Nem engedni, hogy a figyelmet eltereljék a szélben fellebbenő szoknyácskák, a politikai reccsenések és törésvonalak. Csak arra koncentrálni, ami az egésznek értelmet ad.

Különös, hogy egy Könyvfesztivál kapcsán mindig éppen maguknak a könyveknek jut a legkisebb szerep a különböző tudósításokban, videó-, és fotóriportokban. Talán még érthető is ez, hiszen a könyvhöz, különösen a jó könyvhöz idő kell. A fesztiváli forgatag pörgésében, pedig az idő úgy folyik szerteszét, mint ember kezéből a sivatag homokja. Türelmet és figyelmet követel a jól megalkotott könyv, amihez nem elég a jó téma, a jól kiválasztott műfaj, a jól megírt szöveg. Szükséges, hogy a tartalmas belbecs mellett, a külcsín se maradjon el. Mivel gyakoribb, hogy utóbbi visz mindent, úgy mint név, reklám, „design", flinc és flanc, érdemes az embernek lassú, megfontolt lépésekkel közelítenie, és koncentrálni a lényegre. Nem engedni, hogy figyelmét eltereljék a tavaszi szélben fellebbenő szoknyácskák, biztosan kósza és alighanem téves híresztelések, vagy épp az aktuális politikai reccsenések és törésvonalak. Csak arra koncentrálni, amiért ennek az egésznek értelme van: a könyvre. A könyv pedig ott rejtőzik a dedikálások, felolvasások, interjúk, sajtótájékoztatók, katalógusok mögött. Csöndesen vár a másodlagos és pillanatnyi világ mögött, mint a nem is mindig örök, de azért időtálló értékek szoktak. Engem pedig különösen azok a könyvek érdekelnek, amelyek valóban izgalmasak a maguk nemében. Amelyek nem biztos, hogy kapnak óriásplakátot és reflektorfényt, amelyek szerzők, fordítók, szerkesztők csöndes és szívós munkája révén jönnek létre, s valódi értéket képeznek. Nem mintha az összes többi könyv – melyről most terjedelmi okok miatt ajánlót nem írhatok – ne lenne értékes és jó, inkább csak arról van szó, hogy belassított sétám során nekem ezek a könyvek keltették fel leginkább az érdeklődésemet.

A kortárs lengyel irodalom valóságos diadalmenete az a kiválóan elképzelt és megvalósított Science fiction sorozat, amelyben most  IGNACY KARPOWICZ „ÉGIEK ÉS FÖLDIEK" című regényét kaptuk kézhez. Jacek Dukaj „Extensa" és „Zuzanna és a világmindenség", Janusz Leon Wisniewski „Intim relativitáselmélet" és Harald Voetmann „Plinius szerint a világ" című könyvei után Ignacy Karpowicz regénye „briliánsan kidolgozott, ironikus vizsgálódás a modernitásról". A könyv receptje egészen sajátos: „Vegyünk egy csipet Bulgakovot, egy leheletnyi Reblais-t és egy egészséges adag Kunderát." A történet szinte banális: „Az emberek elszigetelődtek, és már rég elvesztették a sorsuk jobbra fordulásába vetett reményüket, hitüket – egyik napról a másikra tengetik fásult és unott életüket..." Ám egyszer csak az istenek a tettek mezejére lépnek, megjelenik Niké, Aphrodité, Jézus és Ozirisz, sőt Lucifer is, és az abszurd találkozik a mágikus realizmussal. Regényolvasóknak csak ajánlani tudom ezt a könyvet, vagy a sorozat bármely darabját.