Tudósok is keresik a kapcsolatot a Földön kívüliekkel

Giordano Brunot 400 éve azért égették meg, mert azt állította, hogy végtelen számú lakott világ létezik. Napjainkban viszont már róla elnevezett díjat osztanak, minden évben annak, aki a legtöbbet tette a földön kívüli tudományos kutatásért. Idén egy magyar űrkutató csillagász, a Magyar Űrkutatási Tudományos Tanács egykori elnöke, Almár Iván kapta a SETI-díjat. Ez persze nem az ufókutatás, amire most önök és egy kicsit talán László Pál kollégám is gondolt.

R.: - Ha földön kívüli intelligenciáról hallunk, akkor két dolog juthat azonnal az eszünkbe. Az egyik a földi intelligencia hiánya, a másik a félelemmel teli reménykedés, hogy nem vagyunk egyedül a hideg és sötét Univerzumban. Sokak szerint nem vagyunk egyedül, sőt, ők már 1946-ban is itt jártak, jól felboncolták őket az amerikaiak, majd senkinek sem szóltak róla. Az is lehet, hogy azóta is beszélget egymással Bush elnök és a kis zöld főnök, de valljuk be, erről csak a legelvetemültebb ufóhívők állítják, hogy nem csak fantázia.

Markus Gyula: - Reggel mentünk a Mazdával 7 óra, negyed 8 között és az égbolton egy érdekes hosszúkás ilyen szürkés, feketés valamilyen csíkot fedeztünk fel.

R.: - Földön kívüliek nálunk is vannak. A magyar televízióban évekig ez volt az egyik legnépszerűbb műsor, a Nulladik típusú találkozások.

Név nélkül: - Én azt hittem, hogy Boeing repülőgép, de annak hangja lett volna. És feltételezésem szerint akkor ezek szerint ufó volt.

R.: - Itt aztán sok-sok földön kívüli megfordul. Molnárné egyenesen beszélt is velük. Különleges képepsségeket ajándékoztak neki a földön kívüliek.

Molnárné Lászlófi Júlianna: - Ha most kb. 144 ezer embert fognak ilyen képességgel úgymond megáldani itt a Földön, akiket később el is visznek egy kiképzésre, tehát egy komolyabb kiképzésre, ezt velem közölték, én ezt tudom mondani, amit ők mondtak.

R.: - Akik azóta sem jöttek el a magyarokért. Pedig idejük lett volna rá, a felvételek több mint 15 éve készültek. A földön kívüliek megfigyelése mindig tuti bulvárcímlap, de foglalkoznak vele komoly kormányhivatalok is. A Francia Űrkutatási Hivatal nemrégiben öt év termését hozta nyilvánosságra. Eddig a bulvár. Ne higgyük azonban, hogy komoly tudósok ne foglalkoznának a földön kívüliekkel. Igaz, ők valóban tudományos alapon, egyrészt gyakran küldenek elektronikus üzeneteket az űrbe, másrészt programjuk is van, a SETI. Az angol mozaikszó a feltételezett földön kívüli intelligenciák keresésére irányuló programok gyűjtőneve. Nem a bolygónkon kívüli életet általában, hanem annak értelmes változatát, illetve ennek nyomait keresik az Univerzumban.
Másrészt elsősorban az olyan elektromágneses spektrum különböző részein megfigyelhető jeleket tanulmányozzák, amelyek nem tűnnek természetes eredetűnek. Bár az eddigi keresések nem jártak sikerrel, a munka fontos, mivel az itt végzett kutatások és fejlesztések révén gyorsabban elérkezhet a kapcsolatfelvétel pillanata. Amennyiben valóban vannak rajtunk kívül is civilizációk az Univerzumban.



Mv.: - Az Este vendége Almár Iván, Giordano Bruno-díjas csillagász, jó estét kívánok. Az előbbi anyagban sok szó esett az ufókról, hiszen az ember, ha azt mondja, azt hallja, hogy földön kívüli intelligenciák, akkor rögtön az ugrik be, hogy úristen, hány cikket olvasott arról, hogy valaki ufóval találkozott vagy nem. Ön nem ezért kapott és teljesen más területet kutat, de tulajdonképpen jól értem, hogy azt díjazták, hogy ön már régóta kutatja, hogy vannak-e földön kívüli intelligenciák? Tehát azért kapott díjat, merthogy keresgél?

Almár Iván, csillagász: - Nem keresgélek, én részt veszek egy kutatási, nemzetközi kutatási programban, és nem mint aktív kutató, tehát nem ezért kaptam fizetést, amikor ezért dolgoztam, ez hobbi inkább, egy nemzetközi szervezetben, az úgynevezett SETI-bizottságban voltam 15 évig alelnök, és nagyon sok cikket írtam, könyvet írtam ebben a témakörben és javaslatokat tettem, maga az indoklás, tehát a díj indokolása, amit a SETI-LIG közrebocsátott, az két újabb eredményt hangsúlyoz, hogy két skálát javasoltam, az egyiket Rio-skála néven, a másikat San Marino-skála néven.

Mv.: - Ezek micsodák ezek a skálák?

A.I.: - Ezek a skálák legjobban a Richter-skálára emlékeztet az egész, ahogy az újságírónak végül is könnyebb azt mondania, hogy egy 6-os földrengés volt valahol, mint egyszerűen azt, hogy erős földrengés volt, megpróbáltunk amerikaiakkal közösen eredetileg skálákat felállítani arra, hogy egy idegen civilizáció felfedezése, nyomainak felfedezése és a megbízhatóságot, a távolságot mindent figyelembe véve egy 10-es skálán hova kerülne, tehát mennyire lenne fontos. Ez elősegítené a kommunikációt egy ilyen esetben.

Mv.: - De talált, ez volt melyik?

A.I.: - Ez a Rio-skála. Rio de Janeiroban hangzott el először 2000-ben. A másik a San Marino-skála, az 2006-ban San Marinoban egy SETI-konferencián adtam elő először, ez is amerikaiakkal közösen fejlesztjük, ez arra vonatkozik, hogy egy aktív, tehát kisugárzás esetében mennyire kell ezt fontosnak, jelentősnek tekinteni. Hogy ez csak egy amatőr kezdeményezés-e vagy pedig egy profi nagyteljesítményű információ, nagy információ tartalmú sugárzás. A San Marino-skála meglepően nagy sikerrel bejárta a világsajtót, és valóban az összes SETI-vel vonatkozó könyvbe most hirtelen belekerült, mert segít abban a nagy vitában, ami folyik, hogy van-e jogunk egyáltalán üzeneteket küldeni, van-e ennek veszélye, ha igen, akkor ez a veszély miben nyilvánul meg.

Mv.: - De ön szerint van veszélye? Milyen veszélye lehet ennek?

A.I.: - Bizonyos veszélye mindenképpen van annak, hogy jelentkezünk, tehát, hogy egyáltalán a Föld jelentkezik a világűr felé. Ami itt elhangzott a bevezetőben

Mv.: -azért van ennek veszélye, mert hogyha léteznek idegen civilizációk, akkor támadhatnak?

A.I.: - Lehetnek közöttük olyanok, amelyek agresszívek, ezt tagadni nem lehet, nem tudunk róluk semmit, tehát minden elképzelhető. Bevezetőben elhangzott egy olyasmi, hogy sugárzunk. Ez nem egész igaz. Ilyen kisugárzás nem nagyon történt még. Egyáltalán kevés esetben és akkor is kereskedelmi alapon inkább. Most vannak, akik szeretnék ezt egy tudományos programmá szélesíteni és nagy vita alakult ki arról, hogy kell-e ezt szabályozni, kell-e nemzetközi egyetértés egy ilyen sugárzáshoz, szükség van-e arra, hogy legalább a tudósok, de nemcsak a tudósok, hanem általában az emberiség egyetértsen abban, hogy ilyen típusú kisugárzások legyenek.

Mv.: - Azért az elég problematikus lenne az emberiség véleményét kikérni, de önnek mi a véleménye?

A.I.: - Nekem az volt a véleményem, hogy így csak a levegőbe beszélünk, ha nincs gondosan megfogalmazva, hogy miről van szó, és a San Marino-skála ezt teszi.

Mv.: - De professzor úr, egyébként találtak már bármilyen arra utaló jelet, akármilyen aprónyit, hogy léteznek a földön kívül intelligenciák?

A.I.: - Gyanú volt, több esetben is. A baj ott van, amikor nem ismétlődik a jel, amikor nem lehet bebizonyítani, hogy ez tényleges. Egyszer történt meg, ez is rákerül mondjuk a Rio-skálára egy darabig, és úgy tűnik, hogy talán valamit találtak, azután, ha ez nem ismétlődik, nagyon precíz ellenőrzési folyamatok vannak, akkor ezt leveszik a napirendről, félreteszik és esetleg újra meg újra megpróbálják ugyanazon a helyen az égboltot megfigyelni, hogy vajon újabb valami jelentkezik-e.

Mv.: - Hadd kérjem a véleményét azért mégis csak és tényleg tudom, hogy nem ezzel foglalkozik, de azért érdekelne, hogy mi a véleménye magukról az ufójelenségekről, magyarul arról, hogy számtalan ember az előbbi bejátszásban is beszámol arról, hogy ő találkozott ufókkal, neki elmondták, hogy mik a tervük, videók vannak az interneten, olyan mennyiségű videó van ezekről a jelenségekről, az ember tényleg azt gondolja, hogy akkor most higgyen a szemének vagy ne higgyen a szemének?

A.I.: - Nagyon nehéz lenne röviden összefoglalni a dolgokat, hiszen vannak valóban nem azonosított repülőtárgyak, vagy vannak bizonyos jelenségek, amikről nem tudjuk a magyarázatot. De itt nem nekünk, csillagászoknak kellene a magyarázatot megtalálni, hanem azoknak, akik azt állítják, hogy ezek idegen civilizáció küldöttei, kellene konkrét bizonyítékokat letenniük az asztalra, ami megvizsgálható laboratóriumban például és, amiből kiderülne, hogy ezek valóban nem a földön készültek, és nem természetes eredetűek. Én tudomásom szerint és általában ebben a kollégák is egyetértenek, ezekkel az évtizedek alatt egyetlen ilyen bizonyíték sem született.
Egyébként szeretném a nézők figyelmét felhívni Galántai Zoltánnal közösen írt könyvünkre, aminek az a címe, hogy Ha jövő, akkor világűr. Ebben nagyon sok problémáról, ennél sokkal részletesebben van szó, vitatkozunk egymással, hiszen nagyon sok vitatott kérdés van ebben a témakörben.

Mv.: - Nem tudom, nekem nem volt a kezemben a könyv, de vitatkoznak pl. arról, hogy a műholdkilövések, azok veszélyesek, avagy nem veszélyesek?

A.I.: - Vitatkozunk arról is, hogy milyen irányba halad egyáltalán a műholdak indítása. Mert a műhold önmagában egy óriási segítség, és az űrkutatásnak rengeteg gyakorlati haszna van, de azoknak a rakétáknak, amelyek most már hosszú idő óta ezeket a műholdakat pályára állítják, lényegében vannak káros hatásai, és valóban igaz az, hogy itt nagyon modernizálásra szorulna az űrkutatás.

Mv.: - Professzor úr, köszönöm szépen, hogy tájékoztatta az Este nézőit.

A.I.: - Szívesen.