjuk, hogy a műtárgy nem a legbiztosabb befektetési forma, csak az újságok nem a pórul járt vásárlók eseteit írják meg, hanem a fényes rekordokét. Kiderül, hogy mennyi volta címadó tigriscápa ára, de a működési mélystruktúrát a szerző elintézi egy óriáskerék-hasonlattal: egyszer fent, egyszer lent. Viszont közöl egy precíz adatbázist a legdrágább külföldi és hazai tételekről, sokféle bontásban. A múltat - a kézirat 2012 decemberében zárult - már ismerjük. A szerző a válság utáni forgatókönyvvel már nem szolgálhat. Pedig tudjuk jól, hogy Hirst formaldehides preparátumai már rég kizuhantak a krízis utáni műtárgypiac elit köreiből. Most ak­kor mégis mennyi egy cápa ára?

 

Rieder Gábor

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK