Civilizáció a terepasztalon

Próbáltak már több, ellentétes irány­ba tartó vonatot utolérni a pályaudvaron? Stanislaw Lem ehhez hasonlítja azt a hiábavaló igyekezetet, hogy egyetlen ember átfogó képet alkosson modern tudásunkról. Akciófilmbe, de még inkább burleszkbe illő jelenet. Egyébként meg: az ember áltathatja magát azzal, hogy szorgalmasan eljár a Mindentudás Egyetemére, és egyhamar mindentudóvá válik, vagy legalább mindenről tudomása lesz, ami civilizá­ciónk élvonalában történik; de őszin­tébb belátni, hogy a tudás vonatai a laikus számára rég elérhetetlen tempóval robognak. Évek munkája kell ahhoz, hogy az em­ber teljes mélységükben megismerje Gödel hír­hedt tételeit, Einstein elméletét a gravitáció ter­mészetéről vagy a kvan­tumjelenségek koppen­hágai értelmezését. Meg­annyi tudományos etalont, amely nélkül esélye sem lehet senkinek a modern eredmények megér­tésére. Mit tegyen tehát az, aki nem akarja a homokba dugni a fejét a civilizációnkat meghatározó tudással szemben, de nem is akar egy teljes életet egyetlen vonat utolérésére áldozni?Lemnek, a racionálisan elkötelezett szépírónak és a szépíró fantáziájával megáldott gondolkodónak van egy ki­próbált stratégiája. A tudás vonatait já­ték vonatokként képzeli el, amelyeket tisztes távolból figyelhet, egyetlen szempillantással átlátva a civilizáció te­repasztalát. Ha pedig arra szottyan kedve, gondolatban átalakíthatja vagy másikra cserélheti bármelyik kismozdonyt, megváltoztatva ezzel egész civi­lizációnk szerkezetét. Konstruktőrt ját­szik, aki következmények nélkül végig­próbálgathatja a technikai tudás min­den elgondolható lehetőségét. Ilyen, szellemesebbnél szellemesebb gondo­latkísérletek töltötték meg Lem mint­egy negyven évvel ezelőtt írt legendás művét, a hangzatos című Summa Technologiae-t, a technikai tudás fogla­latát. A játékosság nem szükségképpen jár együtt a komolytalansággal; ezt mu­tatja, hogy bár a hasonló munkák jobbá­ra igen avulékonynak szoktak mutat­kozni, Lem munkája ma is igen szóra­koztató és tanulságos olvasmány. Híre túljutott a vasfüggönyön is, de sajnos csak Németországig és nem Amerikáig; talán ezért hallunk róla vi­szonylag keveset az utóbbi időben.Az ezredforduló köze­ledtével a nyolcvanadik évéhez közeledő Lem fel­kérést kapott, hogy te­kintsen végig újra a Sum­ma Technologiae témáin, az utóbbi évtizedek fejleményeit is számba véve. Ennek a munkának az eredménye a Szempillan­tás, egy fáradt gondolkodó hattyúdala, Lem alig­hanem utolsó kísérlete arra, hogy — hadd fordít­sak még egyet a metafo­rán — legalább saját egy­kori tudásának vonatát utolérje. Végig izgalmas kérdéseket tárgyal, a mester­séges pókfonal űrkutatásbeli alkalma­zásának lehetőségétől a klónozás, a ro­bottechnika és az emberi élet mesterséges meghosszabbítása által felvetett problémákig. Szinte teljesen hiányoz­nak azonban a gondolatkísérletek, ame­lyek Lem korábbi munkáit olyan egye­dülállóan izgalmasakká tették. A könyv még így is jó bevezetés lehet Lem gon­dolkodásához. Utána pedig tessék elő­venni a Summa Technologiae-t. Amit mellesleg a Typotex kiadó is megfontol­hatna: Lem klasszikusa megérdemelne egy felújított kiadást.

Kis M. Péter